DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a nagyon szép és dicsérő szavakat, és azt az év vége felé már nem remélt alaposságot és részletességet, ahogyan a beszámolónkat áttekintették, értékelték. Ha dicsérő szavak között javaslat van, az is felfogható kritikaként, tehát annak is éppúgy eleget fogunk tenni, a legjobb tudásunk és erőnk szerint.
(15.40)
Mint ahogy köszönöm a kritikát is, mert ha nem is értek egyet vele, abból is épülök, és megpróbálok hasznot húzni. Ha pedig egyetértek vele, és elfogadom, akkor pedig különösen köszönöm.
Csak szemezgetni tudok, néhány gondolatot emelek ki. Az egyik Hankó Faragó Miklós államtitkár úr értékelő szavaiból a hatáskörünket érintő kérdés. Az Alkotmánybíróság valóban éppen a közhatalom szót mint definiálhatatlan fogalmat helyezte hatályon kívül, és behelyettesítette a közigazgatás szóval. Ugyanakkor valóban néhány szegmensben kiszélesítette a hatáskörünket. Azt kell azonban mondanunk, hogy a kettő nem állt arányban egymással, tehát nagyobb arányban kurtította a hatáskörünket, mint amilyen szegmensben kiszélesítette, így például az 1 százalékot sem éri el - ezt más megvizsgáltuk - ebben az évben az azokkal az új szervezetekkel szembeni panaszok száma, mint mondjuk a bírósági végrehajtók vagy az Ügyészségi Nyomozó Hivatal, illetve a kamarák. Tehát jelentéktelennek mondható.
A látszólagos ellentmondás másik fele pedig az, hogy a pártokat, a kiadókat, a sajtót, a nem közszolgáltatónak minősülő, de monopol helyzetű, nagy, erőfölényes gazdálkodó szervezeteket nem vizsgálhatjuk. Ezt nem mi kértük, hanem a panaszosok, akik hozzánk fordulnak. Nemrégiben egy előadást hallottam a bírói függetlenségről. Ma már a bírói függetlenséget nem a parlament vagy a kormány veszélyezteti - mondta az előadó -, hanem a média, mert lecsap egy ügyre, megtárgyalja, ítéletet is hoz, elmarasztal vagy felment, miközben még a rendőrség el se kezdte a nyomozást, vagy még nem is volt tárgyalás. Tehát a bírói függetlenséget - de ez világjelenség, nemcsak magyar - a média nagyobb mértékben veszélyezteti. Én ugyanezt úgy fogalmaznám meg, hogy a legalapvetőbb emberi jogokat nagyobb mértékben veszélyezteti - elég a "reality show"-kra utalnom: van nálunk már panasz. Nem vizsgálhatom közvetlenül az ilyen műsorokat, pedig már az ember ott nem jogalany, hanem jogtárgy, már kísérleti nyúl, és az a legszomorúbb benne, hogy a saját személyiségét, önrendelkezését semmibe véve használják fel a saját személyisége lenullázására, leépítésére.
Nos, ilyen értelemben mondom még egyszer, hogy ha sor kerül az ombudsmantörvény átfogó felülvizsgálatára, akkor meg kell fontolni, hogy milyen irányokban milyen emberi jogsérelmek felé - és itt az alapvető felfogás: csak a végrehajtó, a szűken értelmezett végrehajtó hatalom kontrollja vagy az alkotmányos törvények érvényesülésének kontrollja, és akkor sokkal szélesebb. Itt csak utalok arra, hogy az adatvédelmi biztos vizsgálódási jogköre ma is kiterjed a magánszférára, hogy például a jövő generációk ombudsmanjáról szóló törvényjavaslat kiterjesztené a környezetvédelmi ombudsman jogkörét a magánszférára is. Tehát vannak ilyen kezdeményezések, nem a légből kaptuk. Ezt azonban alaposan át kell gondolni, ez valóban így van.
A másik kérdés, amit külön szeretnék kiemelni, az ügyszámcsökkenés. Több bizottságban megnyugtatólag közölték velünk, hogy végül is ez nem egy tervgazdaság, ahol ünnepelni kell évről évre a grafikonokon a panaszok számának növekedését. Épp fordítva: az ombudsmani ténykedés sikereként könyvelhető el az, ha a hatóságokra, a megszólított nagy intézményekre - lásd honvédség, börtönök, rendőrség, a nagy, bentlakásos intézmények fenntartói - hat év alatt az ombudsman olyan hatással volt, hogy azokon belül az emberi jogok most már jobban érvényesülnek, akkor az ügyszámcsökkenés teljesen törvényszerű, hiszen a legtöbb panasz ezektől érkezett.
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, és akkor szó nincs arról, hogy csak az oktatási biztos vagy a betegjogi képviselők elszívó hatása lenne itt. Sokkal összetettebb. Fogyasztóvédelmi felügyelőség, Gazdasági Versenyhivatal, hírközlési felügyelet, Magyar Energia Hivatal, munkavédelmi felügyelőség, környezetvédelmi felügyelőségek, ÁNTSZ, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, biztosításfelügyelet, ORTT - fölsoroltam, csak hevenyészve, azokat, amelyek mindegyikénél panaszirodák, panaszfórumok működnek, és az alanyi jogsérelmekkel szembeni jogvédelem működik. Ezek voltak azok a területek, ahol tömegesen tettük át az ügyeket. Egy idő után megtanulták a polgárok, hogy a konkrét jogsérelemmel melyik konkrét fórumhoz kell fordulni. Majd ha annak az eljárása nem orvosolja a panaszát, akkor esetleg jön hozzánk. De itt is azt kell mondanom, hogy sikeres, eredményes ez, többekkel együttműködési megállapodást is kötöttünk. A panaszosok már nem jönnek hozzánk, ami azt jelenti, hogy a panaszukat ott orvosolják.
Az adatvédelmi helyettesítésről. Ez egy vita volt, ezzel kezdődött. Én úgy fogtam föl, hogy az adatvédelmi biztos nem egy természetes személy, ahogy az általános biztos sem az. Az adatvédelmi biztos egy jogállami jogintézmény, amely mint olyan, ha nincs, nem működik, akkor akadályoztatva van. Másodszor: az általános biztos attól általános biztos, hogy a vizsgálati jogköre minden ügyre, minden egyes alkotmányos alapjogra kiterjed, következésképpen én nem kezdhettem úgy a pályafutásomat, hogy egy alkotmányos vákuumot idézek elő. Alkotmányos visszásságot idéztem volna elő akkor, ha nem helyettesítem. Tehát ez számomra egy morális kérdés volt, és egy alapvető szakmai kérdés is.
Még ehhez tartozik az is, hogy bár polgári jogászként és a személyiségvédelemre vonatkoztatva, annak részeként fogtam fel a személyes adatok védelmét, s nem értettem egyet soha azzal, hogy a részt összekeverjük az egésszel, ezért nekem valóban erőfeszítésembe került, hogy ne csak az általános biztosi székben, hanem az adatvédelmi helyettesítő jogkörben se változtassak a hatéves, addigi gyakorlaton. Azt hittem, hogy én ezért egy jó pontot szerzek. Dicséretet nem vártam érte, de mondjuk olyan durva támadást, amit ezért kaptam, végképp nem vártam. A konfliktuskerülő természetem azonban ebben az esetben is oda vezetett, hogy nem reagáltam erre a támadásra.
A következő, ezzel összefüggő kritikai elem volt az én személyemet illető választás minősítése. Én nem voltam egyetlen pártnak sem a jelöltje. Engem a köztársasági elnök úr jelölt. Tehát kezdettől fogva a leggondosabban ügyeltem arra, hogy a pártatlanság, az elfogulatlanság, a szakszerűség a vezéreszméim, és igyekeztem magam ehhez tartani. Nagyon köszönöm azoknak, akik ezt észrevették és honorálták.
Ami a pályafutásom kezdetét illeti: azt mindenki tudja, olvashatta a sajtóban, hogy a volt miniszterelnök két évig szemináriumi csoportomba járt. Odajött a folyosón, és gratulált. Most akkor hitelesen idézem a saját szavaimat: örülök, hogy együttműködhetek a kormányzattal. Én a beszédemben is hangsúlyoztam az együttműködés fontosságát. Aki jogász, tudja, hogy a Ptk. 4. § (1) bekezdése kölcsönös együttműködési kötelezettséget mint alapelvet vár el. A kölcsönös együttműködés kétoldalú dolog. Azt is tudja, aki jogász, hogy a kormányzat nem azonos a kormánnyal. A kormányzatban benne van a mindenkori teljes közhatalom, a parlament is, a frakciók is, a bizottságok is, a minisztériumok, de a helyi önkormányzat pillanatnyi tényezői is. A kormányzat egy tág fogalom. Ilyen értelemben is ombudsmani szerepfelfogásról van szó. Az egyik felfogás azt mondja, hogy az ombudsman az állam fizetett ellensége. Én ezt nem osztom. A másik, és ezt Gönczöl Katalintól hadd idézzem, hiszen Kósáné képviselő asszony az ő szellemét igyekezett itt tartani, most én ennek eleget is teszek; ő azt mondta: az ombudsmani ajánlás egy párbeszéd kezdete. Tehát az én ars poeticám - ha úgy tetszik - e tekintetben párbeszéd kezdete, és az együttműködés tekintetében a folytonosság és a töretlenség garantálása volt, mert az egyéniségemhez, a személyiségemhez ez áll közelebb.
(15.50)
Végül még egy megjegyzés. Abban a sajtócikkben, amit Eörsi Mátyás írt az én személyem alkalmatlanságáról egy több százezres példányszámú napilapban - amire szintén nem reagáltam -, szerepelt ez a dávodi ügy. Az én tudomásom szerint dr. Boócz Tibor miskolci ügyvéd volt a perben az ügyvéd, a pert az Alfa Magzatvédő Szövetség indította. Én soha nem praktizáltam, nem is lett volna jogom ügyvédként eljárni. A Pacem in Utero Egyesület elnöke, Jobbágyi Gábor professzor - valószínűleg összetévesztettek vele, engem nem úgy hívnak -, továbbá én, valóban részt vettünk előzetesen az Alfa Szövetségnek egy értekezletén, amelyre szakértőként hívtak meg, és két ember volt, aki le akarta őket beszélni a perről: Jobbágyi Gábor és én.
Ezt Eörsi Mátyásnak ajánlom, aki azt mondta, hogy pletyka. Nem: a cikkben megjelentek hazugságok voltak, és valóban el lehetett volna kerülni például, ha engem megkeres valaki. Hiszen fel lehet tenni egy kérdést: így volt ez? Azt mondom, hogy ez az igazság, mind a két kérdésben.
És akkor egy utolsó megjegyzésem Fodor Gábor és Eörsi Mátyás felé. Amikor az esti televízió-híradóban, a kereskedelmi televízió híradójában azt az ominózus kézfogást látom viszont, akkor legnagyobb döbbenetemre azt tapasztalom, hogy le van törölve a hangom, és a narrátorszöveg a következő: Lenkovics örömét fejezte ki, hogy szolgálhatja a kormányt. Na, ez enyhén szólva sokkolt. Innentől kezdve én nem kerestem a sajtót. A sajtónak az a része, amelyik ennek a fajta felfogásnak elkötelezett, az meg engem nem keresett, mert elutasított. E tekintetben egyetértek: a sajtó és az ombudsman kapcsolatában ez egy nagy hiányt keletkeztetett. És jön az új év, január 1-jétől e tekintetben eltökélt szándékom ezen változtatni; remélem, hogy az egy év, az ez alatt nyújtott teljesítményem, amit a beszámoló is tükröz, bizonyítéka annak, hogy alaptalanok voltak ezek a feltevések, és másfelől, mert a nem ismert ombudsman olyan, mintha nem is létezne, tehát e tekintetben a kritikát köszönöm.
Köszönöm szépen. (Taps.)
