DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőház! Rádióhallgatók! Televíziónézők! Klasszikust idézek, Medgyessy Pétert: “Hiszem, hogy Magyarország nyugalmat, békét és nem hisztérikus közéletet, gyűlölködést akar. Vallom, hogy a közéletből ki kell törölni a pökhendiséget, a hazudozást.” Kérem a szocialista képviselőket, mind a kettőt, aki megemlítette a 400 százalékos béremelést, hogy amennyiben eleget akar tenni Medgyessy Péternek, ezt többet ne tegye.
Nagyon örülök a mai vitanapnak, mert az emberi jogok napján kerül sorra. Nem tudom, hogy véletlen-e, de én hiszek a véletleneknek. És mivel az emberi jogok nyilatkozatának minden mondata úgy kezdődik, hogy “minden ember...”, tehát minden embernek, minden magyar állampolgárnak, minden betegnek valamilyen esélyt kell adnunk, esélyt, hogy ne legyenek vesztesek. A 2004-es költségvetésben pedig mind az egészséghez, az egészségügyi rendszerhez való jogaink, mind az egyes emberek is sérülnek. Vesztesek lettünk.
Vesztes lett egy miniszter, aki lemondott, mert nem tudta tovább folytatni azt, ami megkezdődött; mert szembesülnie kellett azzal, hogy hat év után először ismét kivonnak pénzeszközöket a tárcától. És tudta, hogy mi lesz ennek a következménye. A magyar egészségügyi rendszer jogokból és kötelességekből áll. Joga van az állampolgárnak, és ezt valahol '97-ben törvénnyel garantáltuk, és az alkotmány egy kormányzati kötelességet ír elő, a rendszer működését és finanszírozását kormányzati kötelességgé teszi.
Mit jelent 2004 az állampolgárnak? Azt jelenti, hogy megemelkedett az egészségügyi járulék 3-ról 4 százalékra. Azt jelenti, hogy központosított forrásba kerül az 5 százalékos áfa, a 15 százalékos áfában lévő egészségügyi elemek és a 25 százalékos áfába került elemek költsége. Ebből, ha csak az alkohol, dohány jövedékiadó-többletét, az egészségügyi termékekre kirótt áfatartalmat veszem, plusz a 3-ról 4 százalékra emelkedett egészségügyi járulékot, akkor magyarázhatatlan a forráskivonás a rendszerből.
Nyilván nekünk, állampolgároknak van kötelességünk, hiszen az életmódunkkal egészséget kellene generálnunk, és meg kellene tartanunk. De ha ezt nem tesszük, akkor az értő embereknek kell programokkal ezt segíteni.
Mi történik, és miért mondtam, hogy vesztes a tárca, és vesztesek a betegek is, és valahol zavar van a jóléti programban? Idéztem Berend T. Iván nyomán két kitűnő közgazdászt. Kérem, a finanszírozásunk csökkent. A finanszírozáscsökkenés egyik eleme a közegészségügy csökkenése.
Miniszter úr egy levélben ezt elismerte, és azt mondta, hogy a 10 százalékos csökkentés nem jelenti a feladatok szűkülését, mert ennyi tartalék van a közegészségügyi szolgálatban. Kérem, nincs ennyi tartalék!
Állami feladat a vérellátás, amely biztonságot ad. A biztonságot adó vérellátásra fordított összeg is csökkent. Biztonságot ad a mentés, mentőszolgálat. A mentés, mentőszolgálat rovata is csökkent, akkor, amikor az esélyegyenlőséget az első orvoshoz fordulás lehetősége, az első ellátás rendszerszerű működése adhatja.
Mi történt még, és hol van a legnagyobb csapdája a költségvetésünknek? A gyógyszerellátásra fordított központi összeg 62 milliárddal kevesebb, mint amennyire szükség volna. Ez a 62 milliárd szó szerinti idézet Kökény Mihálynak a kormány elé terjesztett anyagából. Hogy ezt a 62 milliárdot meg lehessen spórolni, valahogy le lehessen fedni, Kökény Mihály anyagának 3. oldalán egy intézkedési csomag szerepel, hosszú sorban, talán tizenegy elemből áll.
(10.20)
Tizenegy olyan elemből, amiből kettőt szeretnék taglalni részletesebben. A gyógyszerkeret bevezetése a háziorvosoknál 15 milliárdos megtakarítást jelent, amelyből 5 milliárd forint kerülne vissza az orvosokhoz. 10 milliárdot osszanak el 10 millióval! Ez 1000 forint. Ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnál 1000 forint térítési csökkentés van. Az 1000 forint, mivel minden ötödik ember szed gyógyszert, és közülük 80 százalék nyugdíjas, azt jelenti, hogy a 80 százalék miatt néggyel tessék beszorozni. Csak azzal, hogy gyógyszerkeretet vezetnek be az orvosoknál, a betegek, a nyugdíjasok 4000 forinttal többet költenek.
De van még egy elem: az egészségügyi rendelkezés, a 100 százalékos és 90 százalékos támogatással rendelhető gyógyszerek körének felülvizsgálata 20 milliárd forint megtakarítással. Az előbbi gondolatmenet végig vitelével ez nyugdíjasonként 8-10 ezer forint terhet fog jelenteni. Ennyi, mert ha ezt nem tudják befizetni, akkor nem jutnak a gyógyszereikhez. (Dr. Vojnik Mária nemet int.) Kérem, lehet csóválni a fejét az államtitkár asszonynak, sajnos, ez az igazság, és ez a 62 milliárd forint hiányzik a rendszerből, és azok az emberek nem jutnak majd a gyógyszereikhez, azoknak kell többet fizetni, akik egész életük folyamán fizették vagy levonták, vagy nem kapták meg az egészségügyre, nyugdíjra fordított összeget. Ők tehát teljesítettek, velük szemben nem teljesítenek.
Kérem, mit lehet még mondani? Lehetne fejleszteni az oktatást, képzést, mert szükség volna arra, hogy megfelelő létszámú szakembergárda legyen. Javaslatot is kérnek - mondok javaslatot is. A kórháztörvény versenyrésze nem teljesíthető. Nem teljesíthető azért, mert ma árszabályozás van HBCS és német pont szerint. Volumenszabályozás van, azaz kapacitásszabályozás van, és van egy plafonmeghatározás a visszaosztott kasszákkal. Egy ilyen rendszerben versenyt hirdetni, mint ahogy a miniszter úr tette, értelmetlen, abszurd, kivihetetlen.
Mit lehet tenni azért, hogy a versenyhelyzet javuljon? Azt lehet tenni, hogy a központi kapacitásszabályozást fel kell oldani! Valódi, szektorsemleges finanszírozást kell bevezetni, és a megyei egészségpénztárak vásárlói szerepét kell megerősíteni.
Szeretnék még ötleteket ajánlani a figyelmükbe. Forrásbevonásra is lenne mód, ha végre elkészülne a baleset-biztosítási szabályozás; ha végre elkészülne a tényleges lehetőséget adó, kiegészítő biztosítási rendszert. Végül azt is ajánlanám, hogy járják ki a kultuszminiszternél, az oktatási miniszternél, hogy a jövő évben az orvos-egészségügyi képzésben a keretszámokat növeljék meg más felsőoktatásiakhoz képest.
Utoljára, végül - Cato szerint: ceterum censeo - én is elmondom: partnerek vagyunk a tervezésben. A rövid távú, ötéves tervezésében is, a harmincéves középtávú és a hetvenéves generációs tervezésben, mert jóléti politikát csak így lehet folytatni, és ez, azt hiszem, mindannyiunk érdeke. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
