DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar borok minősége és megbízhatósága, a borászatok helyzete mindig hűen tükrözte az ország gazdasági, politikai állapotát. Nincs ez másképpen ma sem. Tehát amikor a bortörvényről, a magyar borászatról beszélünk, akkor illendő számba vennünk a múltunkat, gyökereinket azért, hogy tudjuk, mi az, amire építeni tudunk. Számba célszerű venni a jelenünket annak tudatában, hogy a bortermelésünk a mai társadalmi viszonyainkat tükrözi, illetve hogy a társadalmi, gazdasági viszonyaink tükörképét adják ennek a területnek; továbbá mindezeknek az ismeretében tudjuk megfogalmazni jövőbeli céljainkat és a lehetőségeinket, hogy a realitások és az igényeink között maradjunk.
Nézzük néhány szóban a történelmét a borászatnak és a magyar borászatnak! A magyar törzsek életében már a honfoglalást megelőző időkben is a bor nagyon fontos szerepet töltött be, mindig egészséges italként használták, és a szertartásoknak is a jelképeként funkcionált. A korabeli utazók - egyes bizánci enciklopédiák feljegyzéseket már az V. századból tartalmaznak - megemlékeznek arról, hogy a magyarság nagy számú szőlőskertjeit gondozta, és a legfőbb italuk a tej és a bor. Komolyabb szerződésekhez, megállapodásokhoz szorosan kapcsolódott a kötelezettségeket megpecsétlő boráldás, egy áldomás. A fő tanú a boráldó volt. Hérodotosz a magyarokkal rokon kultúrájú népekről, egyes bizánci feljegyzések pedig a magyarokról írják azt, hogy a borba cseppentett vér közös megivásához kötött vérszerződés szokásait és magát ezt a szertartást, tehát a törzsek egy nemzetté válását, az egységes magyar nemzet megszületését is egy ilyen borba cseppentett vér jelentette és pecsételte meg.
Nos, a szőlőre és a borra régészeti leleteink is utalnak. A Krisztus előtti I. századhoz a keltákon keresztül vezet az út, hiszen a rómaiak nemcsak karddal, hanem ekével és szőlőmetsző késsel is hódítottak. A kelta alapokon a Balaton-felvidéken és a Szerémségben különösen kedvező feltételeket találtak a szőlőkultúra kifejlesztéséhez. A sikereket bizonyítja, hogy a határtartományok bora méltó versenytársa lett az itáliai boroknak, ezért Domitianus császár a konkurenciától tartva és az itáliai szőlőbirtokos lobbi hatására Krisztus után 92-ben Pannóniában megtiltotta a bortermelést, elrendelte a szőlők kiirtását - 190 esztendőt kellett várni, hogy újra tudjunk telepíteni. Ekkor Probus császár Krisztus után 282-ben rendelte el a Szerémségben Tarcal és Olaszhegy lejtőin a bortermelést.
Nos, a magyar borászat gyökerei három forrásból táplálkoznak. Egyrészt a magyarság magával hozott ősi belső-ázsiai, kaukázusi hagyományokon alapuló szőlő- és borkultúrájából, másodsorban a Pannóniában előzőleg, tehát a honfoglalást megelőző időben, főleg a Balaton-felvidéken és mint említettem, a Szerémségben gyökeret vert gyakorlatból, ezt követően pedig a térítő szerzetesek, elsősorban bencések gondoskodtak arról, hogy Magyarországon a szőlő- és borkultúra meghonosodjon.
Nézzük meg, hogy most hol tartunk körülbelül! Inkább azt célszerű számba vennünk, hogy 13 esztendővel a rendszerváltozás után hova jutottunk. Azt látjuk, hogy kiváló családi gazdaságok, neves pincészetek vannak; a világ szinte minden táján már, ha elvétve is, de megtalálni olyan magyar borokat, amelyek méltó módon képviselik az országot. Nézzük meg először, hogy az elmúlt években, mondjuk, a gazdasági formákban hova jutottunk, illetve tartalmi kérdésekben. Kialakultak a családi gazdaságok, legsikeresebbnek mondhatók az elmúlt 13 év rendszerváltozási folyamatában, fejlődnek, kiváló minőségű és színvonalú termékeket tudnak készíteni. Zárójelben jegyzem meg: az a folyamat, hogy a családi gazdaságokat kevésbé támogatja a jelenlegi kormány, nem tesz jót ennek, hiszen ez a húzóágazata. Kiváló és jó minőségű bort mindenhol a világon ilyen kis családi gazdaságokban és kisméretű területeken készítenek. A nagy gazdaságok területén is lényeges változás történt, végre megtörtént a privatizáció. Ez azt jelenti, hogy szinte minden nagy egykori állami gazdaság, tehát nagyüzem is megtalálta a gazdáját, a tulajdonosát, egyetlen kivétel van ez alól, talán a legjelentősebb, ez pedig a Tokaj Kereskedőház Rt., aminek a privatizációja ismereteim szerint napirenden van, de a privatizáció a többi területen a nagyüzemeknél megtörtént. El vagyunk maradva, és jelentős problémát jelent, hogy a világban számos helyen jól működő szövetkezetek, tehát a kistermelők egy olyan érdekközössége, ahol a feldolgozásra és az értékesítésre szövetkeznek, ennek a kialakult intézményi rendszere nincs meg nálunk, és ezen a területen jelentős mértékben lemaradásban vagyunk; talán a szabályozás során erre is érdemes lenne figyelnünk.
A tartalmi kérdéseket nézzük! A rendszerváltozással új időszámítás kezdődhet a magyar borászatban, hiszen más szemlélet volt, homlokegyenest ellenkezője a normálisnak, mint az élet sok területén. Sokat kellett termelni, és minél egyszerűbb körülmények között. A világ nem erről szól, a világ a minőségi borkészítésről szól, tehát most kisebb mennyiséget és kiváló minőséget - a verseny abban zajlik. Nos, ebből adódóan az elmúlt évtizedekben, tehát a szocializmus világában a legjobb szőlőterületekről kikopott a szőlő, elhagyták, nem művelik. Jelenleg jelentős részük is művelésen kívül van. A fenti magas, jó részekről lejöttek az úgynevezett szoknyára azért, mert a géppel, a traktorral abban lehetett menni, és nyilván a felső rész alapvetően kézi művelést igénylő volt. Tehát ott tartunk ma, hogy szinte a legjobb termőterületeink jelentős része nincs betelepítve. A legjobb vidéken, Tokaj-Hegyalján különösen igaz ez, még akkor is, ha idetesszük, hogy az elmúlt esztendőkben a telepítési támogatás 50 százalékos mértékű volt, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy be legyenek telepítve. Ezzel a problémával is foglalkoznunk kell. És nem vagyunk sehol az eredetvédelem kialakításának a területén - csak a szocializmusból áthozott úgynevezett eredetvédett termékeink vannak, ilyen az egri bikavér, a szekszárdi bikavér és a tokaji -, tehát egy eredetvédelmi rendszert, ami a szíve-lelke, később próbálok néhány szót szólni róla, a motorja, még ezt is ki kell alakítani.
Nos, ebben a helyzetben mi lehet a célunk? Ezeknek a problémáknak a megoldása mellett egy versenyképes magyar borágazatnak a kereteit megteremteni, és olyat, ami az Európai Unióban is érthető szabályozást jelent.
Nos, az előttünk levő törvény nem ez. Az előttünk levő törvény a jogharmonizáción túlmenően gyakorlatilag a régi bortörvényt veszi át, magyarul nincsen semmi koncepciója a kormányzatnak a magyar borászatra. Semmi nem történik, megteszi a kötelező harmonizációs feladatokat, és hozzácsapja a régit. Ez elfogadhatatlan. Erre mondták nagyon helyesen összegezve egyes képviselőtársak, hogy ez a törvényjavaslat az általános vitára ebből adódóan alkalmatlan. Én magam is így gondolom, mégis pozitív lépésként értékelem, hogy az eredeti tervektől eltérően, ami decemberben egy erőltetett ütemmel végignyomta volna a parlamenten a bortörvényt, azt a helyes megoldást választotta a kormányzat, hogy megkezdjük a vitát, és lehetőség van arra, hogy érdemben tárgyaljunk erről a kérdésről. Mi a magunk részéről készek és nyitottak vagyunk ennek a tárgyalására, még akkor is, ha ez a javaslat nem alkalmas rá. Tegyük meg együtt azokat a lépéseket, amikből egy elfogadható bortörvény lehet, ha az idő megfelelő és elegendő rá. (Dr. Szanyi Tibor: Helyes.)
Nézzük meg talán, hogy mik azok a területek fő vonalaiban, amiket a Fidesz olyan sarokpontoknak ítél, amiben mindenféleképpen megoldást kell találni az eddig említetteken túlmenően.
Az egyik sarokpont a minőségi kategóriák és maga az eredetvédelmi rendszer felépítése. Ma a magyar bortörvényben elképesztő átláthatatlan dzsumbuj van a minőségi kategóriák tekintetében, nyolc-kilencféle kategorizálás. Nem érti a világ, ilyen nincs sehol a világon. Le kellene egyszerűsíteni az Európai Unió, az Európai Unió országai számára is érthető fogalmakra: asztali bor, meghatározott termőhelyről származó bor és eredetvédett bor.
(13.50)
Ennek kell kialakítani az intézményrendszerét, mert nem fogják érteni másképp a borainkat, nem fogjuk tudni eladni. A kulcsa a dolognak az eredetvédelem, a garancia a fogyasztó felé, amivel bizony nagyon hadilábon állunk, és ezért szükséges lenne az, hogy ezt megtegyük, és minden borvidéknek megadni a lehetőséget, és maguknak is sokat kell ezért tenni, hogy kialakítsák az önálló, saját arculatukat, tehát hogy egy tájhoz kötődő termék legyen.
Két tendencia van a világon, az egyik a tájhoz kötődő szőlőtermelés. Több fajtát, ami ott a legjobban érzi magát, összeházasítanak, és készítenek egy nagybort, nincs rajta, hogy milyen fajta; ez az európai gyakorlat, Olaszország, Spanyolország, Franciaország ezt követi. Majd van az úgynevezett Újvilágnak egy gyakorlata - McDonald's szisztémának hívom én -, ami fajtákat értékesít, a divatos fajtákat, chardonnay, cabernet sauvignon, ezeket termeli, és az a jellemzője és a fő üzenete, hogy ez egy cabernet sauvignon, készüljön Kaliforniában vagy Chilében, mindegy, nem ez a lényege.
Úgy gondolom, hogy a magyaroknak a tájhoz kötődőt kellene választaniuk. Különös adottságaink vannak ezen a területen; Tokaj-Hegyalja a világon egyedülálló, úgy gondolom, elfogultság nélkül mondhatjuk, a világ egyik legjobb adottságú szőlőtermelő területe, a természetes édes borok termelésére a legalkalmasabb, a legkiválóbb terület, hatalmas történelmi tradíciókkal. Természetesen Eger is már a maga bikavérével és Szekszárd a bikavérével rendelkezik tradícióval; Villány is keresi ezt az utat, tipikusan látszik a legsikeresebbnek mondható borvidékünkön a kettősség, a tájhoz való kötődöttség, tehát a szép cuvée-kkel, illetve a fajtanévvel való értékesítés, alkalmazkodva a világtendenciához. Ma a legkiválóbb borászoknak, például Tiffán Edének ugyanúgy megtalálható egy Cabernet Franc nevezetű bora, mint egy igazán Villányhoz kötődő, egy Carissimae Cuvée, ami a helyi sajátosságokból összeállított bor.
Az intézményrendszert, a borigazgatás intézményrendszerét decentralizálni kell. Kérem szépen, tizenhárom esztendővel túljutottunk a rendszerváltozáson, nem működik a nagyüzemre, arra a tizen-egynéhány nagyüzemre felépített borigazgatási rendszer. Nem működik, meg kell teremteni a decentralizált intézményrendszert. Örülök, hogy a Szocialista Párt vezérszónoka érintette ezt a kérdést, és nem mutatkozott elzárkózónak, magam is egyetértek azzal a véleményével, hogy jelenleg nincs még kiépítve az intézményrendszere, de ebből az következik, hogy ki kell építeni. A szemmel láthatólag jelenleg nem vagy nem jól működő borigazgatási rendszert - az Országos Borminősítő Intézetre, az OBB-re gondolok elsődlegesen - decentralizálni kell. Lehet, hogy nem kell minden termőterületre önálló laboratórium, de meg kell találni ennek a helybe vitelét is.
Kevesebb borvidékre van szükség. Tehát ahhoz, hogy Magyarországról érthető legyen a bor, köthető legyen tájhoz, nem lehet 22 borvidékkel dolgozni, nem lehet 22 borvidék borát a piacon elhelyezni és 22 féle arculatot mutatni. Sokkal kevesebb borvidékre van szükség. Tudom, hogy ez fájdalmas lépés lesz mindenkinek, és nagy óvatosságot és hallatlan egyeztetést igényel összeterelni olyan borrégiókba ezeket a területeket, ami működőképes lesz. Vannak már, léteznek rá javaslatok, a borszakújságírásban több ilyen hasonló javaslattal találkoztam már.
Meg kell oldani a kutatást. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozással szinte egy időben Magyarországon megszűnt a kutatás - ez elfogadhatatlan. Tehát ahhoz, hogy mi megfelelően ki tudjuk kísérletezni azokat a fajtákat, amelyek azon az adott borvidéken jól érzik magukat, és a legjobbak, a legjobb formák, évtizedekre van szükség. Ma Tokaj-Hegyalján például a T.85 és a T.92, az évszámokat jelzik ezek a furmint-klónfajták, tehát 20-30 évvel ezelőtt kifejlesztett, befejezetten kifejlesztett fajtákat használnak; jelenleg megoldatlan Magyarországon a kutatás helyzete. Úgy gondolom, hogy a Kereskedőház privatizációja is alkalmat ad ennek a kérdésnek a felvetésére és ennek a kérdésnek a megoldására.
Összefoglalva: csak a fő sarokpontokat próbáltam jelezni, amit mindenféleképpen megoldani javasolunk, de úgy ítéljük meg, hogy ez elképzelés nélkül nem megy. Tehát nem lehet az a sodródás, mint ami a gazdaságban van. Ha ehhez értelmesen akarunk hozzáfogni, kell egy értelmes koncepció, szükség van arra, hogy ezt átbeszéljük, és ebből a törvényből, meggyőződésem, hogy az említett pontok alapján mindannyian fogunk tudni egy közös és jó törvényt készíteni, mert mindannyiunknak ez az érdeke, úgy gondolom, politikai hovatartozástól függetlenül. Ehhez a Fidesz ezúton is felajánlja a segítségét, a szakértelmét.
Köszönöm a tisztelt figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Dr. Szanyi Tibor tapsol.)
