DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslatnak nagyon komoly, sőt úgy is fogalmazhatnék, viharos előtörténete volt. Ezt a tárgykört először az átfogó alkotmányrevízió eredményeként szabályozta az alaptörvény. Az 1989. évi XXXI. törvény 4. § (2) bekezdésével megállapított 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdésének j) pontja eredetileg azt mondta ki, hogy az Országgyűlés dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról. Ez a szabályozás mindaddig megfelelőnek látszott, ameddig nem került sor Magyarország NATO-csatlakozására, ameddig Magyarország nem vált az észak-atlanti szövetség tagjává.
1998 novemberében a kormány T/416. szám alatt alkotmánymódosító törvényjavaslatot nyújtott be, melynek 1. §-a próbálta cizellálni, az új körülményekhez igazítani a korábbi átfogó jellegű, talán túlzottan is apodiktikus rendelkezést. Akkor az ismert politikai okok következtében nem született meg az alkotmánymódosítás, azonban az alaptörvény megváltoztatására irányuló törekvések változatlanok maradtak.
1998 decemberében Avarkeszi Dezső és Juhász Ferenc szocialista képviselők nyújtottak be törvénymódosító javaslatot, majd 1999 januárjában ugyanezt tette Lányi Zsolt, aki akkor a honvédelmi bizottság elnöki tisztségét betöltötte. Lányi Zsolt javaslata azt tartalmazta, hogy az Országgyűlés a csapatmozgásokkal kapcsolatosan egyszerű többséggel döntsön. Az volt tehát az álláspontja, hogy nincs szükség arra, hogy minősített többségű országgyűlési határozattal történjen a csapatmozgások elrendelése. Hosszas politikai egyeztetés eredményeképpen 2000 tavaszán megszületett a konszenzus, s ennek alapján a 2000. évi XCI. törvény módosította az előbb már többször említett 19. § (3) bekezdés j) pontját. Ez a módosítás megkülönböztette egymástól a fegyveres erők bel-, illetve külföldi alkalmazását, valamint a hadszíntéren történő, úgynevezett humanitárius tevékenységet, továbbá a békefenntartásban való részvételt.
Ez a differenciált szabályozás azt eredményezte, hogy egyes csapatmozgások esetében a kormány kapott jogosítványokat, míg alapvető jelentőségű kérdésekben minősített többséggel dönthetett a parlament, azonban a korábbi szabályozással ellentétben ez a minősített kétharmados többség már nem abszolút, hanem csak relatív volt, mert ilyen határozatot az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával hozhatott meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Keleti György előterjesztői expozéjában utalt arra, hogy 2000-ben milyen megfontolások húzódtak meg az akkori ellenzéki politikai erők álláspontja hátterében, és utalt arra is, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai azt bizonyították, hogy változtatásokra van szükség.
Nem kívánnám felhívni arra a figyelmet, hiszen közismert, hogy milyen jelentős változások történtek 2001. szeptember 11-e óta. Nagyon jól tudjuk azt, hogy bizonyos értelemben magának a NATO-nak is megváltozott a szerepköre, megújuláson megy keresztül. Azt is világosan látnunk kell, hogy a szövetségesi kötelezettségek teljesítése kapcsán olyan politikai viták alakultak ki az országban, amelyek Magyarország külpolitikai tekintélyének, külpolitikai pozíciójának nem használtak.
(23.30)
Világosan látnunk kell azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a javaslat, amelyet Keleti György beterjesztett, tulajdonképpen csak a szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolatosan kívánja meg a minősített többséget egyszerű többséggel felváltani. Természetesen azonnal elhangozhat az az ellenérv, hogy tulajdonképpen más esetekben ilyesfajta cselekményekre, csapatmozgásokra nem is kerülhet sor, ezért mégiscsak indokolt a kétharmados többség fenntartása.
Figyelembe kell vennünk azonban azt, hogy Magyarország NATO-csatlakozása, egy parlamenti politikai erőt leszámítva, egy átfogó, általános konszenzus eredményeként történt meg. Akkor egy minősített többséggel Magyarország csatlakozott ehhez a katonai szervezethez, és ezáltal megtörtént az a fajta legitimálás, felhatalmazás, amelynek alapján lehetőség nyílhat konkrét döntések meghozatalára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy ország belép egy szövetségi rendszerbe, ha egy ország nemzetközi kötelezettségeket vállal, akkor azokat, teljesen függetlenül attól, hogy a konkrét szituációban ilyen kötelezettségek teljesítése politikailag valamely erő számára előnyösnek tűnik avagy sem, mégiscsak vállalni kell. És a kormány van abban a helyzetben, hogy mérlegelni tudja, el tudja dönteni azt, hogy milyen következményekkel járna az, ha nem teljesíti vagy - ami azzal majdnem egyenértékű - nem időben teljesíti kötelezettségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor a parlamentnek kell döntenie ilyen kérdésekben, pontosan azért, amire korábban a bizottsági többségi vélemény ismertetésekor már utaltam, hogy az ország közvéleménye tájékozódjon. Nem helytálló Salamon László képviselőtársamnak az az érvelése, amelyet a bizottsági ülésen elmondott, hogy a parlamenti többség valójában a kormány álláspontját követi. Ez valójában igaz, de rögtön hozzá kell tenni azt, hogy a parlament nemcsak döntési, hanem egyfajta nyilvánossági funkcióval is rendelkezik, és nem jól értékeli a parlamentarizmust az, aki ettől a nyilvánossági funkciótól elvonatkoztat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a javaslat, amely előttünk fekszik, megoldást adna olyan politikai problémák elkerülésére, amelyekkel az elmúlt hónapokban igen gyakran találkozhattunk. Természetesen felmerülhet vitaként az, hogy van-e NATO-döntés vagy pedig nincsen, de rögtön hozzá kell tennem, hogy amikor teljesen egyértelmű volt a NATO-döntés megléte, Törökország megsegítése kapcsán, akkor is éles politikai polémia bontakozott ki a parlamentben, és az időhúzó taktikával ebben az esetben is találkozhattunk.
Az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslat két másik paragrafust is tartalmaz. Ezek közül a 2. § azt kívánja biztosítani, hogy a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátása körében a fegyveres erők a kormány engedélyével járőrözhessenek külföldön. Nincs itt másról szó, mint egyfajta reciprocitás megvalósításáról, tudniillik jelenleg is a kormány hozzájárulása elegendő ahhoz, hogy a külföldiek Magyarországon ilyen feladatokat elláthassanak. A mostani szabályozási elképzelés ennek az ellentétét, fordítottját tenné lehetővé, mégpedig azt, hogy a kormány engedélyével a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek ellátása során a fegyveres erők, a magyar erők külföldön is járőrözhessenek. Ebben az esetben tehát nincs szó arról, hogy valójában a kormány egy teljesen új jogosítványt kapna, inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a meglévő kormányzati hatáskör kiegészül, s ezáltal a szabályozás egységessé, koherenssé válik.
A 3. § egyfelől hatályba léptető rendelkezést, másfelől módosító rendelkezést tartalmaz. Indokoltnak látszik az, hogy az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjából töröljük a “vagy az ország területéről kiinduló” szövegrészt, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatosan felmerülhetnek bizonyos politikai aggályok, problémák. Alkotmányjogi, szakmai szempontból ugyanakkor megítélésem szerint ugyanezt a szövegrészt nem kellene törölni a Honvédelmi Tanács feladatkörének meghatározásakor. Tudniillik rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács gyakorolja a köztársasági elnök és a kormány jogait, valamint azokat a hatásköröket, amelyeket az Országgyűlés ráruház. Ilyen rendkívüli helyzetben nincs más döntéshozó szerv. Ennek következtében megítélésem szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) indokolt, hogy a rendkívüli helyzetben továbbra is a Honvédelmi Tanács döntsön ezekről a kérdésekről.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
