DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! December 1-je: "A revizionista európaiak" - azaz a magyarok európai mezben nacionalisták.
December 4-e: "Idegennek és elnyomottnak érzem magam saját országomban, nálam, itthon" - hosszú, felháborodott cikk azért, mert az egyik marosvásárhelyi nagyáruházban magyar feliratok is voltak.
December 5-e: egy cikk arról, hogy Kossuth Lajos romángyűlölő, nacionalista politikus volt, és ne nevezzenek el róla magyar utcát Marosvásárhelyen.
December 6-án indul egy sorozat: a székelyek ellopott nép, eredetileg avarok voltak, majd elrománosodtak, és a magyarok ellopták őket.
December 6-a: "Irredentizmus, revizionizmus, szélsőséges nacionalista gyűlölet" - a Kempinski szálló előtti tüntetésre utal a cikk.
December 11-e: kéthasábos, nagy cikk - "Nemkívánatos emlékművek és jelképek Maros megyében" Ebből csak a legszebbet emelem ki: Kőrösi Csoma Sándor szobrát azért emelték, mert azt a hamis gondolatot terjesztette, hogy a magyarok bejövetelekor Erdély lakatlan volt.
December 12-e: a Román Nemzeti Egységpárt nyílt levelet ír Năstasénak arról, hogy az RMDSZ és a magyarok neorevizonista, fasiszta lényegű, szélsőséges, etnikailag tisztogató, nyelvileg elszigetelő, irredenta politikát folytatnak.
December 16-án arról írnak, hogy egy transzszilván nyelvet akarnak itt egyesek létrehozni, a román szeparatistákkal együtt az ottani magyarok. Ez egy románellenes agresszió.
December 17-én: "Tolerancia és könyörület a gyilkosokkal szemben?" - annak kapcsán, hogy a Hargita megyei bögözi iskolában Wass Albert nevét akarják felvenni.
Ugyanezen a napon a sepsiszentgyörgyi Cuvîntul Nou újságban arról írnak, hogy a 13 tábornok emlékművének nincs mit keresni Romániában.
Nagyon fontos dolog, hogy a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvény mennyiben felel meg az európai normáknak, ezen belül a velencei bizottság állásfoglalásának.
Nagyon fontos az is, hogy mi az érintett szomszédos országok véleménye a törvényről, valamint, hogy megtörtént-e velük a megfelelő előzetes konzultáció, egyeztetés.
Mérce az is, hogy a határon túli magyarság politikusait, politikai és civil szervezeteit a magyar kormány és a magyar parlament mennyiben vonta és vonja be a törvény megalkotásába.
Sajnos az a tény is politikai jelentőséget kapott, hogy a Fidesz-kormány nem tett meg mindent az előkészítés során a tájékoztatás érdekében. Különösen nagyot mulasztottak a nemzetközi politikai marketingben. Nem úgy, mint az ilyen ügyekre természetesen érzékenyen reagáló szomszédos országok! Ezen belül különösen a román diplomácia - a rá jellemző hagyományos ügyességgel - politikai és propagandisztikus előnyre tett szert Magyarországgal szemben.
A legfontosabb mégis az, hogy ez a törvény Magyarország és a határon túli magyarság nemzeti érdekeit szolgálja, mégpedig úgy, hogy közben ne veszélyeztesse a közép-európai népek régóta esedékes megbékélését. Természetesen senki nem gondolta, hogy ez konfliktus nélkül mehet. Önkritikus szembenézés nélkül azonban ez a megbékélés is csak felszínes lehet.
Hiába egyesülünk csillagkoszorús kék zászló alatt, ha egyes keleti és közép-európai népek és főként kormányok továbbra is kettős politikát folytatnak. Nem elég demokratának és toleránsnak lenni a nemzetközi politika színpadán és az otthoni ünnepnapokon, ha a hétköznapokban nyíltan vagy rejtve tovább folytatódik a nacionalista kirekesztés, egymás identitásának, sőt néha létének megkérdőjelezése.
A Magyar Szocialista Párt azért szavazta meg a kedvezménytörvényt, mert - minden más nemzethez hasonlóan - felelősséget érez a magyar kultúrához tartozó, a magukat magyarnak valló emberekért. Megszavazta továbbá azért is, és ezt nyíltan ki kell mondani, mert néhány szomszédos országban sajnos az adott ország uniós felzárkózásának üteménél lassabban halad előre az ottani magyarok sorsának jobbra fordulása. Van olyan, ahol ez elsősorban szociális szakadék miatt van, mint például Kárpátalján, és van, ahol csak a helyi politikák és érdekcsoportok számlájára írható. Azonban egyetlen kormány vagy politikai elit sem tagadhatja meg a felelősségét azért, ami saját országában történik.
Természetesen Magyarországon is vannak szélsőséges jelenségek, hamis egyensúlyról azonban felesleges beszélni. Úgy hat-hét évvel ezelőtt egy román szociológiai felmérés kimutatta, hogy az Erdélyben élő románok 57 százaléka azt gondolja, hogy egyszer csak jönnek a magyarok és erőszakkal visszaveszik Erdélyt, míg a romániai magyar közvéleményben ez az arány csak 14 százalék.
A felszólalásom elején idézett sajtóbeszédek, amelyek egy megyei napilap tíznapi termékei, azt mutatják, hogy van még tennivaló. El kell tűrnünk egymás ünnepeit és hétköznapjait, de meg kell találnunk a közös ünnepet is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy már biztosan van: az 1989 decemberi temesvári forradalom katartikus napjai. És két ünnep már előre biztos: Magyarország és Románia Unióba való felvételének napjai. (Az elnök ismét csenget.) Ennek azonban előfeltétele, hogy a hétköznapokban is megtörténjék az európai felzárkózás.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
