DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy elment a miniszter úr, még akár udvariatlanságnak is tekinthetném, legalább a vezérszónoki kört megvárhatta volna, ha már a nap többi részén nem kíváncsi arra, hogy milyen vélemények hangzanak el az egészségügyről, különösen annak fényében, hogy az expozéval kapcsolatban azért nekem is lenne néhány megjegyzésem.
A miniszter úr azt mondta, hogy veszélyes, ha az egészségügyet használjuk a politikai harc eszközeként. Szelektív a miniszter úrnak az emlékezete, elegendő csak az elmúlt ciklus nyilatkozatait vagy parlamenti jegyzőkönyveit elővenni, és emlékeztetni arra, hogy ezt az elvet hogyan alkalmazta saját magára nézve akkor, amikor ellenzéki politikus volt.
(9.30)
Expozéjában megemlítette a Magyar Demokrata Fórumot, hogy változtatott a magánosítással kapcsolatos álláspontján. Vagy félreinformálták a miniszter urat, vagy nem kellő figyelemmel olvasta az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat, sőt a miniszter úr nagyon jól emlékezhet, hogy a 2001. évi CVII. törvény - és akkor engedjék meg, hogy ne az eredeti címeket mondjam, mert az eléggé bonyolult, hanem maradjunk a kórháztörvénynél -, a kórháztörvény megalkotásában a Magyar Demokrata Fórum aktívan részt vett, sőt a Magyar Demokrata Fórum javaslata volt annak idején az alvállalkozói, ami most már közreműködői szerződéssé vált, hogy az ágazatban dolgozók lehetőséghez jussanak.
A két törvény között két alapvető különbség van, és a vita ebben van, illetve maga a filozófia, hogy a magántőkének milyen szerepe lehet az egészségügyben. És itt zárójelben jegyzem meg Kárpáti Zsuzsannának, hogy azok a nagy értékű képalkotó eljárások, illetve a dialízisberendezések nem magánosításra kerültek, tőke hiányában beruházások voltak, és utána kerültek befogadásra közfinanszírozásra, tehát ott nem magánosításról volt szó.
2000-ben, 2001-ben, amikor az első kórháztörvény készült, a kórháztörvény megalkotását a magántőkének a térnyerése tette szükségessé, hisz önök nagyon jól tudják, hogy semmiféle szabályozó nem volt, és a szabályozatlan környezetben félő volt, hogy ha bizonyos keretek közé nem szorítjuk a folyamatokat, akkor bizony az egészségügy alapelveit sértő módon vesznek részt a szolgáltatásban. Tehát egy jelentkező igény kiszolgálására került megalkotásra a kórháztörvény.
A jelenlegi kórháztörvény azonban, egyre inkább úgy tűnik, azt a célt szolgálja, legalábbis azok a várakozások fogalmazódnak meg ezzel kapcsolatban, hogy az egészségügy problémáját próbálják megoldani, hogy az állam helyett vegyenek át bizonyos funkciókat, hogy az állam szép csöndben részben az alkotmányból fakadó kötelezettségei alól ki tudjon vonulni.
A két vitapont a két kórháztörvény között - azt hiszem, ebben egyetértünk -: az egyik a nonprofit, forprofit; a másik pedig az úgynevezett szakmai befektetők jelenléte vagy kizárása a folyamatokból. Nem véletlen, hogy akkor, amikor 2001-ben megszületett a kórháztörvény, a nonprofit forma mellett döntöttünk, ami a nagy intézményeket illeti, és sokáig gondolkoztunk, de miután jogbiztonság van Magyarországon - legalábbis reméljük -, ezért az alvállalkozói szintre nem került kiterjesztésre a nonprofit forma, hisz meglévő szerződéseket nem lehet fölbontani.
Ugyanis amiről itt ma nem volt még eddig szó, a finanszírozási oldal abszolút megoldatlan, jóllehet a kormányprogramban az egészségügyi fejezetben szerepel az, hogy a tőkemegtérülést és az amortizációt a kormány biztosítani fogja - ennek jeleit nem látjuk. Akkor, amikor az alapellátásban a praxisjognak a privatizációja megindult, a tőkemegtérülés is mellé lett téve - hogy az elég volt, nem volt elég, vagy az a forma megfelelő volt-e vagy sem, az vita tárgyát képezheti, azonban elindult egy tőkemegtérítési folyamat az ágazatban.
Most mindaddig, amíg az amortizációt nem tudjuk biztosítani, addig egyrészt kétségesek azok a hatások, amelyeket egy ilyen törvénytől várunk, másrészt pedig, miután a finanszírozáson belül - és ebben egyetértünk, gondolom - hihetetlen nagy aránytalanságok vannak, bizony a profitelvű működtetés bizonyos hangsúlyeltolódásokhoz vezethet. Nyilvánvaló, hogy ha egy profitérdekelt működtetés mellett az alapvetően veszteséges szakmáknak a leépítése, illetve a lehető legszűkebb szolgáltatás biztosítása irányába mehet el az egész folyamat, ezért gondoltuk mi akkor, hogy a nonprofit forma ezeket a veszélyeket átmenetileg kiküszöbölheti.
A befektetőknek a beengedése - és itt befektetők alatt a gyógyszergyártókat, orvosiműszer-gyártókat és -forgalmazókat értjük - egyrészt az európai versenyjogba is ütközik, hisz az élet más területein tapasztalhattuk azt, hogy ezek az úgynevezett szakmai befektetők tulajdonképpen nem szakmai befektetők, hanem piacvásárlók. Ez bizony nagyon súlyos ellátási zavarokhoz vezethet, és pont ezért mondtuk azt, hogy ezt a kört talán nem kellene beengedni az egészségügy magánosításába, az egészségügy működtetésébe.
De úgy gondolom, hogy teljesen felesleges az ezzel kapcsolatos vita ma, bízzunk benne, hogy egy-két héten belül megszületik az Alkotmánybíróságnak az ezzel kapcsolatos döntése, és valóban, még nem tudjuk, hogy mit hoz ez a népszavazási kezdeményezés. Hangsúlyozom, a Magyar Demokrata Fórum véleménye nem változott a magánosítást illetően: egy rendezett, átlátható, világos magánosítást támogatunk, amelyen belül az ágazatban dolgozók a prioritást meg kell hogy kapják.
Nagyon nehéz egy ilyen vitanapra készülni, hisz a miniszteri expozé alapvetően meghatározza azt, hogy miről legyen szó. A miniszter urat hallgatva akár hátra is dőlhetünk, hogy minden rendben van az egészségügyben. Megtudhattuk azt, hogy már majdnem elértük az európai uniós átlagot a nemzeti össztermékből való részesedésre - igaz, hogy az Állami Számvevőszéknek ezzel kapcsolatosan azért más a véleménye -, és az is igaz - és ez is le van írva -, hogy bizony a jövő évben a nemzeti össztermékből való részesedést illetően csökkenést kell regisztrálnunk, csökkenést kell elszenvednie az egészségügynek.
És hogy ne vádoljanak elfogultsággal, hadd idézzek egy közgazdászt: a közgazdászt Csaba Ivánnak hívják, aki azt írja a cikkében, hogy mindent összevéve az Egészségbiztosítási Alap jövő évi előirányzatai legalább 4 százalékkal maradnak el az idei év ténylegesen várható egészségügyi teljesítésétől, és akkor még az inflációról, illetve a gazdaság bizonytalanságairól nem is beszélünk.
Azt írja a szerző, hogy az adatok tükrében jobban megérthető, miért mondott le Csehák Judit egészségügyi miniszter. Azok után, hogy a minisztérium az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított arányának az EU-átlaghoz való fokozatos felzárkóztatását hirdette meg, politikailag valóban nehezen vállalható olyan helyzet, amikor az OEP 2004. évi egészségügyi előirányzatából hiányzik legalább 60 milliárd forint. Ezt nem mi mondjuk, úgy gondolom, hogy a szerzőt nem lehet azzal vádolni, hogy akár a Magyar Demokrata Fórumhoz, akár a Fideszhez közel állna; ezzel nem azt állítom, hogy a kormánypártokhoz áll közel, fogadjuk el egy semleges szakértőnek. Tehát nagyon nagy feszültségek vannak az egészségügyben, és még nagyobb feszültségek lesznek az egészségügyben.
Nem tisztem, hogy helyre rakjam azt az unos-untalan visszatérő állítást, hogy a jelenlegi kormányzat nem ígérget, nem ígér 400 százalékos béremelést; az az inkriminált mondat úgy hangzott el, hogy legalább 400 százalékos béremelés kellene ahhoz, hogy az Európai Unióhoz, annak az alsó régiójához fölzárkózzunk. És el kell ismerni, való igaz, a száznapos program, amely száznapos program hatásait a gazdaságot illetően, úgy gondolom, most érezhetjük - ennek idézőjelbe tett áldásos hatásait a következő évben fogjuk megszenvedni -, ennek keretén belül volt egy átlagos 50 százalékos béremelés.
(9.40)
Azt önök elfelejtik hozzátenni, hogy az idei évben nem volt egy fillér béremelés - ilyenkor azt mondják, hogy de mennyivel több, de ezek mind az áthúzódó hatások; ebben egyetértünk -, és bizony, a következő évi költségvetésben sincs egy fillér béremelésre fedezet a gyógyító-megelőző kasszában.
Ha ennek fényében nézzük, hogy közel három év alatt 50 százalékos béremelés történt, és összehasonlítjuk az előző ciklus ezzel kapcsolatos adataival, és megnézzük a Gyógyinfok ezzel kapcsolatban kiadott statisztikáját, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az előző ciklust illetően alapilletményben 88 százalékos és átlagban a keresetekben is 85 százalékos jövedelemnövekedés volt.
Államtitkár asszony nézhet, akár rámegy az internetre, megnézheti a Gyógyinfoknak ezzel kapcsolatos statisztikáját, de ha kívánja, átadom, kinyomtattam (Felmutatja.), odaadom önnek.
Úgyhogy szerintem lassan már abba lehet hagyni az 50 százalékos béremelésre való hivatkozást akkor, amikor ez folyamatosan veszti el az értékét.
De a vitanap alkalmas arra, hogy elővegyük a kormány egészségügyi programját, és miután a jövő évi költségvetést lényegében elfogadottnak tekinthetjük, ezzel azt azért nyugodtan kimondhatjuk, hogy az egészségügy mozgástere a jövő év végéig legalábbis jól körülhatárolt. Ezzel azt is elmondhatjuk - a ciklus nagyobb része mögöttünk tudható -, hogy mi az, amit a kormányprogram egészségügyi fejezete tartalmaz, és mi az, ami ebből megvalósulni látszik, vagy ezek a különböző pontok hogy állnak.
Azt állítja a kormányprogram, hogy az egészségügy nagyon fontos terület, és ezért mindenféleképpen minden érintettel közmegegyezésre törekszik - tapasztalhattuk a közmegegyezést az elmúlt időszakban. Nem emlékszem rá, de bizonyára elfogult vagyok, hogy akár a köztestületek, akár az érdekvédelmi szervezetek, betegszervezetek ilyen módon fordultak volna szembe az egészségügyi kormányzattal, és ilyen feszültségeket gerjesztettek volna, illetve nem emlékszem rá, hogy általában az egészségügy és az éppen aktuális kormányzat között valaha volt-e ilyen feszültség. (Dr. Vojnik Mária: Már volt.) Ezt mindenki saját vérmérséklete szerint tudja megítélni.
Azt írja a program, hogy az új egészségügyi rendszer kialakításához megteremti a szükséges forrásokat. Az előzőekben taglalt költségvetési keretszámok, illetve az, hogy a nemzeti össztermékből fokozatosan csökkenő mértékben részesül az egészségügy, úgy gondolom, önmagukért beszélnek.
Szó volt már az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsüléséről. Elég csak utalni még egy plusztételre, de lehet hogy demagógiával vádolnak: hangzatos ígéret volt az ápolói jutalom bevezetése. Igaz, azt mondják erre, hogy fokozatosan fogják bevezetni, de miután a jövő évi költségvetésben erről szó sincs, és miután egyévi bruttó bért ígértek az ápolóknak ebből a szempontból, adja az isten, hogy megvalósuljon, hogy az utolsó két költségvetésben, illetve másfél költségvetésben százmilliárdos nagyságrendű források álljanak erre rendelkezésre.
“Beindítjuk az ágazati tőkepótlást és a felhalmozási folyamatokat.” Mindenki tapasztalhatja, hogy a tőkepótlás hogy indult be. Itt szó volt ma a kórház-konszolidációs programról. A kórház-konszolidációs program, úgy gondolom, nagyon alapos vizsgálatot érdemel, hiszen egyre több információ jut el hozzánk ahhoz, hogy ez bizonyos körök konszolidációját kiválóan biztosította, hiszen azok a szerződések, amelyeket az intézmények megkötöttek, előírták az intézmények, a tulajdonos számára, hogy a támogató által - ez a minisztérium - rendelkezésre bocsátott szakértői listából kiválasztott tanácsadóval szerződést kell kötni. Információk szerint a tanácsadói díj a konszolidációra odaítélt összegnek 15 és 25 százaléka között volt, tehát valóban ezek a tanácsadók konszolidálva lettek.
Az, hogy mennyire átgondolatlan volt az egész: amikor ezeket a szerződéseket megkötötték, és ezekben az intézmények kötelezettséget vállaltak, hogy a teljesítményüket és ezzel a bevételeiket fokozni fogják, utána megjelenik egy kormányrendelet, amely kifejezetten a teljesítménynövelés ellen szólt. Igen nagy zavar volt a minisztériumban ezzel kapcsolatban, hogy bizony ezeket a szerződéseket át kell tekinteni, hiszen önmagának ellentmondó rendelkezéseket hozott a tárca, illetve kötelezettségeket vállalt.
A magánosítás kapcsán ígérvény hangzott el a programban, hogy elősegítik a szakrendelők leválását, önállósodását, bátorítják ezeket a folyamatokat, és ennek keretében felélesztik a munkavállalói résztulajdonosi programot. Nem tudom, hogy ennek a jelei hol tapasztalhatók.
Az egészségügy, úgy gondolom, egyik legnagyobb problémája valamilyen módon a nyugdíjreformhoz köthető. Az 1997-es nyugdíjtörvény és a magánnyugdíjpénztár megalkotása kapcsán nagyon rossz kompromisszum született, amikor az úgynevezett keresztfinanszírozást a nyugdíjasok esetében megszüntették, azt, hogy nyugdíjasok után járulékot a költségvetés az Egészségbiztosítási Pénztár részére biztosítja. A jelenlegi kormány programja tartalmazza azt, hogy ezt helyre kívánják állítani - semmiféle jelét nem látjuk annak, hogy ez a keresztfinanszírozás megtörténne.
Nagy vita volt, és ebben akkor egyetértett a Magyar Demokrata Fórum az akkori ellenzékkel, hogy az alapok önkormányzatának megszüntetése - ami bizonyos fokig szükséges volt - után valamilyen társadalmi kontroll kell a tb-alapok fölé. Az elmúlt kormányzati ciklusban mind a szocialisták, mind a szabad demokraták részéről történtek ilyen irányú kezdeményezések, amit, hangsúlyozom, mi annak idején támogattunk, nem rajtunk múlott, hogy ezek a kezdeményezések nem valósultak meg. A program is tartalmazza, hogy parlament által létrehozott és megfelelő jogokkal felruházott testületre bízzák ezt az ellenőrzést.
Sajnálatos módon a Magyar Demokrata Fórumnak azt a törvényjavaslatát, amely ennek a testületnek a megalkotását eredményezte volna, kormánypárti képviselők még arra se méltatták, hogy beengedjék a patkóba, hogy legalább vitatkozni tudjunk róla. Tehát ennek fényében elég farizeusnak tűnik a hozzáállásuk a kérdéshez.
Összességében az elmúlt időszak, illetve az előttünk álló időszak és a belátható mozgások alapján azt lehet elmondani, hogy nincs világos koncepciója a kormányzatnak az egészségügyet illetően, a leépítés megtörtént, és itt nincs idő nagyon fontos... - de a későbbiek során lesz idő például a népegészségügyi programmal foglalkozni. Az elbizonytalanítás: hiszen még mindig nem tudjuk, habár ez is a program része, hogy a jövő évi finanszírozás hogy fog történni; és bizonyos esetekben, sajnos ki kell mondani, a megfélemlítés eszközével él a kormányzat, hiszen azok, akik nem azonos véleményen vannak, azok, akik más véleményt fogalmaznak meg, bizony retorzióra számíthatnak, elég csak utalni az ÁNTSZ-ben történtekre, vagy elég csak utalni a különböző intézmények vezetői posztján megtörtént változásokra.
Akkor, amikor korábban mi is javasoltuk, hogy üljünk le, próbáljunk bizonyos alapvető kérdésekben egyetértésre jutni, és próbáljuk közösen meghatározni a jövő legfontosabb feladatait, akkor erre gondoltunk, és mi természetesen támogatjuk, amit a Fidesz most szintén felvetett ezzel kapcsolatban.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
