DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Abban reménykedtem, hogy nem lesz módosító indítvány, és ma még le is tudjuk zárni ezt az ügyet, tekintettel arra, hogy ez a törvénymódosítási javaslatunk, amelyet képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be, igen sürgős lenne. De hát istenem, ilyen a helyzet, akkor beszéljünk most úgy, mintha gyorsan zárulna ez a dolog.
A magyar társadalom az utóbbi években egyre többször tapasztalta és megdöbbenéssel szembesült azzal, hogy egyes személyek, családok különböző okokból lakásukat, otthonukat elhagyni kényszerülnek, lakásukra, ingatlanukra végrehajtást foganatosít az önálló bírósági végrehajtó.
Senki sem vitatja, gondolom, hogy az ingatlan-végrehajtásra mint ultima ratióra, mint végső megoldásra szükség van, hiszen általában hatalmas tartozások és igen jelentős jogsértések vezetnek az adósok, illetve más kötelezettek kihelyezésére. A végrehajtás általában - és így természetesen az ingatlan-végrehajtás is - a jogosult érdekei érvényesítésének eszköze, és ezen eszköz igénybevételének lehetőségét az államnak, így a magyar államnak is biztosítania kell. De azt is látnunk kell, hogy bizonyos esetekben az ingatlan-végrehajtás, a kilakoltatás megoldhatatlanul nehéz helyzetbe hozza a magánszemély adóst, kötelezettet. Elveszti a lakását, a fedelét a feje fölül, az otthonát, az utcára kényszerül. Különösen igaz ez akkor, ha a kilakoltatásra, a lakás kiürítésére télvíz idején, a legrosszabb időjárás közepette kerül sor.
Persze, erre mondhatják, a családokat, a kiskorú gyermekeket számos törvény, például a gyermekek védelméről szóló egyéb jogszabály védi, de ne dugjuk a fejünket a homokba, mindannyian tudjuk, hogy ezen jogszabályok valós végrehajtása számos igen jelentős akadályba ütközik. Nincs tudniillik annyi állami, önkormányzati intézmény, anyaotthon, pár hónapra menedéket nyújtó családok átmeneti otthona, egyéb szálláslehetőség, férőhely, mely elegendő lenne a más okból idekényszerültek mellett még az ingatlan-végrehajtás nyomán utcára kerülő családok, személyek ideiglenes elhelyezésére is. Télen, amikor elengedhetetlen lenne a fűtés, a megfelelő szigetelés a fejünk fölött, éppen ekkor zsúfoltak az állami és önkormányzati intézmények, így az a család, amely ekkor kényszerül az utcára, és nincs menedéket nyújtani tudó rokona, barátja, ismerőse, olyan, aki befogadná, ez a család bizony segítség nélkül marad.
Régóta küszködik e problémával a társadalom, polgármesterek, önkormányzati képviselő-testületek, más testületek, jóérzésű civilek szólaltak fel azért, hogy legalább a téli időszakban ne kerüljön sor ilyen tragikus kilakoltatásra. E felhívások, kérések teljesítése eddig minden jogszabályi alapot nélkülözött, és csak az adott önálló bírósági végrehajtó hozzáállásán, emberségén, empátiáján múlott, hogy valóban teljesíti-e a kérést, elhalasztja-e a tél végéig a lakás kiürítését.
Képviselőtársaimmal beadott önálló indítványunk első részének célja tehát nem más, mint hogy legalizáljuk az emberséget, hogy jogszabályi hátteret és alapot adjunk a humánumnak, a legzordabb időjárási évszakra érvényes kilakoltatási moratóriumnak. Javaslatunk figyelemmel van persze arra is, hogy csak a legrosszabb helyzetűek esetében lehessen erre a pár hónapra, december elejétől március 31-éig elodázni a lakáskiürítést. Nem kaphat ilyen méltányos elbírálást javaslatunk szerint például a nyilvánvalóan jogellenesen cselekvő önkényes lakásfoglaló, vagy az, akivel szemben már a végrehajtás során rendbírságot szabtak ki jogellenes, vagy más nem megfelelő magatartása miatt.
Javaslatunk szerint a halasztást az önálló bírósági végrehajtó hivatalból teszi meg, és erről a feleket jegyzőkönyv felvételével, illetve megküldésével értesíti. Ekkor a felek a bíróságot kérhetik arra, hogy oldja fel ezt a moratóriumot, és utasítsa a végrehajtót arra, hogy az adott lakást, ingatlant kiürítse. De erről is csak korlátozott esetekben lehet szó.
Erre akkor kerülhet sor, ha az adott személynek, családnak más módon biztosított az elhelyezése vagy úgy, hogy neki saját magának van másik lakása, ez elképzelhető helyzet, vagy az a szerencsés helyzet áll be, hogy maga a végrehajtást kérő tudja saját erőből vagy önkormányzati segítséggel az adott adóst, kötelezettet a halasztás időtartamára elhelyezni. Van még egy eset, amikor a bíróság feloldhatja a moratóriumot a javaslatunk szerint, ez pedig az a ritka eset, amikor a jogosult, aki kérte a végrehajtást, saját maga csak akkor tud lakhatásáról gondoskodni, ha kiürítik azt az adott lakást a végrehajtás során.
Azt hiszem, hogy tovább erről a témáról részleteiben nem kell szólni. Egy dolgot szeretnék mondani: sajnálatos módon a Ház arról nem dönthet, hogy a telet elhalasszuk, ilyen törvényes felhatalmazásunk nincsen, viszont szeretném, ha minél előbb döntenénk erről, hogy legalább a moratórium hatályba lépjen.
Az önálló indítványunk egy másik ügyet is tárgyal, ez pedig egy elég speciális dolog, arról szól, ami az önálló bírósági végrehajtás rendszerében volt és van, de hatályon kívül helyezni rendeli, az úgynevezett kamarai általános költségátalány fizetésének szabályai.
(19.20)
Ez az úgynevezett költségátalány azt szolgálja, hogy a bírósági végrehajtók kamarája, amely átvette a bíróságoktól az önálló bírósági végrehajtók működtetését, olyan szervezeti rendet tudjon kiépíteni, olyan garantált szervezeti módot tudjon biztosítani, amely megfelel a magyar, majd az EU-s elvárásoknak, és ehhez ad egy olyan összeget, amely ennek az informatikai hátterét, az egész rendszer segítését elő tudná segíteni.
Feltétlenül szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az EU-joganyag fejlődése is az irányba hat, hogy ne csak a tagállamokon belül legyen egységes a bírósági végrehajtás, hanem a tagállamok között is, tehát európai szinten is. Arról is szó van, hogy fizetési meghagyás legyen európai szinten, és a nem vitatott követelések európai végrehajtásáról is készült egy rendelettervezet. Ez egységesen megkövetelné a gyors, problémamentes lépéseket, s ehhez is szükséges lenne, hogy ezt a bizonyos kamarai átalányt fenntartsuk.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy itt a tél, szeretnénk, ha minél kevesebben vesztenék el a lakásukat, szeretnénk, ha csak azok kerülnének az utcára, akik már önmaguk is úgy viselkedtek, olyan cselekményeket hajtottak végre, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a téli kilakoltatás legyen a sorsuk. De azok, akik már esetleg évek óta várnak egy bírósági döntésre, és akár hónapokon keresztül halasztgatták már a lakáskiürítésüket, ne pont a legsúlyosabb helyzetben, mondjuk, a legnagyobb fagyban kerüljenek az utcára.
Kétszer ad, aki gyorsan ad, szoktuk mondani. Én meg azt kérném a tisztelt Háztól, hogy döntsünk jól, és akkor gyorsan, jól döntve segítünk azokon az embereken, akik a legnehezebb időben kerülnének az utcára.
Köszönöm tisztelt figyelmüket, és köszönöm eddigi együttműködésüket is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
