DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ma kilenc éve tízezrek álltak sorban a Magyar Országgyűlés épülete előtt, bebocsátásra várva a kupolába, hogy leróják kegyeletüket néhai Antall József miniszterelnök úr előtt. Most Antall József szavai és gondolatai már egy működő, már-már bejáratott demokrácia keretei között igazodási pontokat is jelentenek. Kristálytiszta logikával vázolta fel a szabad, demokratikus európai Magyarország jövőjét. Antall József tisztában volt helyzetünkkel és történelmi esélyeinkkel, és nem véletlenül jelölte ki már a kezdet kezdetén a magyarság intézményes kapcsolódási programját Európához, az Európai Unióhoz, a NATO-hoz. Ma, amikor időszerű intézményes európai csatlakozásunk, nem tudunk nem gondolni nagyon sok fontos gondolatára.
1990. május 22-én az európai Magyarországról beszélt erről a szószékről. Így fogalmazott: "Földrészünk mesterséges megosztásának megszűnésével Magyarország külpolitikájának legjelentősebb területe a gazdasági érdekeken és a közös tradíciók alapján politikai és kulturális téren vett Európa lesz. Ennek a váltásnak intézményes kereteit most kezdjük kiépíteni, először az Európa Tanácsba való belépéssel, majd a különféle nyugat-európai szervezetek munkájába fogunk bekapcsolódni. Mindez elő fogja mozdítani, hogy az Európai Közösség teljes jogú tagjává váljunk."
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány eljutott a Varsói Szerződéstől, a KGST-től a társulási szerződés benyújtásáig, s közben csoda történt: hazánk visszanyerte szabadságát. Egy történelmi folyamat nagy-nagy állomásairól beszéltem, és ezek a történelmi folyamatok folytatódtak a tárgyalások megkezdésével, az Európai Parlament bővítési vitájával nemrégiben Strasbourgban, és a legújabb állomás Koppenhága, a csatlakozási tárgyalások lezárása. E folyamat csak történelmi léptékkel mérhető, torzsalkodással nem lehet és nem szabad a nemzet reményeit tönkretenni. A rendszerváltozásban nyújtott nemzeti erőfeszítésünk, a NATO-népszavazás eredménye, a parlamenti választáson mutatott óriási választói aktivitás és a nemrégiben közzétett felmérés, mely szerint az emberek közel 80 százaléka támogatja az európai uniós csatlakozást, ez mind-mind azt jelenti, hogy e nép jobban akar élni, jobbá akar válni, és élni kíván a történelem adta lehetőségeivel.
Nekünk, közéleti embereknek ma nagy kihívás, hogy megőrizzük ezt a támogatottságot, erősítsük a reményt, az életösztönt az emberekben. Egyet nem lehet elvitatni e néptől: hogy találékony, okos, kreatív, ötletteli - és ha terheit csökkentjük, még inkább az. Önbizalom kell a magyarságnak - vallja a Magyar Demokrata Fórum kormányon és ellenzékben egyaránt. Egy egész politikai generáció vizsgázik felelősségből, hazaszeretetből. Nem minden úgy történt, mint amikor három ország volt esélyes a csatlakozásra, és kedvezőbb feltételekben reménykedhettünk. Nemzeti érdekérvényesítésünk lehetősége azzal együtt csökkent, ahogy tíz csatlakozó országgal fejeződött be a tárgyalássorozat.
(10.10)
Az elmúlt 6-8 év nem az európai gazdasági javulás időszaka, sokkal inkább a stagnálás, a gazdasági romlás ideje. Ez is egy indoka annak, hogy a bővítés, a szolidaritás maradt a jelszó, ám ott van mindig mellette a "de". De ez a csatlakozás nem egy évre és nem évekre szól: évtizedekre vagy évszázadokra határozza meg sorsunkat, s joggal remélhetjük földrészünk helyzetének javulását, s ebben hazánk sorsának jobbra fordulását. Nem feledhetjük, hogy nem maradhatunk kívül sem mi, sem az anyaországon kívül élők.
És egy szép, megdöbbentően aktuális antalli gondolattal zárom felszólalásomat: "Maastricht elfogadása ténykérdés, de senki előtt nem lehet kérdéses, hogy ez még a jelenlegi tagállamok esetében is problémákat vet fel - mondta Antall József -, például a közös valuta vagy a parlamentáris ellenőrzés egyéb részletkérdéseit. Magyarország számára azonban nincs más út. Az Európai Közösséggel járó tagság bármilyen következménye eltörpül a hátrányok mellett, amelyek akkor érnek bennünket, ha nem érhetjük el a rendes tagságot." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
