DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, ahogy már képviselőtársaim az elején elmondta, hogy egy politikai vitanap alkalmával az élet és a hozzászólások írják a későbbiek megszólalását. És engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy néhány szóval reagáljak kormánypárti, ezen belül is inkább a Szocialista Párt vezérszónokainak megszólalására.
(11.10)
Kárpáti Zsuzsanna képviselő asszony valószínűleg nincs tisztában vele vagy szánt szándékkal nem akarja tudomásul venni, hogy jövő hétfőn önök már két és féléves költségvetést szabtak meg ennek az országnak. Ha ez így igaz, márpedig ez tény, akkor elég furcsa az a helyzet, hogy a húsz percből, amit ketten Göndör István képviselőtársával elmondtak, tizennyolc percet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség különböző kritizálásával foglalkoztak, illetve az előző kormányt próbálták meg, egyébként valótlan állításokkal, rossz színben feltüntetni.
Tehát két és fél év költségvetése lesz jövő hét hétfőn délután az önök háta mögött, illetve van egy nagyon súlyos egy év minden magyar állampolgár előtt. Azt gondolom, itt elég egyértelműek azok a számok, amit nemcsak mi mondunk, nemcsak a kamarák mondanak, hanem az Állami Számvevőszék is idéz, ez pedig azt mondja - ez akár tetszhet is önöknek, akár nem, és nyilván az utóbbi az igaz -, hogy nincs egy fillér emelés sem sem béremelésekre, sem ágazati fejlesztésekre; és bár önök még csak 5,6 százalék inflációval számoltak, az azóta történt események nyilván sokkal magasabbra fogják ezt a számot tolni, vannak becslések, amelyek a 10 százalékot is elérik. Tegyük a kettő közé, legyen csak 8 - az is nagyon sok. Ha ez így igaz, akkor önök a jövő évben az egészségügytől minimum 8 százalékot vonnak el, ami több milliárd, közel százmilliárd forint lesz majd. Tehát akkor, amikor Csehák miniszter asszony még 50 milliárdot emlegetett, valószínűleg ezeket a számokat nem tudhatta.
Azok a javaslatok, amelyeket mi megfogalmaztunk itt az elején a mai napon, mind megpróbálnak mértéket tartani, és semmi mást nem szeretnénk elérni, csak azt, hogy legalább a 2003. év szintjét tudják tartani az egészségügyben. Ma is erről beszéltünk, illetve a költségvetési vitában is erről beszéltünk, és minden egyes alkalommal a költségvetési javaslatainknál hozzátettük azokat a forrásoldalakat, amelyek nem raktak volna nagyobb terheket a magyar egészségügyre, főleg nem a költségvetésre. Az 1600 milliárd forintos számot pedig, amit pedig Schvarcz képviselő úr mondott, nem is tudom elképzelni, honnan számolhatták ki.
Menjünk tovább ezen a gondolatmeneten: ma mi az egészségügy helyzetéről szeretnénk önökkel beszélgetni, arról szeretnénk vitatkozni, azt szeretnénk valamilyen módon elindítani a fejlődés irányában. Ehhez képest önök folyamatosan a kórháztörvényt idézgetik; mint ha valami lelkiismereti válságuk lenne a törvénnyel kapcsolatban, minden egyes alkalommal megpróbálják nekünk megmagyarázni, hogy miért nem úgy van, amiről mi nem is beszéltünk egyébként itt a Ház falai között. Nagy valószínűséggel a párton, a frakción belül kellene egyeztetni ezeket a kérdéseket. Egy tény: a forrást nem kapták meg ahhoz, hogy lehessen jobb egészségügyet csinálni Magyarországon.
Én ma igazából az egészségügy és a gazdaság helyzetével szerettem volna foglalkozni, egy párhuzamot vonni a kettő között, és ehhez sajnos nem adta meg az élet a lehetőséget, mert ahhoz, hogy lehessen ilyenről beszélni, minimum kiszámíthatóság kell - nemcsak egy állami költségvetésnél, egy önkormányzati költségvetésnél, de egy nagyvállalatnál is és egy kis cégnél is a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb elem. Ezt önök azzal próbálták meg cáfolni, hogy fontos lenne a kiszámíthatóság, hogy működésük elején felrúgták azt a hároméves megállapodást a gyógyszergyártókkal, amit az előző kormány megkötött, és amelyben garantált volt az, hogy a mindenkori inflációnak csak a kétharmadával lehet emelni a gyógyszerek árát. Miért tették ezt? Másfél év telt el, és azóta senki választ erre nem adott, miért kellett ezt a megegyezést felrúgni.
De van még sok ilyen a kiszámíthatóság tükrében, hiszen olyan dolgokat is felrúgtak, az előző kormány működését valamilyen módon negálva, amely egy 600 milliárdos befektetési összeget adott volna az egészségügynek, amely fejlesztésekre, béremelésekre fordítható lett volna. Ehhez képest a mai napig azt halljuk, hogy önök bezzeg adtak 150 milliárd forintot, és kész; és az elmúlt két év ezt gyakorlatilag tönkretette, leamortizálta, és soha olyan rossz helyzetben nem volt a magyar egészségügy, mint jelen pillanatban. Az Állami Számvevőszék mondja, hogy az elmúlt hat évben most fordult először elő, hogy a 2004. évi költségvetésben csökkennek az egészségügyre fordítható reáljövedelmek, általában az egészségügyre fordítható összeg. Elértük azt, amit Bokros Lajos idején, hogy ismételten drasztikusan csökkent az egészségügyre fordítható rész.
De mivel az időm letelt, hiszen megegyeztünk bizonyos keretekben, majd tovább folytatom azokkal a javaslatokkal, amit, azt gondolom, tudnánk együtt kezelni, ilyen a népegészségügyi program, és ilyen az a program, amit a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője az egyik egészségügyi bizottsági ülésen felvetett, amely azt szeretné elérni, és ebben minden támogatást a magunk részéről megadnánk, hogy Magyarország legyen Európa egészségközpontja. Erre minden természeti és tudáskapacitásunk megvan, csak ezt fel kellene használni, és erre pénzeket, forrásokat kellene előteremteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket és türelmüket, később folytatom. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
