DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen indulatos szóváltás után maradtunk magunkra, és azért kértem szót, hogy megnyugtassak mindenkit: érdemi megfontolásra volt valamennyiünknek lehetősége, és érdemi és tisztességes döntést fogunk tudni ma hozni.
Miért merem ezt állítani? Azért, mert az elmúlt héten egy kétórás megbeszélésen részt vehettem a köztársasági elnök úrnál, és elébe tárhattam mindazokat a háttéranyagokat, amelyeket az országgyűlési képviselőknek is ugyanúgy a vita során közreadtunk. A háttéranyagok tartalmazták a nemzetközi tapasztalatokat, tartalmazták a Harvard Egyetem kutatóinak felmérését arról, hogy más országokban hasonló dolgokat hogyan oldottak meg az egészségügyiek. Beszámoltam arról, hogy a hazai, már kht.-ban működő egészségügyi vállalkozások milyen tapasztalatokkal gazdagítottak bennünket az elmúlt évtizedben. Átnyújtottam a köztársasági elnök úrnak a munka törvénykönyve kivonatát, a végrehajtási utasításoknak a Magyar Orvosi Kamara munkatársaival együttműködve kidolgozott tervezetét; tájékoztattam őt arról, milyen kedvezményeket fognak kapni az egészségügyiek akkor, amikor hatályba lép ez törvény.
A kezébe adtam a köztársasági elnök úrnak és a munkatársaknak azokat a korábbi alkotmánybírósági határozatokat, amelyek az egészségügyi ellátás alkotmányjogi kérdéseit taglalják, és számos kérdésben már korábban, kisebb-nagyobb ügyekben, az Alkotmánybíróság állásfoglalását összegezték.
Természetesen a köztársasági elnök úr röviden összefoglalta a maga aggodalmait - több volt, de ebből hármat fogalmazott meg, amikor megfontolásra visszaküldte nekünk a törvényt. Mint mindenki tudja, gondot jelent a számára, hogy profitorientált vállalkozások is, mint ahogy ő mondta és fogalmazott, beléphetnek majd, sőt a levelében, kifejezetten félreértésen alapulva, azt mondja, hogy többségi részesedést szerezhetnek a magyar egészségügyben. Akik itt ülnek, valamennyien tudják, hogy erről nem lehet szó, hiszen sem a megyei kórházak, sem a városi kórházak, sem a megyei jogú kórházak esetében hosszú évekig, esetleg évtizedig erre a törvény nem is ad lehetőséget. És természetesen szóba hozta a profitorientált szakmai befektetők megjelenését, mellyel szemben el kellett mondjam neki, hogy ha kizárnánk a szakmai befektetőket, akkor legelébb is az egészségügyieket nem engedhetnénk tulajdonhoz jutni, hiszen ki az, aki ma Magyarországon a leginkább piacot tud a saját maga számára csinálni, ha nem maga az orvos.
Tájékoztattam a köztársasági elnök urat arról is, hogy a magyar parlament és a kormánypártok a legszélesebb körű döntési lehetőséget kínálják a köztársasági elnök úrnak. Hiszen mi azt a rövid törvényt, amelyik a Mikola-törvény hatálybalépését akadályozza meg, pont azért terjesztettük elő, hogy ne kelljen a köztársasági elnök úrnak azt elmondanom, hogy ha az elnök úr nem írja alá ezt a törvényt, ha visszaadja, akkor ellátatlanok maradnak július 1-jétől a vesebetegek, bezárhatnak laboratóriumok, és nem fognak az ország számos helyén CT- és MRI-vizsgálatokat végezni, amiből világbotrány lesz, hiszen halálos betegek nem kapják meg a sürgősen szükséges ellátást, ha erre sor kerülhetne.
Hangsúlyoztam tehát, hogy semmilyen kényszer nem befolyásolja a köztársasági elnököt, szabadon dönthet. De azt is elmondtam a köztársasági elnök úrnak, hogy ha megfontolásra is ajánlja nekünk a törvényt, a kormány és a parlamenti frakciók, a kormánypárti frakciók nem fognak változtatni az álláspontjukon. Nem azért, mert mi megátalkodottak vagyunk, mert nem akarunk mérlegelni, mert nincs tekintélye előttünk a köztársasági elnök úr úgy-amúgy jelentős tekintélyének, szakmai és jogászi tapasztalatának, hanem azért, mert amit mi csinálunk, ami ebben a törvényben le van írva, az a választási programból következik tételesen, és a koalíciós pártok kormányprogramjában szerepel szó szerint.
(20.40)
Mit csinált tehát a magyar kormány, és mit csinált a magyar kormánypárti többség? A saját programját hajtotta végre akkor, amikor név szerinti szavazással is megszavazta ezt a törvényt. Mit kér a köztársasági elnök úr, hogy fontoljunk meg? Hogy végre akarjuk-e hajtani a saját kormányprogramunkat. Én elmondtam a köztársasági elnök úrnak három nappal ezelőtt is, hogy ezt komolyan nem tételezheti fel, hogy mi bármennyit is fontolgassuk, hogy a saját kormányprogramunkat fogjuk megváltoztatni, hiszen erre a kongresszusaink hatalmaztak fel bennünket, és addig, amíg nincs más döntés, addig nekünk az a dolgunk, kormánypárti képviselőknek, a kormánynak és a szakminiszternek is, hogy ezt az álláspontot képviselje.
Ez tehát nem megátalkodottság, hanem következetesség, és mi, ha megfontolásra is szólítanak fel bennünket, és adnak esélyt, azt tudjuk felelni illő tisztelettel, hogy igen, nemcsak pénteken, nemcsak az elmúlt hét hétfőjén, nemcsak akkor, amikor egy évvel ezelőtt a kormányt megalakítottuk, hanem most, június 23-án is úgy gondoljuk, hogy végre akarjuk hajtani a kormányprogramot. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Tehát nem azért nem töprengünk, mert nem akarunk gondolkodni, hanem azért, mert világos az álláspontunk.
Ezért tehát én azt javaslom, hogy jó lelkiismerettel mindenki újra nyomja meg az igen gombot, szavazza meg ezt a törvényt, hiszen - és ez a legérdekesebb, és talán a lelkiismeretünket leginkább megnyugtató dolog - a célunk egybeesik a köztársasági elnök úr törekvésével. Mert hiszen a köztársasági elnök úr közleménye mit is mond ma? Azért küldi nekünk vissza a törvényt, hogy úgy javítsunk az egészségügy helyzetén, hogy az ellátás a társadalom minden rétege számára megfelelő színvonalra emelkedjék, és ezáltal is biztosítsuk az esélyegyenlőséget. Igen, nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy ebben közös a célunk, közös a törekvésünk a köztársasági elnök úrral.
Én magam sajnálom, hogy a hosszas megbeszélés alatt sem tudtam őt erről meggyőzni. A köztársasági elnök úrnak is elmondtam, hogy hosszú idő áll előttünk, és sok még a tennivalónk, míg ehhez a célhoz elérünk. És bár rendkívül sajnálom, valamennyien sajnáljuk, hogy ő aggodalmakat fogalmaz még meg ezzel kapcsolatban, de valamennyien reméljük, és ebben a reményben fogjuk megszavazni újra a törvényt, hogy a törvény segítségével közelebb juthatunk ehhez a célhoz, a betegek érdekeit szolgáljuk tehát.
Köszönöm valamennyi képviselőtársamnak a segítségét. Úgy fogunk dolgozni, hogy ne legyen senkinek se aggodalma a törvény végrehajtásával, hogy a választóinak is bizonyítani tudja, hogy az érdekükben született meg ez a jogszabály, és aki ma értetlenkedett, 10-15 év múlva az is lássa be, hogy nem rossz irányba, nem rossz úton indultunk el.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
