HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány nap múlva, épp a szentestén lesz a 10. évfordulója annak, hogy a Kárpát-medence és a tágabb Európa televíziós képernyőin megjelent egy új műsor: a Duna Televízióé. Magyarul szólt, magyar gondolkodással, a magyar kultúra határok fölé emelkedő üzenetével.
És üzenet érkezett ezen a karácsonyon a Vatikánból is. A pápai áldás azt jelezte a karácsony szentségében: a XX. században a különösen sokat szenvedett magyarság számára ez lesz a legnagyobb és talán leginkább összetartó ajándék. Sokéves gondolati előkészítés után, 1992 augusztusában, a Magyarok Világtalálkozóján fogalmazta meg Csoóri Sándor az akkorra már szakmai formát is öltő javaslatot.
És Antall József, aki magát lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta, felismerte ebben a javaslatban a nemzeti sebeket gyógyító orvosságot. A születés egyik bábája a jelenlegi köztársasági elnök, Mádl Ferenc volt, a cselekvés motorja pedig az Antall Józsefet követő miniszterelnök, Boross Péter.
A neveket azért említem, mert ezzel a hivatkozással tudom megerősíteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum a saját története részének is tartja az akkoriban, az akkori ellenzék részéről oly sokat támadott Duna Televízió létezését, és olyan példának, ami azt bizonyítja, hogy a televíziózás elaknásított terepein is lehet maradandó értéket teremteni. Értékeket, amelyek nemcsak pártpolitikai szempontból fontosak, hanem mindenekelőtt a nemzeti összetartozás XXI. századi esélyét is jelentik.
Tíz esztendővel ezelőtt Erdélyben örömkönnyek között nézték az égből érkező csodát. Nyugat-Európából telefonálók százai, levelek ezrei tanúskodtak a hazatalálás élményéről, arról, hogy végre a mindennapokban is otthon érezhetik magukat a kint élők, mert látják a Margit hidat, látják a Hősök terét, látják Budapestet, látják a Hortobágyot. Látják a kényszerűségből elvesztett hazát.
Tudjuk, a csoda mindig véges. De a lényeg, a "haza a magasban" illyési eszménye velünk maradt. És ennek az eszménynek a Duna Televízió mindig igyekezett a legszolgálatosabb megtestesítője lenni, a lehető legszerényebb körülmények ellenére. A televízió alig 7 milliárd forintnyi éves költségvetésből gazdálkodik, az idei mutatók szerint - példa nélkül - veszteségek nélkül.
Noha az Állami Számvevőszék már 1995-ben megállapította, hogy a Duna Televíziónak másfél milliárd forintnyi tőkepótlásra lenne szüksége, ezt az összeget mind a mai napig nem kapták meg. Most pedig még annál is indokoltabb lenne, mint volt 1995-ben, hiszen a műszaki állapotok egyre inkább romlanak. A Számvevőszék az utóbbi hetekben 70 százalékos avulást állapított meg.
Nem mindegy tehát, hogy a közszolgálati intézményekre meghatározott 6,8 milliárdos keretből mennyi jut a Duna Televíziónak. Erkölcsi értelemben sem. A Duna ugyanis soha nem került a botránylapok címoldalára. A határokon túli magyarok érdekképviseleti szervei pedig rendre visszaigazolják, hogy sikereikben meghatározó szerepet játszik a Duna Televízió.
Most, amikor 10. születési évfordulóját azzal ünnepli a Duna TV, hogy műsorát karácsonytól eljuttatja Amerikába és Ausztráliába is, el kell gondolkodnunk a szerepén. Most, a valóságshow-k világában talán az egyetlen olyan közszolgálati intézmény, televízió, amely valóban fontosnak gondolja, és fontosnak tartja a magyar kultúra, a magyar gyökerek ápolását, terjesztését, hiszen európai uniós csatlakozásunk küszöbén sokat beszélünk gazdasági kihívásokról, de kevés szót ejtünk arról, hogy erős magyar identitás, erős magyar lélek szükségeltetik ahhoz, hogy ebben az egységesülő Európában a magyar nemzet a siker esélyével induljon a harmadik évezrednek.
Nekünk, a Magyar Országgyűlés tagjainak, el kell gondolkodnunk azon, hogy a Duna Televízió esetében nem csupán egy, a sokszor megunt médiaviharokból kitündöklő intézményt támogatunk, hanem támogatásunk a világ magyarságát illeti, a lélekben nagyon is összetartozó 15 millió magyar támogatását.
Ehhez kérem segítségüket, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
