SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Bár magam nem vagyok a mezőgazdasági bizottság tagja, jószerével mezőgazdaságot érintő kérdésekkel sem nagyon foglalkoztam ez ideig az elmúlt 13 évben a parlamentben, de talán épp ez okozza, hogy annál nagyobb figyelemmel olvastam el, készülve a mai vitára, például a mezőgazdasági bizottság december 3-ai ülésén készített jegyzőkönyvet. Ebből azt tudtam megállapítani, hogy bizony, sántít kissé az a sommás vélemény, amit hallottunk a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadójától, aki azt mondta, hogy ez annyira alkalmatlan és rossz törvényjavaslat, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa még véleményt sem volt hajlandó készíteni erről a törvényjavaslatról.
Én teljesen más megvilágításban látom a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának véleményét azután, hogy elolvastam ezt a jegyzőkönyvet, ahol bizony a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának jelen lévő képviselője, a Nemzeti Tanács, ha jól emlékszem, főtitkára, Horváth Csaba úr abbéli véleményét fejtette ki, hogy bár valóban nem tudtak véleményt összeállítani, de annak pusztán, tisztán és egyszerűen technikai okai voltak, nevezetesen, és innentől őt idézem: “Nekünk alapszabályban előírt módon lehet összehívni a Nemzeti Tanács ülését, nyolc nappal előtte ki kell küldeni az anyagokat, tehát nyilvánvaló, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa azt az anyagot, amit november 26-án kapott meg, ebben a formában megtárgyalni eddig még nem tudta, erről köztestületi véleményét kialakítani még nem tudta. Meg fogja tenni azonban ezt december 19-i ülésén, és ki fogja alakítani véleményét. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának ügyvezetése pedig rendszeres és folyamatos kapcsolatban volt az anyag előkészítése kapcsán az előterjesztőkkel.” Nos, én azt gondolom, hogy ez minőségileg és tökéletesen, teljesen más interpretációja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményének, mint amit itt teljesen elmarasztalóan hallottunk Kékkői képviselőtársunktól.
Ezt mind csak azért tartottam szükségesnek elmondani, mert az előttem felszólaló Demeter képviselőtársam higgadt és elfogadható, mármint számunkra is teljesen elfogadható véleményt adott elő, ami arra ad reményt, hogy itt megegyezés születhet a patkó két oldala között a bortörvényt illetően, méghozzá olyan megegyezés, amit a szakmai szervezetek, például a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is azután a támogatásáról tud biztosítani.
(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Hallhattuk az előterjesztői beszédben Szanyi Tibor politikai államtitkár úrtól, hogy tulajdonképpen itt két okból van szükség a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény felülvizsgálatára. Egyrészt azért, mert a jelenleg érvényben lévő, az 1997-es törvény már túlhaladott és számos ponton kiegészítésre szorul, másrészt azonban az európai uniós jogharmonizáció is ezt szükségessé teszi. Méghozzá érdekes módon kicsit talán inverz módon teszi szükségessé, hiszen, mint az szintén elhangzott, már egy törvényt elfogadtunk, ahol az uniós jogharmonizációval érintett tételek, kérdések és paragrafusok kerültek módosításra, és most azokról a részekről tárgyalunk, amit az Európai Unió közösen nem szabályoz, hanem a nemzeti szabályozás kérdéskörében és jogkörében hagy hátra abból a célból, hogy ezt minden tagország saját maga szabályozza. Most ez utóbbi nemzeti szabályozás van előttünk, és arról beszélünk.
(14.00)
Az előttünk levő törvényjavaslat egy szakmai törvény jegyeit hordozza magán, amiben a szakmai sajátosságok általában - legalábbis a mi megítélésünk szerint általában - pontosan, jól és szakszerűen vannak megfogalmazva, a törvény tagoltsága is megfelelő. Nyilván számos olyan pontját tudnám kiemelni a törvényjavaslatnak, és ez lenne a túlnyomó többség, amiben a Szabad Demokraták Szövetsége egyet tud érteni az előterjesztővel, de ezt nem teszem, mert hiszen nem akarom végigsorolni a törvény különféle paragrafusait.
Egyetlenegy ilyet említenék meg, az pedig azt mondja, hogy az európai uniós gyakorlat szerint ez a törvényjavaslat, amiből reményeink szerint közösen elfogadott törvény lesz, oldja a fajták szerinti zártságot, nevezetesen, megengedi a külföldön elismert fajták telepítési engedélyezését. Ez jelentős liberalizációt jelent a korábbi szabályozáshoz képest, mert nem kell itthon külön elismertetni egy, az Európai Unióban már ismert vagy elismert fajtát, és ez könnyebbséget okoz. Ez egy lényeges változás. Több ilyen is van, de mondom, az általunk is támogatott részeket nem akarom végigsorolni, ezt az egyet kiemeltem volna.
Van azonban pár kisebb olyan rész, ahol mi némi módosítást tartanánk szükségesnek, és ezt javasoljuk megfontolásra, és ezek közül említenék öt-hat gondolatot. A III. fejezet foglalkozik a borászati termékekkel, ezen belül a 18. és 19. § a must és a bor cukrozásával, és - helyesen - előírja és rendelkezik a cukrozás persze megfelelő feltételek mellett végrehajtható maximális mennyiségével vagy maximális mértékével; mindez bejelentési és nyilvántartási kötelezettséggel jár együtt. Azonban a 19. §-ban előírt szankciórendszer, vagy nem a törvény feltételei szerint végrehajtó és megvalósító módon történő cukrozáshoz járó szankciórendszer szerintünk nem megfelelő, mert a jelentés elmulasztása esetén ugyanis két szankció van.
Egyrészt a hegybíró nem ad ki származási igazolványt vagy származási bizonyítványt, ez idáig rendben levő. Másrészt azonban a törvénytervezet arról rendelkezik, hogy ekkor a hegybíró 20-100 ezer forintos pénzbírságot szabhat ki. Az utóbbi jogalapja azonban véleményünk szerint legalábbis vitatható. A hegybíró ugyanis nem hatóság, csupán néhány állami feladatot vesz át. A megoldás az lenne, ha a hegybíró a hatóságnak, például az Országos Borminősítő Intézetnek jelentené, és a szankcionálást a hatóság végezné el. Ezt a törvény egyébként a 23. §-ában, amelyik a kékderítés témakörét kezeli, így is rendeli el, itt a bejelentési mulasztást az OBI szankcionálja. Ebben az esetben a hatóság minőségvédelmi bírságot szab ki, amit a törvény a későbbiekben helyesen szabályoz. Figyelembe kell venni, hogy a bor élelmiszer, és az élelmiszerekről szóló törvénnyel is akkor koherens, ha a szankció megegyezik, vagyis igazodik a termék mennyiségéhez.
A másik apró megjegyzés: a 48. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a hegyközség hatáskörében milyen ellenőrzési, nyilvántartási és bizonyítványkiadási feladatokat lát el. Ugyanakkor ezek mellett hatósági ellenőrzési feladatokat is kapna, ami véleményünk szerint összeférhetetlen az államigazgatás elveivel. Ezáltal ugyanis saját munkájának hatósági ellenőrévé válhat a hegyközség, ami járhatatlan útnak tűnik.
Megemlíteném azt is, hogy a hatályba léptetés várható időpontja 2004. május 1-je. A hatályosulásnál figyelembe kell venni, hogy a borgazdasági év minden év augusztus 1-jén kezdődik, és a következő év július 31-éig tart. Az ebből eredő feszültségek oldására a 2004. január 1-je és április 30-a közötti időszakban a támogatási rendszer hasonló kell hogy legyen, mint ebben az évben, vagyis 2003-ban volt, például itt a hordós borok exporttámogatására gondolok.
A törvényjavaslatban utalás történik a szőlő-, bortermelést érintő egyéb törvényekkel szükséges jogharmonizációra, hegyközségi törvénnyel való jogharmonizációra, a jövedéki törvénnyel való jogharmonizációra. Ez valóban nagyon fontos.
A törvényjavaslat 65. §-a - ez már a záró rendelkezések része - ad felhatalmazást az FVM miniszterének különféle rendeletek alkotásához. Szerintünk itt hosszas, sok, a)-tól w) alpontig terjedő felosztásban arról rendelkezik, hogy az FVM minisztere milyen jellegű rendeletek megalkotására kap felhatalmazást a törvény által. Szerintünk azonban lenne két olyan téma, ahol az egészségügyi miniszter, és másik két olyan téma, ahol a pénzügyminiszter egyetértése is szükséges kellene hogy legyen.
Az egészségügyi miniszter egyetértését mi szükségesnek tartanánk a must és bor előállítására és kezelésére felhasználható kiegészítő és segédanyagokat, illetve eljárásokat kezelő rendelet megalkotásához, illetve a szőlészeti és borászati üzemek működésének engedélyezési rendjét és tevékenységének higiéniai szabályait szabályozó rendelet megalkotásához. Ugyanakkor a pénzügyminiszter közreműködését és egyetértését szükségesnek tartanánk a borászati melléktermékek kötelező hasznosítása rendjének szabályozásakor, illetve a borászati termékek megsemmisítésének szabályait kezelő rendelet összeállítása során. Ugyancsak szükségesnek tartanánk a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetőjének, miniszterének egyetértését a szőlőtelepítés, illetve újratelepítés tekintetében, táj- és környezetvédelmi megfontolásokból. Bár ezen javaslataink minimális módosítást jelentenének, azonban úgy gondolom, hogy segítenének a törvény tökéletesítésében.
Többször elhangzott eddig, de amint olvastam a bizottsági vitákban is, szükséges lenne, hogy kevesebb borvidéket állapítson meg a törvény. Ezzel mi is egyet tudunk érteni, valóban, ahogy Demeter képviselő úr itt előttem elmondta, szinte kezelhetetlen közeli helyzetbe hozza a magyar borászatot ez a 22 bortermő vidék. Meg kellene gondolni, miként lehetne ezeket összesűríteni.
Végül még egy apróságot megemlítenék: a törvényjavaslat 48. §-a sorolja föl, hogy a szőlészeti, borászati igazgatással összefüggő szakmai, irányítási, szervezési, valamint hatósági feladatokat négy szervezet, négy intézmény, az ott felsorolt négy intézmény, a hegyközségi szervezetek, az MVH központi hivatala és kirendeltségei, az OBI és az OMMI látja el. Mi úgy gondolnánk, hogy ezt a felsorolást az VPOP-val is szükséges lenne kiegészíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióban 156 millió hektoliter bor terem, ami ott - tudjuk, hiszen ez közismert - túltermelési válságot okozott és okoz, ezért aztán ez a szabályozás mind az asztali, mind a minőségi borok tekintetében rendkívül szigorú. A törvény módosítása az állami garanciális rendszert kell hogy támogassa a piacon maradás és bővítés érdekében.
(14.10)
Végezetül: szükségesnek tartjuk annak a törvényben rögzítését, hogy a minőségi - már a minőségi - borok is kizárólag csak palackozva kerülhessenek forgalomba.
Mindent összevéve, tisztelt képviselőtársaim, a Szabad Demokraták Szövetsége ezen némi különvéleményének elmondása vagy hangoztatása mellett az elénk letett törvényjavaslatot megfelelőnek tartja arra, hogy a parlamenti viták tüzén keresztülmenve abból jó törvény szülessen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
