KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A rendszerváltás a magyar külpolitikában, hazánk nemzetközi kapcsolataiban is irányváltást jelentett. A parlamenti pártok teljes egyetértésével tűzte célul Antall József kormánya a csatlakozást az euroatlanti közösséghez, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz és más demokratikus nemzetközi szervezetekhez.
Még 1989-ben kaptunk vendégstátust az Európa Tanácsban. 1995-ben lettünk a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet, az OECD tagjai. 1997-ben kaptunk meghívást a NATO-ba, és 1999 márciusában lettünk a szövetségi rendszer teljes jogú tagjai.
A leghosszabb és kétségkívül a legnehezebb út az Európai Unióig vezetett. Tizenkét évvel ezelőtt - szinte napra pontosan -, 1991. december 16-án írta alá Antall József miniszterelnök úr az európai integrációs szervezettel a társulási megállapodást. 1997 végén kaptunk öt másik országgal együtt meghívást a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, és a tárgyalásokat 2002 decemberében zártuk le, akkor már kilenc másik országgal együtt.
A tárgyalások lezárásakor az Európai Unió megállapította, hogy Magyarország felkészült a csatlakozásra, eleget tesz a tagság úgynevezett koppenhágai követelményeinek; Magyarország demokratikus jogállam és működő piacgazdaság, olyan ország, amely képes megfelelni az Európai Unión belüli verseny kihívásainak, és amely képes átvenni és alkalmazni az uniós vívmányokat, a közösségi jogot. Ennek alapján megkaptuk a meghívást a csatlakozásra a kilenc másik országgal együtt, és a népszavazás 84 százalékos igen döntésének, valamint az Országgyűlés egyhangú határozatának felhatalmazásával április 16-án Athénban aláírtuk a csatlakozási megállapodást.
A csatlakozási szándék megfogalmazásától a megállapodás aláírásáig tartó hosszú és nehéz utat együtt tettük meg. A felkészülés sikerét az ország lakosságának munkája és áldozatvállalása, négy szabadon választott parlament és öt kormány egymásra épülő tevékenysége tette lehetővé, hiszen a közösségi jog átvételéhez alkotmányt kellett módosítanunk, törvények, jogszabályok sokaságát kellett megalkotnunk, intézmények sorát kellett létrehoznunk. A csatlakozás melletti összefogás alapját az Európai Unió alapvető értékeivel történő azonosulás és az a meggyőződés jelentette, hogy a felkészülés lépéseit nem az Európai Unió kedvéért, hanem saját érdekeinket követve, gazdasági-társadalmi felzárkózásunk, a modern Magyarország megteremtéséért kellett megtennünk.
Most az aláírt szerződés megerősítéséről kell döntenünk. Ehhez érdemes újra felidézni a bővítés és hazánk csatlakozásának jelentőségét. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a bővítés végleg megszünteti Európa Jaltában született megosztását. Érdemes utalni arra, hogy az Európai Uniót a világ legnagyobb, 450 millió lakosú egységes piacává teszi, az Amerikai Egyesült Államokkal azonos súlyú gazdasági hatalommá emeli, olyan erővé, amely képes lesz jelentős, talán meghatározó befolyást gyakorolni a világ sorsának, a világ jövőjének alakulására.
(12.20)
Csatlakozásunk megnöveli Magyarország világgazdaság és világpolitikai súlyát, érdekeink érvényesítésének lehetőségeit. Hazánk mint nettó kedvezményezett ország, sok milliárdos uniós forrásokhoz jut hozzá. Ezek meggyorsítják a magyar gazdaság fejlődését, növelik a munkahelyek számát, a foglalkoztatottságot (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csökkentik!), gyorsítják Magyarország elmaradott térségeinek felzárkózását, javítják környezetünk állapotát, állampolgáraink számára magasabb életszínvonalat, jobb életminőséget biztosítanak, és többletjogokat is biztosítanak az Európai Unió másik 24 országában, az utazás, a tanulás, a munkavállalás vagy éppen a letelepedés jogát. A bővítés és csatlakozásunk lehetőséget ad a magyar nemzet európai keretekben történő újraegyesítésére.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról szóló nemzetközi szerződést hagyja jóvá.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
