SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tállai képviselőtársam személyemet ért hozzászólására kívánok reagálni. Kint a folyosón valóban azt beszéltük meg - a kérdésére házszabályszerűen nem tudtam itt bent választ adni, ezért ezt kint beszéltük meg -, hogy négy elvárást fogalmazott meg a Szocialista Párt az adótörvényekkel szemben az adótörvények tárgyalásakor, és ezt a négy elvárást érvényesítette a vitában is. Az egyik elvárás az volt, hogy úgy csökkenjenek a személyi jövedelemadó-terhek, hogy közben egy arányosabb közteherviselés irányába is tegyünk lépéseket. A második elvárás az volt, hogy az adótörvényekkel javítsuk a versenyképességet. A harmadik elvárás az volt, hogy az EU-jogharmonizációs folyamatokba illeszkedjen az adótörvények elfogadása. A negyedik elvárás, amelyről Tállai képviselőtársam beszámolt, amiről kint a folyosón beszéltünk, hogy amióta állam van, költségvetés van, államigazgatás van, amióta adótörvények vannak, az adótörvények egyik funkciója, hogy biztosítsa a költségvetés kiadási oldalának fedezetét. Ezeknél a lépéseknél a kormánypárti képviselők, a kormánypártok mindig kényszerülnek olyan lépésekre, amelyre nem büszkék, amelyeket meg kell tenni, hogy el lehessen fogadni egy költségvetést; egy olyan költségvetést, amelynek minden száz forintjából 20 forint jut a nyugdíjasoknak, 20 forint a gyerekeknek, 10 forintot költünk egészségügyi, 10 forintot szociális célokra, 15 forintot a jövőbe történő befektetésekbe, építkezésekbe, 15 forintot a közbiztonság, bíróság, ügyészség költségeinek fenntartására. (Tóth István: Ez már 150 forint!) Képviselőtársam, ez még csak 90; és 10 forint jut még egyéb célokra, amelyből, mondjuk, az államadósság kamatait tudjuk finanszírozni.
Mi egy ilyen költségvetés érdekében tettük meg azokat a lépéseket, amelyeket Tállai képviselőtársam kérdésében felvázolt.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
