FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan először engedjenek meg néhány apróbb megjegyzést, észrevételt, és a hátramaradó időben szeretném majd inkább a számunkra kissé elfogadhatatlan, súlyosabb megjegyzéseinket tenni.
Tehát technikai jellegű, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a vámudvarok és a vám- és pénzügyőrség közötti megállapodásokkal, és nincs meghatározva, milyen technikát kötelesek átengedni a vámudvarok üzemeltetői a testületnek. Ez azért izgalmas kérdés, mert gyakorlatból tudjuk, hogy a vámudvarokhoz való település sokszor erős késztetést szokott adni néhány magántulajdonosnak, hogy minél inkább próbálja felhívni magára a figyelmét a vám- és pénzügyőrségnek, hogy mégiscsak az lenne a jó, ha az ő területén alakulna ki egy működő vámudvar, és oda települnének helybe a vám- és pénzügyőrség munkatársai. Ebből voltak már kellemetlenségek, félreértések, majdnemhogy megvesztegetésgyanús és egymás közötti, mármint magánvállalkozók egymás közti leszámolására okot adó jelenetek. Talán ezt jó lenne tisztázni, mert itt elég nagy lesz a mozgás.
Érzésünk szerint érthető módon a belső és a nyugati határszélen lévő vámudvarok meg fognak szűnni, mondjuk meg őszintén, és a keleti határszélre, tehát az újonnan kialakuló schengeni határszélre fognak települni, és az országhatáron belül várhatóan néhány nagy központi vámkezelő hely lesz, ahol ha keresztül-kasul mennek az országban az autók, a szállítmányok, de tudják, hogy valahol majd elhagyják az országot, akkor esetleg megállhatnak útközben is vámoltatni, de azért a jelenlegi ismereteink szerint ez döntő többségében az úgy mondom: schengeni határ környezetében alakulna ki nagy részben.
(15.20)
A második észrevételünk, hogy a határátkelőhelyek üzemeltetésével kapcsolatosan a T/6471. számú, tehát jelenleg már tárgyalt és tegnap este is tárgyalt javaslat és a jelen javaslat között véleményünk szerint egy ellentmondás van. Az előző a határátkelőhelyek üzemeltetését a határátkelőhelyen lévő ügynökségek, spedíciók és egyéb jelenlévők terhére rendeli el, és itt kell megjegyezni, hogy a határátkelők állami tulajdonban vannak, tehát az ott lévő bérlők csak a helyiségek bérletét vállalhatják magukra. Véleményünk szerint ezt a jogalapot nem lehet egy infrastruktúra térítésmentes átadására felhasználni. A jelen törvényjavaslat viszont a határátkelők üzemeltetését és fenntartását a vám- és pénzügyőrség feladataként határozza meg, és véleményünk szerint ez a helyes. Tehát én majd kérném szépen az államtitkár urat, hogy ezt a mostani ellentmondást legyenek szívesek kiküszöbölni. A Magyar Demokrata Fórum felhívta a figyelmet a megnyitott törvénytervezettel kapcsolatosan ugyanezen témakörben, ami véleményünk szerint ott nem helyesen és a mostani benyújtott tervezetben helyesen a vám- és pénzügyőrség feladataként határozza meg a határátkelőhelyek üzemeltetését mint állami tulajdont is egyben.
A harmadik észrevételünk - lehet, hogy csak félreértés -, hogy a 2. § (4) bekezdés d) pontjában egy megfogalmazás a mobil ellenőrző csoportokra vonatkozik, amely így szól, idézem: “Mobil ellenőrző csoportok felállításával az Európai Unió külső és belső határai mentén 30 kilométeres körzeten belül a mélységi ellenőrzést látja el.” Az a véleményünk, érzésünk, hogy nem feltétlen kellene kötni a 30 kilométerhez, nem értjük, hogy miért kell feltétlen a 30 kilométerhez kötni, ezek mobil ellenőrző pontok. Ha én jól tudom, belső vámellenőrzések is bármikor lehetségesek, és ezzel volt szerencsém találkozni egész mélyen az országban, Németországban és Olaszországban történetesen, és nem is emlékszem, de jó messze voltam bármelyik határtól, nem hiszem, hogy 30 kilométer volt; vagy akkor nem egészen tisztázódott - bizonyosan csak számunkra -, hogy mit nevezünk akkor ezek után mobil ellenőrző csoportnak. Majd ezt szeretnénk tisztázni, hogy valóban kötött-e a 30 kilométeres határvonalhoz ez a korlátozás, mert akkor nem értjük, hogy a belső ellenőrzéseket, az ezen belüli ellenőrzéseket lehet-e egyáltalán megvalósítani, vagy milyen eszközzel lehet ezt megvalósítani.
Ami pedig a törvényi beterjesztéssel szemben a legnagyobb kifogásunk, az maga a beterjesztő, a pénzügyminiszter és az ő jogköre. Két területre szeretnénk felhívni a figyelmet. A jelenleg hatályos, 1995. évi C. törvény alapján, a vámjogról és a vámeljárásról szóló törvény, ahol a vám- és pénzügyőrség és a Pénzügyminisztérium kapcsolatát tisztázza a jelenleg hatályos törvény, a következőképpen szól: “A vámigazgatás a pénzügyi igazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.” Rendben. “Ennek keretében irányítja a vám- és pénzügyőrség - tehát itt már nem vámigazgatásról van szó - költségvetési gazdálkodását, a gazdálkodás tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez.”
Hogyan szól a mostani változat? Rögtön az 1. § (1) bekezdése, az alapdefiníciók között: “A vám- és pénzügyőrség a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló fegyveres rendvédelmi államigazgatási szerv, amely önálló jogi személyiséggel, országos hatáskörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.” Kérem szépen, a vám- és pénzügyőrség irányítását eddig csak költségvetési gazdálkodási feladatokkal kapcsolatosan engedte meg a pénzügyminiszternek, ezek után a vám- és pénzügyőrséget en bloc, általánosan a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alá rendeli. Nagyon súlyosak ezek a szavak, mert pontosan tudjuk, hogy van egy bizottság, amelyik történetesen az APEH-nál és más államigazgatási szerveknél történt adatmásolást vizsgálja, és ott ez idáig az összes jogszakértő és történetesen Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos úr megkérdezése alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a pénzügyminiszter úr jogszabályellenesen, más szóval törvényellenesen rendelte el ezeket az adatmásolásokat, és történetesen a vám- és pénzügyőrségnél is elrendelte ezt.
Amikor Arnold Mihály urat kérdeztük, és a jelen parancsnok urat is kérdeztük, mert együttesen voltak jelen, elmondták, hogy kérem szépen, az igaz, hogy mi egyben egy államigazgatási szerv vagyunk, de egy fegyveres rendvédelmi szerv, ahol egyébként teljesen másképp hangzanak, parancsként hangzanak ezek az utasítások, tehát mi nem mérlegelhettük, hogy törvényes vagy nem törvényes a pénzügyminiszter úr által elrendelt utasítás - egyébként törvénytelen volt -, nos, ők ezt az adatmásolást végrehajtották, és még sokan. Tudjuk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem hajtotta végre; mint kiderült, ők jártak el egyedül helyesen ezen eljárás kapcsán.
Ezt a vitát, úgy néz ki, fel akarja oldani a pénzügyminiszter úr, mert a jelen jogszabály nem teszi lehetővé, változatlanul nem teszi lehetővé, hogy például egy államigazgatási szervhez, a vám- és pénzügyőrséghez fordulva olyan aktív utasításokat adjon, netán eljuthat az adatmásolás kérdéséig, amelyek ellentétesek a jelen jogszabállyal. Mi történik most? Látva ezen szorítását, a pénzügyminiszter úr megpróbálja törvényben elrendelni azt, amitől eddig korlátok azért valamilyen mértékben visszatartották őt. No, nem egészen tartották vissza, mert ő törvénytelenül is elrendelte az adatmásolást, de most már jogalapot akar hozzá találni.
Kérem szépen, én nem kérdőjelezem meg a vám- és pénzügyőrség nyomozati eszközeinek kiterjesztését, mert szakmailag én azt mondom, hogy egy olyan súlyú szervezetről van szó, amelynek elképzelhető, hogy kell ezeket alkalmaznia, de ami nekem a roppant furcsa, hogy a 34. §-nál, az adatkezelés általános szabályainál, milyen érdekes, ismét előkerül az adat. Az adatkezelés általános szabályaiban, a 37. §-nál a pénzügyminiszter úr betekintést szeretne kapni azokba az adatokba, amiket a vám- és pénzügyőrség bűnüldözési célú adatkezelési rendszerében felhalmoz. Kérem szépen, egyszerűen nem értjük, hogy hogyan kerül ide a pénzügyminiszter! Mert azt megértjük, ami a törvényben utána felsorolásra kerül, hogy milyen jogszabályban elrendelt szervezetek, személyek kaphatnak betekintést egy ilyen nagyon bizalmas adatcsoportba; de hogy mit keres itt a pénzügyminiszter, azt nem értjük, mert ő nem nyomozati szerv. Mi úgy tudjuk, egyelőre az ügyészség, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, az APEH és egyebek, ha kell, és kellő jogi háttérrel meg tudják indokolni, hogy miért kell nekik a bűnüldözési célú adatkezelés rendszerébe való betekintés, akkor ezt megkapja - de hogy a pénzügyminiszternek miért kell, hogy miért ennyire kíváncsi a mi pénzügyminiszterünk, ezt mind a mai napig nem értjük meg.
Szeretném javasolni, hogy esetlegesen a vám- és pénzügyőrség nyomozati eszközeit, akár a titkos nyomozati eszközeit a kétharmados törvények alapján, ugyan a Magyar Demokrata Fórum létszámban ehhez kevéssel tud hozzájárulni, de mégis, azt szeretnénk javasolni, hogy igen, meg szeretnénk szavazni, de a pénzügyminiszter úr kíváncsiskodását elősegítő kérdéseket maradéktalanul irtsuk ki a törvénytervezetből.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
