LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szocialista képviselőcsoport tudomásul veszi, hogy ebben a kérdésben a döntés a kormányé, de úgy gondoljuk, minket azért választottak meg képviselőnek, hogy választóink érdekében véleményt mondjunk, és nem azért, hogy Pilátusként mossuk kezeinket. Most pedig néha mintha pilátusi hangokat hallottam volna - nem értem az egyértelmű válaszokat.
A mi véleményünk, a mi válaszunk egy "igen, ha" szerkezetű mondatban foglalható össze.
(9.50)
Igen, méghozzá egyértelmű igen a magyar részvételre a terrorizmus elleni harcban. Ezt a megrendült igent már kimondták mindazok a tévénézők, akik annak idején látták a leomló tornyok és a vétlen áldozatok képeit. Kimondta ezt az igent parlamenti állásfoglalás formájában annak idején a parlament majdnem valamennyi frakciója. Igaz ugyan, hogy a MIÉP-nek voltak szégyenteljes szavai az ügyben, de - talán többek között ezért - a MIÉP ma nincs is a parlamentben. Mert ugye, jól gondolom, hogy a megtámadottal együttműködést nem vállaló MIÉP véleménye sincs ma a parlamentben?
Ha pedig igent mondunk a terrorizmus elleni harcra, akkor nem elég azt mondani, hogy fogjuk meg és vigyétek: akkor nekünk is vinni kell. Amit vinni kell, kétségkívül teher, jobb volna, ha nem volna. De jelen formájában még a legelviselhetőbb teher.
Itt térek rá a "ha"-ra. Igen, támogatjuk a taszári bázis igénybevételét, ha megvalósulnak azok a feltételek, amit a külügyminiszter úr jelzett: ha innen nem vetnek be senkit, ha az Egyesült Államok garanciát vállal dokumentumokkal az itt képzettekért, a tábor őrzéséért, ha - mint eddig - továbbra is megvalósul a folyamatos konzultáció a térségben érdekelt polgármesterekkel.
Mivel ezeket a feltételeket a kormány most vállalja, ha gombot kellene nyomni, mi az igen gombot nyomnánk. Gombot nyomni nem kell, de igent vagy nemet mondani kell. Mert ha már Pilátust emlegettem: jó érzésű ember nem szokta Pilátust példaképének választani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
