DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt kedves, érdeklődő Munkatársaik! Azt hiszem, hogy a mai nap végére, a mai általános vita végére egy teljes képet fogunk kapni, egy teljes képet, relatíve teljes képet fogunk kapni az országgyűlési biztosok munkájáról akkor, ha együtt vizsgáljuk az írásbeli beszámolók tartalmát, a bizottsági viták során előadottakat, jelesül az ottani ombudsmani kiegészítéseket és a felvetődött kérdésekre adott válaszokat, továbbá a mai plenáris ülésen elhangzottakat, a szóbeli kiegészítéseket, az ajánlás, illetőleg a határozati javaslat készítőjének előadását és a bizottsági véleményeket, nem utolsósorban az igazságügyi kormányzat véleményét tükröző államtitkári értékelést.
Ha ezeket mind egymás mellé tesszük, akkor kirajzolódik egy olyan kép, amelyből azt az elsődleges és jeles következtetést vonhatjuk le, hogy az ombudsmani intézmény meggyőződésünk szerint töretlen fejlődésen ment keresztül, és mára elmondhatjuk azt, hogy a közjogi intézményrendszer egyik meghatározó intézménye lett. Na most, tudom, hogy az a hét év, amire visszatekinthetünk, nem egy olyan óriási nagy idő, azonban a szabadságjogok, az emberi alapjogok, az alkotmányos jogok magyarországi fejlődése tekintetében bizony igenis jelentős, nemhogy jelentős, hanem meghatározó ez a hét esztendő. Lenkovics Barnabás ombudsman úr történeti felvezetőjében utalt is ezekre a mai kiegészítésében, továbbá ezek fogalmazódtak meg azokban az elméleti okfejtésekben, amelyek mindhárom, illetve mind a négy ombudsman előadásában is elhangzottak.
Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló szerkezeti felépítéséről volt már szó. Ebből megítélésünk szerint is alapvető áttekintést kaphatunk az országgyűlési biztosok munkájáról. Ha valaki kézbe veszi ezt akár jogászként, akár érdeklődőként, az a véleményem, hogy nagyon sok érdekes dolgot talál benne.
(14.10)
A bizottsági vitában konkrétan jogeseteket is felvetettünk - én magam is említettem jó néhányat, amivel itt most nem kívánom az Országgyűlés nyilvánosságát terhelni -, levontuk belőlük azokat az általános következtetéseket, hogy az intézmény emberközelbe is került. Amikor bevezetésre került az intézmény, akkor a magyar társadalom egy jelentős része azt hitte, hogy itt egyfajta szuperpanaszfórumról van szó, és a legkülönbözőbb beadványokkal árasztották el - jogosan egyébként - az intézményt, míg végül az évek folyamán egyre inkább tudatossá válik a jogkereső közönség között, hogy melyek azok a kérdések, amelyekkel az ombudsmanokhoz lehet fordulni, melyek azok a kérdések, amelyekre érdemi választ kapnak, és mára nagyon-nagyon sokan tudják, hogy melyek azok a kérdések - többek között például a folyamatban lévő bírósági eljárások vagy egyébként bírói ítéletek felülvizsgálatával kapcsolatos panaszáradat -, amelyekkel már nem is kísérleteznek, vagy ha kísérleteznek, sokkal-sokkal kisebb számban, mint azt korábban tették.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, látom, több ilyen képviselőtársam is tartózkodik a teremben, akikkel megszületésének pillanatától kezdve figyelemmel kísérhettük az országgyűlési biztosok munkáját, és valóban megállapíthatjuk azt, hogy ez a fejlődés mindeddig töretlennek bizonyult. Most, amikor megtörténtek az első személyi változások, amelyek kizárólag azzal voltak összefüggésben, hogy az egyébként kiválóan működő, először megválasztott ombudsmanok hatéves mandátuma lejárt, folytatják a megkezdett tevékenységet, azonban már megjelentek azok az elemek, amelyek megújítani, továbbfejleszteni kívánják az intézményrendszer munkáját, működését.
Az én feladatom, hogy elsősorban az országgyűlési biztos úrnak és általános helyettesének a tevékenységéről szóljak, de azért elnézést kérek, ha néha áttételesen érintem a másik két országgyűlési biztos tevékenységét is, mert én ezt az intézményrendszert csak egységesen tudom tekinteni, és annak ellenére, hogy a területek, ha nem is túlzottan élesen, de van, amikor kissé élesebben is elválnak egymástól, mégis ugyanazon alkotmányos intézményrendszerről és annak jeles művelőinek tevékenységéről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Ezeknél az új módszereknél, ezeknél az új megfigyeléseknél szeretnék utalni egy nagyon alapvető megállapításra, amely úgy szólt, és itt szeretnék viszonylag pontosan idézni: ha az Alkotmánybíróságot úgy fogjuk fel - mondta Lenkovics Barnabás úr az alkotmányügyi bizottsági ülésen -, mint a jogalkotás alkotmányosságának őrét, akkor az ombudsmanokat mi úgy fogjuk fel, mint a jogalkalmazás alkotmányosságának a felügyelőit, ellenőreit. Ilyen értelemben az alkotmánybírósági határozatok joggyakorlatba való átvitele és a gyakorlati érvényesülése fő célként szerepel terveinkben, és így egyre több ajánlásban, most már a jogszabályhelyek mellett, több alkotmánybírósági határozatot és az azokban megjelölt kereteket, értékeket, elveket hangsúlyozzuk, hogy ez átmenjen a gyakorlatba is.
Ezen ombudsmani megállapításban találtunk elemzéseink során komoly minőségi változást a biztosok munkájában, tevékenységében. De ugyanezt a gondolatot fejtette ki Takács Albert általános helyettes úr is, aki ugyancsak arról beszélt, hogy az eddigi alapjogokon túl, beleértve a harmadik generációs jogokat is, az alkotmány rendelkezéseinek és az alkotmánybírósági határozatokból leszűrt, szélesebb körű, segítő és elemző munkára készülnek a jövőben. Természetesen ehhez megfelelő intézményrendszer kell, megfelelő személyi állomány kell, ehhez megfelelő anyagi és technikai felszereltségre van szükség. Mi magunk is nagy örömmel nyugtáztuk azt, hogy végre megoldódott a hivatal méltóbb elhelyezésre. Örömmel nyugtázzuk azt, hogy a kipróbált szakembergárdát az új vezetés megőrizte és tovább foglalkoztatja, és bizonyos örömmel tölt el minket az is, hogy a nem könnyű költségvetési helyzetben azért valamivel több jut az intézmény számára a jövő feladatainak megoldására.
Tisztelt Országgyűlés! Ki kell emelni azt, hogy a magyar rendszer az ombudsman funkciójának a meghatározásakor az alkotmányvédő funkciót helyezi előtérbe, és az alkotmányos jogállam egyik alapintézményének tekinti - mint már utaltam rá - magát az ombudsmani intézményt is. Örömmel üdvözöljük azokat az elképzeléseket és azokat az újításokat, amelyeket gyakorlati segítségként kívánnak az uniós csatlakozás kapcsán a hozzájuk forduló állampolgároknak adni. Többen felvetették már, a bizottsági vitákban is felvetődött magának az intézményrendszernek a továbbfejlesztése, annak esetleges bővítése, a nyolcéves törvény módosításának, esetleg újragondolásának a lehetősége is. Én azt hiszem, hogy alapjában véve a hatályos törvény megfelel azoknak a gyakorlati elképzeléseknek, amelyeket ma is támasztunk az intézménnyel szemben, tehát gyökeres átalakítását - egyes területeket kivéve -, azt hiszem, pillanatnyilag nem kell szorgalmaznunk.
Eltérő a megítélése a közelmúltban bekövetkezett törvénymódosításnak. Ez valóban egy alkotmánybírósági határozat alapján került be annak idején a jogalkotási tervbe, és eltér a vélemény arról is, hogy elégséges volt-e a tevékenységi kör bővítése, avagy tovább is lehetett volna menni, és indokolt volt-e - márpedig itt az alkotmánybírósági határozat is úgy szólt - az ügyészség tekintetében az a szűkítés, ami aztán a törvényben megfogalmazódott. Alapjában véve azonban az a véleményünk, hogy ez a módosítás nem volt annyira jelentős módosítás, ami alapjaiban megváltoztatta volna az országgyűlési biztosok munkájának kereteit. Inkább a gyakorlat az, ami a szélesítés irányába hat, és inkább azok az elterjedőben lévő, helyes irányú gyakorlati módszerek azok, amelyek eredményesebbé teszik a munkát.
A bizottsági vitában is kérdeztünk arra vonatkozóan - ma is felvetődött itt a plenáris ülés előtt -, hogy az ajánlások kellő talajra hullanak-e, hogy az ajánlásokban megkeresett szervek a megfelelő intézkedéseket határidőben megteszik-e vagy egyáltalán megteszik-e, ezeknek a visszajelzése megtörténik-e, és működik-e már egy olyan utó-ellenőrzési rendszer, ami ezek végrehajtását is figyelemmel kíséri. Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy minél fejlettebb egy vizsgált intézmény, minél magasabban helyezkedik el az állami élet hierarchiájában, avagy minél szélesebb embertömegekkel foglalkozik, annál termékenyebb talajra hull az ombudsmani megkeresés.
Mire gondolok itt? Konkrétan arra, hogy a minisztériumok és főhatóságok nemcsak reagálnak, hanem rendszeresen eleget is tesznek az ajánlásban foglalt kéréseknek, továbbá arra gondolok, hogy a jelentős számú állampolgárt érintő intézményeknél - ilyenek például a bentlakásos intézmények, a gyermekvédelmi intézmények, a börtönök, a Belügyminisztérium különböző intézményei - szintén termékeny talajra hullanak az ombudsmani megkeresések, míg minél lejjebb megyünk az állami élet vagy az önkormányzati élet hierarchiáján, annál inkább elzárkózóak a megkeresettek, aminek objektív okai is vannak.
(14.20)
Jó módszereket találtunk az ombudsmanok elmúlt évi munkájában, nagyon nagyra értékeljük azt, hogy a társszervekkel megfelelő kapcsolatot tartanak, azokkal az intézményekkel, amelyek maguk is bizonyos fokú és bizonyos fajta jogvédelemmel foglalkoznak. Itt szeretnénk kitérni arra, hogy a bizottsági vitában, és úgy látom, hogy itt a plenáris ülésen is egyre inkább az a vélemény alakul ki, hogy az országgyűlési biztosi rendszernek a jelenlegi alkotmányos szabályozásnak megfelelő továbbfejlesztése, bővítése nem indokolt. Természetesen más a miniszteri biztosi intézmény, amely mintegy államigazgatást felügyelő és ellenőrző rendszer a saját miniszterének hatáskörében működik tovább, együttműködve az ombudsmanokkal, azonban pillanatnyilag úgy látjuk, hogy nem szükséges és nem indokolt a továbbfejlesztés. Azonban ezt csak egy széles körű vizsgálat előzheti meg.
Végezetül szeretném elismerésemet kifejezni, képviselőcsoportunk elismerését a végzett munkáért, köszönetünket kifejezni, remélve azt, hogy a következő években is hasonló eredményes beszámolókat fogunk kapni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
