DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kékkői Zoltán hathatós érveire bizony nehéz olyan választ adni, amely egyértelműen tisztázná, hogy mi is van ma a magyarországi borpiacon, és mennyire van igazán komolyan kezelve ez a kérdés úgy, hogy a szabályozás a termelőtől a fogyasztóig egy olyan zárt rendszeren keresztül történjen, amelyben a borhamisítás, amely egyidős a bor megjelenésével is, olyan pici területre szoruljon vissza, ami társadalmilag még elviselhető, gazdaságilag nem zavaró, és ami a legfontosabb: nem sérti a valódi bort előállítók érdekeit.
Ebben a Házban 1992 óta mindig kísérletet teszünk erre a szabályozásra, és hivatkozunk is a magyar exportérdekekre, hivatkozunk az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségességére, a jogharmonizációra és a parlamentben mindig aktuálisan ülő pártok egyöntetű elkötelezettségére a vonatkozásban, hogy márpedig itt rendet teszünk, és Magyarországon olyan termelői lehetőséget biztosítunk a borágazat szereplőinek, amely jövedelmet biztosít, amely a magyar bor rangját, hírnevét hosszú távon ismételten a korábbi időszaknak megfelelő színvonalra hozza, és még a magyar fogyasztóközönséget is igazi, jó, tájjellegű, minőségi, ne adj' isten, muzeális vagy olyan egzotikus borokkal fogjuk kínálni, ami kellemes - és erről nagyon szépen szokott beszélni Karakas János képviselő úr - hangulatban az egész világot megjeleníteni nekünk, látjuk a természetet, látjuk a gyümölcsöt, látjuk a méhecskéket, látjuk a napsugarat és azt a dolgos embert, aki a szőlőt kapálja. Aztán megjelennek ezek a száraz jogszabályok, és mindig hiányérzetünk van.
Mi, amikor az első bortörvényt és hegyközségi törvényt idehoztuk, akkor azzal számoltunk, hogy nem szabályozzuk túl a termelőt, nem rakunk rá túl sok adminisztratív kötelezettséget, hiszen a hamisítás nem a termelőnél jelenik meg, akinek ott van a tőke, ott van a pince, ott van szerencsétlennek még a kapája is meg a háti permetezőgépe, amit nem azért tart, hogy alsótartályos szinten, mondjuk, műtrágyából készítsen igazán jól eladható kannás bort, hanem azért, mert a szőlővel foglalkozik. De ez a szabályozás sem így sikerült, mert elsősorban a terheket ők kapták meg.
Aztán elindult egy olyan kísérlet az előző kormány idején, ami a jövedéki törvény szigorításával együtt a bortörvény módosítására is lehetőséget adott. Font Sándor képviselő úrral számtalan vitát folytattunk le itt-ott-amott, ahol éppen találkoztunk, vagy a rádióban, vagy a televízióban arról, hogy a szabályozást honnan kell megfogni. És nekem változatlanul az volt a véleményem, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel, hogy a fogyasztói pontoktól kellene elindulni visszafelé, és nem a termelőitől előre. S amikor az akkori kormánypártok azt mondták, hogy a jövedéki szabályozás alá azért kell a palackos bort is bevonni, mert ez Európában az egyedüli és elfogadott szabály, mi érveltünk, hogy nem, mert Európában nincs a palackozott borra egyértelmű szabályozás, ez országonként változik, van, ahol zárjegyes, tehát jövedéki körbe tartozik, van, ahol nem. Az volt a legfőbb érvünk, hogy talán szerencsés lenne az úgynevezett kannás bor kategóriát mint olyat megszüntetni, nem létezővé tenni.
Mélységesen egyetértek Kékkői Zoltán úrral abban, amikor azt mondja, hogy a nyolcvanas évek közepén 80 százalékos szintet tudtunk elérni a palackozott bor forgalmazásában. Kérem szépen, itt a szabályoknak abba az irányba kellene hatni, hogy ezt a 80 százalékot érjük el, és az a 20 százalék lédig kiszerelés nem kannában, hanem olyan speciális lédig rendszerben legyen, akár a standolás bevezetése mellett is, amire egyébként tett kísérletet a Földművelésügyi Minisztérium, csak úgy tűnik, gyengének bizonyult, de erősítsünk rá, hogy erősebb legyen… - ott voltam a kormányülésen: Németh Imre utolsó leheletéig küzdött. De jön az ellenérv: olyan sok a kannás bor az üzletekben, főleg az alacsonyabb kategóriás üzletekben, hogy ha ott állandóan standolni kellene, akkor reggelig ezt csinálnák, de akkor már nyitni kell, nem maradna idő még pihenésre sem. Volt egy másik érv, ezt a miniszter úr mondta el - most titkokat fecsegek itt ki -, hogy egyébként is van standolás a jövedéki termékkörbe tartozó tömény italra, pálinkára, mit tudom én, mire, most akkor ez is bekerül. Nem - volt a válasz -, mert ez mennyiségileg is nagy.
Akkor én azt mondom, hogy lássunk neki, és tegyünk szent fogadalmat, hogy ősszel, amikor az adótörvények idekerülnek, akkor partner lesz az ellenzéki oldal is ahhoz, hogy a jelenleg a magyar szabványban egyáltalán nem szereplő 25 literes marmonkannát kiiktatjuk a forgalomból meg az 5 literest is kiiktatjuk a forgalomból, és nem a zárjegy-kötelezettséget írjuk elő, hanem azt mondjuk, hogy ilyen márpedig nincs. Van termelői borkimérés, ott a Pali bácsinál vagy a Mariska néninél, ahol hordóból kiméri a megfelelő szabályok mellett a saját termelői borát, hiszen annak az ellenőrzési rendszere most ennek a törvénynek a módosításával adott lesz, hiszen a hegyközségek most már hatósági ellenőrzési jogkört is kapnak, nemcsak az adatszolgáltatás és az eredetigazolás kerül be, hanem ennél sokkal több, hiszen tisztviselői kar lesz, itt most már kialakul egy olyan önigazgatás, egy olyan, ha úgy fogalmazunk, önkormányzat - ami nem baj -, ami erre nézve már a szabályozási feltételrendszert megadja. Tehát a termelővel olyan nagy problémánk nem lehet.
Nem nagyon lehet problémánk a palackozókkal sem, hiszen olyan szépen leírja ez a törvénymódosítás, nagyon helyesen, hogy az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek, valamint az OBI-nak milyen eljárási kötelezettsége van azok irányában, akik a forgalmazásban részt kívánnak venni. Itt szépen felsorolja, hogy az OBI valamennyi olyan forgalmazót ellenőrzi, amelynek az üzemében borelőállítás, termékértékesítés, valamint palackozás és borforgalmazás történik. Tehát a borászati termékek valamennyi körénél.
(17.00)
Aztán a törvénymódosítás a szőlőültetvény-kataszter meghatározásánál és annak a vezetésénél, az azonosító adatoknak a felsorolásánál ismételten ad nekünk egy olyan jogi garanciát, ami a hegyközségek közbeiktatásával biztosítja az alapdokumentációt és az ismeretanyagot ahhoz, hogy ne csak a támogatás legyen abszolút egzakt módon elérhető és mérhető, az is nagyon fontos, hanem a másik oldal, a kiengedési oldal a területről, akár hegyközségi szintről, akár települési szintről, akár csak attól a gazdától, aki értékesítési céllal teljesít a piac irányába, tehát ez a dolog nagyjából rendben is lesz ezzel a módosítással.
A másik oldal viszont messze nincs rendben, és azt gondolom, hogy ha mi előírjuk az egyik szakaszban, hogy azt mondja, az illetékes földművelésügyi hivatal engedélyével szabad törzsültetvényt, kísérleti ültetvényt az OMMI előzetes engedélyével telepíteni vagy kivágni, valamint utána azzal folytatja, hogy az 1996. május 1-je óta eltelt időszak alatt engedéllyel végzett ültetvénykivágások alapján újratelepítési jog áll fenn, tehát korlátozza Magyarországon a jövőt illetően mind a szőlőültetvényeknek a nagyságát, mind azoknak a minőségét, helyesen, hiszen azért meg van határozva, hogy Magyarországon 120 ezer hektár körül lesz - ha nem pontos az adat, akkor… (Dr. Németh Imre: 93 ezer!) 93 ezer, ahogy a miniszter úr kisegít, köszönöm szépen -, amin tudjuk, hogy körülbelül milyen termésre számíthatunk, milyen borvidékekről kerül ki, milyen minőséget tud produkálni, milyen ellenőrzési körben, akkor ez egy adott borvolumen. Ehhez képest azt látjuk, hogy időnként a piacon a fogyasztási adatok összevetésében a két szám valahogy nem jön össze. Nos, nekünk ezt sürgősen össze kell hozni, és nemcsak azzal a hatósági szigorral, bár nagyon örülök neki, hogy látványosan időnként megtalálnak tartályokat forrdogáló cefrével, sőt olyan rémtörténeteket hall az ember, hogy tartálykamionokat bérelnek, és azok addig járkálnak körbe-körbe az országban, amíg ki nem forr bennük a szőlőt soha nem látott italnak nevezett akármicsoda, nos, kérem szépen, ez egy végpont. De az igazi, a fogható dolog maga a kimérésnél található meg, legyen az vegyesbolt, a maga szép kis ötliteres műanyag kannáival, amire nagyon szép fantázianevek vannak írva - „Alföld gyöngye”, most ezt találtam épp az egyik településen, marmonkannában, még volt rajta OBI-szám is, feltételezhetően látott is OBI-minősítést valamikor valamelyik őse ennek a bornak, de ez az “Alföld gyöngye” nem bírt ki egy délutánt 20 fokos szobában, mert feldobta a talpát, tehát gyorsfogyasztásra kényszeríti az embert, és mennyiségileg is eléggé nagy adagra, hogy a mínusz 200-as szintet el tudja érni az a fogyasztó, akinek ezt szánták. Mert nyilván nem az az elsődleges cél egy ilyen bor fogyasztásánál, hogy jól érezze magát az ember vagy hozzásegítsen a jó hangulatához, az emésztéséhez, hanem az, hogy padló. Nos, kérem szépen, itt a másik oldal, az, hogy a borkultúrában is lépjünk valamit előre annak érdekében, hogy a borfogyasztás egy bizonyos körben ne csak a teljes lerészegedést, hanem egy egészen más, a kultúrkörnyezethez hozzá tartozó adalékot is jelentsen.
Az első lépésben ezt a módosító indítványt jónak tartom, és az SZDSZ támogatja, a maga hiányosságaival együtt. Tehát én nem vitatom Kékkői képviselő úrnak azon igényét, hogy tovább kell ezzel lépni, és még egyszer mondom, Németh Imre harcát én láttam ebben az ügyben, és azt gondolom, hogy támogatásra szorul valamennyi frakció részéről egy bizonyos gazdasági lobbival szemben, ami lehet, hogy kényelmi szempontokat vesz figyelembe, hogy ne csináljunk annyi adminisztrációt. De amikor a termelőnek kell azt a rettenetesen sok adminisztrációt elvégeznie, ami még a pincekönyvkönnyítéssel sem egyszerű dolog, és mégis ő az, aki ennek nem haszonélvezője, hanem kárvallottja, mert a piacon hatszázzal előzik meg jobbról-balról az illegális körből megérkező úgynevezett termelői körök, akkor nekünk itt ebben az évben nagyon radikális intézkedéseket kell bevezetni, szigorúbbakat, mint az Európai Unió. Mert nekem szokták mondani, hogy az EU-ban is van kannás bor - igen, de ott más morál működik már harminc éve! Az utolsó botrány Ausztriában volt ezelőtt 13-14 évvel (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Húsz!) vagy húsz, és rendet csináltak. Most nem akarok olyan hasonlatokat hozni, hogy igen, Liverpool is ki volt tiltva az európai futballpályákról, és most már rend van a futballpályákon, Magyarországon nincs rendben; a borpiac Európában rendben van, Magyarországon nincs rendben; nem örülnék neki, ha a magyar bort emiatt tiltanák ki az európai piacról, a jó bort természetesen és az export minőségűt, mert az katasztrófa lenne.
Tehát kérem önöket, az SZDSZ ebben partner, lássunk neki, mondjuk ki a jövedéki törvény módosításánál, hogy márpedig akkor a kannázás, nem az, hogy címkét ragasztok rá, hogy jövedékigazolás kell vagy jövedéki adót kell utána fizetni, hanem ilyen kiszerelésű bor nincs - nincs, nem ismerjük, felejtsük el ezt a kategóriát! Lesz támadás, óriási nagy támadás lesz, mert nyilván ez nem filléres dolog, de ha valamennyien kiállunk ennek érdekében, akkor ez a módosítás, ami most a Ház előtt van, el fogja érni a célját annak érdekében, hogy valóban az Európai Uniónak megfelelő rendszerben működő és jó eredetigazolással megjelenő minőségi boraink jövedelmet is hozzanak mindazoknak, akik egyébként itt szerepelnek, és a hegyközségek felsorolásában ott vannak, egyetértve Magda Sándorral, aki azt mondja, hogy a módosításnál ezeknek a településeknek jó lenne, ha integrálódnának a hegyközségekbe, és ez teljesen jogos és logikus. De akkor már levédtük az egész területet, ehhez akkor védjük le a magyar borok nemzetközi minőségi megítéltetését is. Ez év végén, még egyszer mondom, az adótörvényekkel együtt próbáljuk meg a jövedéki szabályozást is ebbe az irányba eltolni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
