DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó tíz éve, 12-13 évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején méltán emlegettük saját munkánkat is úgy, hogy a magyar parlament egy törvénygyár, hiszen a teljesen megváltozott társadalmi viszonyokat, jogi és gazdasági viszonyokat új szabályokkal kellett ellátni, új szabályokat, új törvényeket kellett hoznunk. Annak idején, mondhatni, irigykedve néztük azokat az országokat, ahol ezeken a folyamatokon, az alapvető jogszabályok megalkotásán már évekkel, évtizedekkel vagy akár évszázadokkal is túl vannak.
Mára már Magyarország is elérte azt a helyzetet, amikor elsősorban a meglévő jogszabályaink módosítására van szükség. Sajátos ugyanakkor az a történelmi helyzet, amiben vagyunk, hiszen néhány hónap múlva az Európai Unió teljes jogú tagjává válunk, és most nagyon sok jogszabályunkat már az európai, a közösségi jog alapul vételével kell módosítanunk. Ez a munkánk differenciált, hiszen van jó néhány olyan társadalmi életviszony, ahol nincsen közösségi jog, illetve ahol csak közvetve hatályosul a nemzetközi, illetve európai uniós jog, ellenben a most tárgyalt terület, a vámjog területe egy olyan terület, ahol közvetlenül hatályosul a nemzetközi, azaz az európai jog. Néhány hónap múlva tehát a magyar vámjog hatályon kívül helyeződik, és átveszi szerepét az európai uniós jog, ugyanakkor azonban az EU-s vámkódex végrehajtási rendeletei nem tartalmaznak szabályokat magára a végrehajtó szervezetre, a vám- és pénzügyőrségre, és ez adja meg az okát, az indokát annak, hogy új törvényt kell alkotnunk. Mint ahogy mondtam tehát, nem arról van szó, hogy teljesen új szervezetet kell kialakítani, hogy teljesen új jogintézményeket kell bevezetni a magyar jogrendbe, hanem arról, hogy a meglévő és hatályban lévő szabályokat kell átültetni, ezeket kell módosítani kisebb és nagyobb részben, hiszen új feladatokat kell ellátni, új feladatokat is el kell látnia többek között majd a vám- és pénzügyőrségnek is.
Az előttünk fekvő javaslat tartalmazza a szervezet jogállását, feladatait - mint ahogy itt már a pénzügyminisztériumi államtitkár úr is elmondta -, a vámigazgatási, jövedéki igazgatási, bűnüldözési és nyomozó hatósági, rendészeti és igazgatási jogköröket, valamint felsorolja a törvény természetesen, illetve megemlíti, részletezi a nemzetközi tevékenységét is a vám- és pénzügyőrségnek.
Nos, a vám- és jövedéki igazgatási feladatoknál elsősorban kiegészítésekre, kisebb módosításokra kerül sor. A legtöbb újdonságot teljesen egyértelműen a kényszerítő eszközök és a titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezések között találhatjuk. Az előterjesztésben felsorolják, ha jól emlékszem, talán 12 paragrafusban, a pénzügyőr által alkalmazható kényszerítő eszközök közös, és mondhatni, különös szabályait. Az, hogy ezt ilyen részletesen szabályozza a javaslat, véleményem szerint egyben garancia is, hogy a jogállamiság kereteit sikerül betartani, hiszen ezek mindig kényes kérdések, a kényszerítő eszközök alkalmazása.
Ugyancsak, mondhatni, kényes kérdés természetesen a titkosszolgálati eszközökre vonatkozó szabályok is, de meg kell mondanom, hogy ezek sem előzmények nélkül kerültek a javaslatba, hiszen a vámtörvény bár korlátozottan, de már 1996-ban is biztosította az úgynevezett bírói engedélyhez nem kötött eszközök vám- és pénzügyőrség általi használatát, és pontosan az elmúlt ciklusban, mint ahogy ezt Gál Zoltán képviselő úr is az előbb mondta, 1999. szeptember 1-jétől a szervezett bűnözés elleni törvény már teljes jogkörrel biztosította, hogy a vám- és pénzügyőrség hatáskörébe tartozó tényállások esetében titkosszolgálati eszközök alkalmazásra kerüljenek. Ennek gyakorlati jelentőségét egyébként bizonyítja az, ami elhangzott többek között a rendészeti bizottsági ülésen is, hogy mintegy 50 milliárd forint az elkövetési érték azokban a 21 tényállásban összefoglalt, ismertté vált bűncselekményekben, ahol a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatóságként jár el. Úgyhogy a magam részéről nem értem az ellenzék oldaláról megnyilvánuló aggályokat, hiszen pontosan ők voltak azok, akik az elmúlt ciklusban ezt a jogkört, mondhatni, teljessé tették a vám- és pénzügyőrség tekintetében.
Valóban feles szavazásra került sor, de a 31/2001. (VII. 11.) alkotmánybírósági határozat teljesen egyértelművé teszi, hogy kétharmados szavazásra kell hogy sor kerüljön. Úgy vélem, hogy ennek az alkotmánybírósági határozatnak az áttanulmányozása sok kérdést tisztázhat, és akkor talán reményeim szerint elgördülnek az akadályok, hogy ezt a törvényt - természetesen én is csatlakozom az előttem szólókhoz - módosításokkal bár, de majd megszavazza a Magyar Országgyűlés. Hiszen nincsen itt másról szó, tisztelt képviselőtársaim, mint arról, hogy megváltozott körülmények között, megváltozott környezetben, módosuló feladatokkal kell ellátnia feladatát, tevékenységét a vám- és pénzügyőrségnek, és ehhez kell nekünk a jogi alapokat megteremteni.
Köszönöm szépen.
