PAPP JÓZSEF
PAPP JÓZSEF
PAPP JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Újra politikai vitanapot tartunk az egészségügyről. Többen kezdték már úgy a mondandójukat, hogy örülnek ennek. Nekem, megmondom őszintén, ez különösebben nagy örömet nem okoz, viszont ad egy lehetőséget, hogy elmondjam mindazt, amit mi teszünk, és inkább kisvárosi polgármesterként, mint országgyűlési képviselőként mondom azt, amit mondok, önkormányzati szemmel.
Az emberek ugyanarról a dologról nem aszerint ítélkeznek, hogy éppen ki van kormányon. Schvarcz Tibor képviselőtársam már elmondta a Fidesz megközelítéseinek kétarcúságát: önök folyamatosan hisztériát akarnak kelteni, én meg azt gondolom, hogy az emberek nyugodtan élni és dolgozni akarnak. Ha egészségpolitikáról beszélünk egy politikai vitanapon, akkor én azt gondolom, hogy ebben nem a politikus a fontos, hanem az ember, az ember, aki lehetőleg maradjon egészséges, ha beteg, mielőbb gyógyuljon meg, ha egészségügyi dolgozó, akkor legyen tisztességes egzisztenciája és legyenek jó munkakörülményei. Senki nem tud egy fantasztikus törvénnyel csodát tenni, világot megváltani, viszont lehet helyben is és itt, a parlamentben is folyamatosan, napról napra többet és jobbat nyújtani. Én négy csornai példát szeretnék elmondani:
Az első a csornai egészségprevenciós program, rövidítve CSEPP, ez valóban csak egy csepp a tengerben, de nekünk fontos, mert azoknak az összefogását mutatja, akik tehetnek az egészségügyben. Részei ennek a helyi programnak a vállalkozók, kereskedők, vendéglátók, akik vállalják, hogy egészséges élelmiszereket árulnak és készítenek; a pedagógusok, akik az egészségügyi nevelést már korán, az óvodában megkezdik - a képviselő-testületünk most döntött arról, hogy az óvodáinkban sószobát alakítunk ki.
Része a civil szféra; példának mondanám a csornai nőegyletet, akik jótékonysági akciókkal több mint egymillió forintot gyűjtöttek össze és adtak át a kórháznak egy gamma-szondára, olyan készülék van most már a csornai kórházban, ami a csornai emlődiagnosztikai centrumban kiszűrt nők számára lehetővé teszi, hogy csak akkora beavatkozást végezzenek rajtuk, ami feltétlenül szükséges. És részesei természetesen ennek a programnak az egészségügyi dolgozók, akik a szűrésben, a megelőzésben vállalnak feladatokat, és konzultálnak az előbb felsorolt szereplőkkel. És ha már itt sokszor szóba került a gyógyszerkassza, akkor tán abban is sokat tudnak segíteni az orvosok, hogy ne írjanak és ne vetessenek be feleslegesen gyógyszert az emberekkel, így is lehet csökkenteni a gyógyszerkiadásokat.
A másik példa, amit szeretnék mondani, ez az irányított betegellátási modell: 2004-re a csornai Margit Kórház gesztorságában már 100 ezer lakosra bővül ez a modell. Már nem tudom pontosan, hogy ki, tán Selmeczi Gabriella mondta, hogy ez nem egy minden problémát megoldó reform. Valóban így van, viszont bizonyíték arra, hogy lehet és kell a költségekkel hatékonyan gazdálkodni az egészségügyi intézményekben. Én azt gondolom, hogy ennek a csornai modellnek ennél sokkal nagyobb eredménye is van: a korábban sokszor vitatkozó háziorvosokat és a kórházat közös érdekeltségbe hozta össze, és az embereknek is jó, hiszen amellett, hogy stabilizálta a kórház gazdálkodását, 14 háziorvos ebből a bevételből kapott defibrillátort, az összes háziorvosunk kocsijában sürgősségi táska és oxigénpalack van ezekből a bevételekből.
A harmadik kérdés, amiről szólni szeretnék, hogy az önkormányzat támogatja a kórházat: két hónappal ezelőtt 18 millió forintért ultrahangkészüléket vásároltunk a kórháznak.
A negyedik: nem lesz létszámleépítés, hiszen aki ismeri a jogállási törvényt, Sisák képviselő úr az imént elmondták, hogy itt nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány lesz. Mi például, a csornai önkormányzat öt lakást biztosítottunk a kórháznak, hogy új orvosokat tudjanak felvenni.
Én azt gondolom, hogy ilyen lehetőségekkel lehet segíteni az egészségügyön, és nem hazugságokon alapuló hisztériakeltéssel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
