VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányprogram egyik hangsúlyos célkitűzése a regionális önkormányzatok 2006-ra történő megteremtése. A meghirdetés óta bennfentesek és alulinformáltak, a változások reménybeli kedvezményezettjei és vélt áldozatai egyaránt szítják a hangulatot, keverik az állóvizet, ha régiókról, a megyék változó szerepéről esik szó. Sajátos a munkamegosztás is, hisz a központi hatalom beszél a funkciók régióba telepítéséről, a decentralizálásról, a megyei szinten tevékenykedők pedig a feladatok felfelé áramlásával, megyékből a régiókba telepítésével riogatnak.
Mi is a tényleges helyzet hazánkban? Magyarországon a fejlesztési forrásoknak még ma is több mint 90 százalékáról központi, minisztériumi hatáskörben születnek pályázati döntések, míg az Unió tagállamaiban átlagosan 35, nem ritkán 50 százalékban decentralizáltan hozzák elhatározásaikat. Égető szükség van tehát a hatásköröknek, a forrásoknak, a felkentségnek a központi szintről lefelé delegálására, a régiókon belül élők helyzetbe hozására. Ez korántsem a kiüresített megyék ellehetetlenítését, létünk megkérdőjelezését, éppen ellenkezőleg, a döntési centrumok hozzánk és a helyi önkormányzatokhoz történő közelítését jelenti.
A fejlesztési decentralizáció valódi értelme a XXI. században szükséges szerződés elvű, nyitott társadalomszervezési folyamatok érvényesülése a XIX. századból örökölt, zárt hierarchiákkal szemben. Csak ezen az úton biztosítható a fejlesztésben érintett emberek és közösségek részvétele a tervezésben, a döntéshozatalban, ezáltal önigazgatási képességeik növekedésében, és csak így biztosítható a fejlesztéspolitika program alapú, cél- és eredményvezérelt működése.
El kell hinnünk nekünk, megyékben dolgozó politikusoknak is, hogy a regionalizmus nem szitokszó, a regionalizmus nem fenyegeti, hanem biztosítja az önkormányzást; nem elvonja, hanem hozzáad a meglévőhöz; nem kizár, hanem megnyitja a lehetőséget azok számára is, akik eddig a legkevésbé voltak döntési helyzetben. Esély teremtődik arra, hogy a közösségek, kistérségek nagyobb mértékben válhassanak saját sorsuk uraivá, formálóivá annak minden járulékos felelősségével együtt, mint bármikor korábban Magyarországon. Szent István megyéi az ő korában voltak az államszervezés hatékony méretű alapegységei. Meggyőződésem, hogy szűkülő világunkban, mai, gyorsuló időnkben a regionális együttműködések jelenthetik az ennek megfelelő, hatékony méretet.
A régióformálás változásokat hoz az önkormányzatok, az államigazgatási szervek életében. Ez a változási folyamat, maga a mozgás jót hozhat, felpuhíthat megkövülni látszó intézményeket és magukba fordult ágazati alrendszereket. Ezért kérem és bátorítom magunkat, hogy ne féljünk e változásoktól. Tűzzük ki a célt, tartsuk azt szem előtt, és fogjunk bátran a részletek megvalósításába! 2006-ig már eredmények érhetők el ezen az úton, azonban a legfontosabb, hogy 2003-ban, az 1989 utáni 14. évben új lendületet kaphat politikai és közigazgatási életünk élő továbbfejlesztése. Ezzel a változással egy lépéssel az emberekhez kerülünk közelebb, hisz a központi hatalom számos jogosítványa a régióban teljesedhet ki, nem kevés funkció pedig a kistérségi területfejlesztési tanácsok kompetenciáját teremti meg.
A valamikori járásokhoz mérhető egységek létrehozása rövid időn belül gazdasági, társadalmi szervezőerőt jelent, számos közigazgatási hatáskört hoz közelebb a lakossághoz, és koncentrálja az ezen a szinten oly fontos szakember-kapacitást a forrásszerzés, az abszorpció, az esélynövelés szempontjából. A fejlesztés finanszírozásának decentralizációja következtében az erőforrás-ellátottság és a tényleges gazdasági mozgások szinkronja megvalósulhat, és ez az okos településközi koordináció révén enyhíthet 3200 települési önkormányzat pazarló széttagoltságán, elővetítve értelmes fúziók képét is. A régióépítés, a kistérségek lábra kapása, önigazgatási képességünk erősödése a kormány és remélhetőleg a parlament pártokon átnyúló, széles körű támogatásával az elkövetkező évtized legfontosabb igazgatási változása lesz. Fontos, hogy ilyen nagy horderejű kérdésben mind többen úgy érezzék, őt is meghallgatták, az ő akarata is beépült a folyamatokba, így aztán a születő új valóban mindannyiunk örömére és szellemi gyermekeként születhet meg.
Tisztelt Miniszter Asszony! Használjuk 2003 januárját, majd a következő hónapokat a párbeszéd kiszélesítésére, szövetségesek megnyerésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
