DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Államtitkár Úr! November 27-én a Magyar Rádió Háttér című műsorában a miniszterelnök úr a következőket mondta: „Jövő év május 1-jétől Magyarország az Európai Unió tagja lesz, és ez növeli az emberek lehetőségeit és esélyeit.” Ugyanebben a riportban elhangzott, szó szerint: „Tehát engem abban nem lehet megingatni, hogy én egyfajta kiegyezéspolitikát folytatok, és ez az elhatározott szándékom is. Keresem az alkalmat, el fogjuk indítani azokban a nagyon nagy jelentőségű kérdésekben - szó szerint - a nemzeti párbeszédet, ami ahhoz kell, hogy egy európai uniós csatlakozás után maximálisan ki tudjuk használni a lehetőségeket.”
A nemzeti párbeszéd jegyében írásbeli kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz - az eredetiben leírási hiba miatt tévesen a külügyminiszter úr szerepelt -, hogy megtudjam, támogatja-e a magyar kormány, hogy az Európai Unió 2004. évi költségvetésében a jövőre igénybe vehető források a tíz új tagállam számára bővüljenek.
(14.40)
Ezt a javaslatot - amely összességében 12 százalékos növekedést, a kohéziós alapban azonban 900 százalékos növekedést jelent - az Európai Parlament elsöprő többséggel támogatta. A pénzügyminiszter úrtól igenlő választ kaptam, amit ezúton is köszönök.
Úgy látom azonban, hogy az ígéret ismét üres szó marad. A Tanács és az Európai Parlament közötti egyeztető tárgyaláson konkrét kérdés hangzott el, hogy mit szólnak az új tagállamok a javasolt 600 millió eurós bővítéshez. A magyar kormány képviselői némák maradtak.
Van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy a kormánytámogatás hiányában az első olvasatban szereplő 600 millió eurós bővítésre aligha számíthatnak az új tagállamok, így Magyarország is elesik vagy 20 milliárd forinttól. A jó hír pedig az, hogy valamit ebből az összegből mégiscsak meg lehet menteni.
De miért nem éltek a magyar kormány képviselői az alkalommal? Nem jutott el hozzájuk a Pénzügyminisztérium véleménye? Nem merték az érdekeinket képviselni a tizenöt tagállam jelenlétében, hiszen azok érthetően minden kifizetést elleneztek? A párbeszédnek - amelyről a miniszterelnök olyan fennkölten beszélt az idézett interjúban - szerves része kellene legyen a kormány és az Európai Parlamentben megfigyelőként dolgozó képviselők közti kapcsolat, ezen belül pedig kiemelt szerepe van a legnagyobb, tizenkét fős néppárti csoportnak. Ha önök pártpolitikai szempontból elutasítják, megakadályozzák a velünk való együttműködést, annak forintokban kimutatható kára lesz. Nem érez a kormány elég erőt magában, hogy jövőre az eddig eltervezetteken felül pályázzon egy újabb szakasz autópálya-építésre vagy valamelyik nemzetközi vasúti fővonal korszerűsítésére, egy esedékes környezetvédelmi beruházásra? A kohéziós alap ugyanis ilyen kiadásokra való.
A már idézett rádióbeszélgetésben miniszterelnök úr szép szavakkal kiemelt jelentőséget tulajdonított az autópálya-építéseknek. Mikor kerül végre összhangba a szó és a tett? (Taps az ellenzéki oldalon.)
