DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő indítvány azt javasolja, hogy az Országgyűlés a képviselők kétharmada helyett egyszerű szótöbbséggel döntsön fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazhatóságáról, a külföldi fegyveres erők magyarországi alkalmazhatóságáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásoztatásáról.
Továbbá indítványozza a javaslat, hogy a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátásáról a kormány döntsön, tehát döntési kompetenciát telepít a kormányhoz, gyengítve ezzel az ez ellen felhozott érveket; valamint azt is javasolja az előttünk lévő előterjesztés, hogy az ilyen előterjesztéseket az Országgyűlés a legközelebbi ülésnapján napirendre tűzze, és a napirendről érdemi határozatot hozzon.
Tisztelt Ház! Jogosan felvetődik bennünk a kérdés, hogy mi válthatta ki azt, hogy egy képviselő az ország szuverenitását érintő kulcs- és kardinális kérdésekben - mert jelentős része ezek közé tartozik - arra az álláspontra helyezkedjen, hogy az eddigi széles körű parlamenti, legalább kétharmados konszenzust nélkülözve egyszerű kormánypárti többséggel kívánja meghozni ezt a döntést, feladva az eddigi elvet, ami ezekben a döntésekben egy egyetértést, egy közös felelősségvállalást irányozott.
Hogy mi válthatta ki ezt, nyilván segítségül tudunk fordulni az előttünk levő javaslat indokolásához, nézzük, talán abból közelebb jutunk a megfejtéshez. Azt mondja az indokolás, hogy a képviselői indítvány célja, hogy ezen értelmezési kérdésekben a vitákat a szükséges irányba terelje - úgy látszik, ha feles döntés van, az a szükséges irányba tereli -, és lehetőség szerint, elsősorban a csapatmozgásokkal kapcsolatos döntési eljárás gyorsításával segítse hazánk szövetségi kötelezettségéből eredendő feladatainak teljesítését.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat akkor tereli jó irányba a vitát, ha felessel lehet döntést hozni, illetve tévesen arról beszél, hogy hazánk nemzetközi kötelezettségből adódó feladatait gyorsabban teljesítse. Azért bátorkodtam az elején tételesen felsorolni, miről szól a javaslat, mert nem tesz különbséget a nemzetközi kötelezettségvállalásból adódó és az egyéb feladatok között, valamint maga az eljárás, az, hogy feles döntést tud hozni az Országgyűlés, nem kétharmadost, semmiféleképpen nem gyorsítja az Országgyűlés döntését. Tehát az a cél, hogy gyorsabban döntsünk, ettől nem tud megvalósulni, attól, hogy a szavazáshoz csak feles többség kell. A többször elmondott indokolás is, hogy a parlament lassan döntött, és a példaként felhozott esetek sem nemzetközi kötelezettségvállaláson alapuló feladatokról szóltak.
Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben ésszerűsíteni kell a döntéseket esetleg a szükséges gyorsítás érdekében, annak az az útja és módja lehet, hogy nemzetközi kötelezettségvállalás esetén, tehát nemzetközi szerződésből adódó kötelezettségvállalások esetén alakítsunk ki egy egészséges munkamegosztást a kormány és az Országgyűlés között.
(23.40)
Nézzük meg azért, hogy az álláspontok közelebb tudjanak egymáshoz kerülni, hogy az elmúlt időszakban milyen javaslatok születtek a kérdés rendezésére, hisz az elmúlt négy-öt esztendőben legalább négy alkalommal került a parlament asztalára alkotmánymódosító javaslat, ami ezt a kérdéskört célozta javítani, jobbítani, módosítani, illetve ezen túlmenően már a kormányváltás után is a Fidesz javaslatot tett az új kormányzati ciklusban.
Az első törvényjavaslat még T/416. számon futott, és azt célozta meg, hogy az alkotmányba új rendelkezések kerüljenek, és a kormány döntési jogkörét biztosítsa a nemzetközi kötelezettség alapján szóló csapatmozgások esetében a magyar fegyveres erők külföldön, illetve külföldi fegyveres erők Magyarországon végzett gyakorlatra, kiképzésre, feladat-végrehajtásra, katasztrófaelhárításra, illetve ENSZ-, EBESZ-, NATO-, békefenntartás céljából felhasználható feladatokra. A javaslat a zárószavazásig jutott, de ott elbukott, a Szocialista Párt akkor ezt nem támogatta.
A következő javaslat ehhez hasonlóan szintén a nemzetközi kötelezettségekből adódóan, már a NATO-tagságunkat követően, az ilyen jellegű csapatmozgásokat a békefenntartás kivételével a kormány hatáskörébe kívánta utalni oly módon, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottságának előzetes egyetértéséhez kötötte. Ezt az elemét elmulasztotta Wiener képviselőtársam említeni, amikor erről, az akkori honvédelmi bizottság elnökétől származó javaslatról szólt.
A legjelentősebb javaslatnak azt kell mondanom, ami T/5510. számon 2001. szeptember 11-e után került az Országgyűlés asztalára, a kormány a csapatmozgásokra vonatkozó javaslatát ezen eseményeket követően terjesztette a parlament elé 2001 novemberében. A javaslat lényegében az észak-atlanti szerződés 5. cikke szerinti kollektív védelmi eljárás körében, tehát hangsúlyozni kívánom: a kollektív védelmi eljárás körében kívánta a kormányt felhatalmazni a csapatmozgások engedélyezésére. Ennek tárgyalására már nem került sor, és a kialakult szokásnak megfelelően az ügyvezető kormány visszavonta kormányváltás előtt a javaslatait. De ezek a javaslatok a fegyveres erők nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatainak ellátásáról szóltak.
A kormányváltást követően szintén tett a Fidesz javaslatot, amikor alkotmánymódosításra került sor, ami az EU-csatlakozás miatt vált szükségessé, ennek a kérdésnek a rendezésére az előbb említett javaslatok egyikét elevenítette fel, azonban ez nem talált akkor megértésre.
Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy a kérdés szabályozásáról már évek óta vannak álláspontok, vannak vélemények, és ez megfelelő alap lehet arra, hogy ha valóban az a szándék, hogy racionalizáljuk, illetve a döntéseket rugalmasabbá, egyszerűbbé tegyük, annak módjaként azt látjuk, hogy ha munkamegosztás alakítható ki, mint ahogy a jelen javaslatnak egy eleme is mondja, munkamegosztás alakul ki a kormány és az Országgyűlés között.
Mi ennek a kérdéskörnek az ilyen irányú rendezésében partnerek vagyunk, azonban az előttünk levő javaslat nem erről szól, ezért az általános vitára még alkalmasnak sem találjuk. De természetesen nyitottak vagyunk minden olyan megoldásra a fent vázolt elképzelések értelmében, ami azt a célt szolgálja, hogy alakuljon ki egy munkamegosztás a kormány és az Országgyűlés között. A nagyobb súlyú, az ország szuverenitását alapvetően érintő kérdésekben maradjon meg a parlament kétharmada, tehát egy széles körű konszenzus, és a többi kérdésben pedig a kormány döntését tegyük lehetővé. Úgy ítélem meg, hogy mint ahogy annak idején a javaslatok is azt mondták, hogy a kormány a döntését követően az Országgyűlést a legközelebbi ülésének napján tájékoztatja, hasonló módon eloszlathatók azok az aggályok, hogy az országgyűlési vita megspórolható, illetve a nyilvánosság kikerülhető.
Zárójelben megjegyzem, jelenleg is vannak a kormánynál döntési kompetenciák, ez is tesz oda döntési kompetenciát, tehát úgy gondolom, elméletileg azt önök is elismerték, hogy ilyenfajta munkamegosztás kialakítható. Amennyiben ez továbbgondolást igényel, mi partnerek vagyunk ennek a kidolgozásában és egy közös javaslat elkészítésében. Ezt tudom önöknek jó szívvel mondani, és tisztelettel kérem, hogy a tárgyalás során inkább egy ilyen irányba menjünk el, mert ez vezethet olyan eredményre, amit közösen és jó szívvel meg tudunk szavazni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
