DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény annál többet érdemel, mint ahányan most részt veszünk ennek a vitáján, hiszen valóban egy alapintézmény, a pénzügyi rendszer és a gazdaság egy olyan intézményéről van szó, amely függetlenségének kérdése láthatóan az előző felszólalásokban is fontos értelmezési, szakmai értelmezési kérdéseket vet fel.
Horváth János képviselő úrnak a másik módosító javaslatához kapcsolódóan szeretnék szólni, amely a 2. §-hoz kapcsolódik, de az eredeti törvény 4. § (1), (2) bekezdése, amely a Nemzeti Bank monetáris tanácsának a helyzetét, illetve annak hatáskörét próbálja meg pontosítani, meghatározni. A vita során is, amely a költségvetési bizottságban lezajlott, világossá vált, hogy még a kormány részéről, de a képviselők részéről sem egyformán értelmezték ezt a helyzetet, hiszen valójában a monetáris tanács meghatározza és a Nemzeti Bank valósítja meg teljes szervezetével a monetáris politikát.
Erre vonatkozóan azért fontos erről szólni, mert a Fidesz szerint több olyan kérdéskörben az eredeti törvénymódosítás, amelyet a kormány nyújtott be, további bizonytalanságokat, pontatlanságokat és szerintem tévedéseket helyez el a törvény módosításában; a parlamenti vita és a bizottsági vita során is kiderült, hogy az Európai Unióval nem is voltak egyeztetve ezek a módosítások, ez nem az Állami Számvevőszék, nem az Európai Unió vagy éppen az Alkotmánybíróságnak az észrevételeiből ered, ezért azt módosításokkal nehéz javítani. Ezért érdemes hozzátenni, hogy mely pontok azok, amelyek egyértelműen - a Fidesz, amennyiben ezt a törvénymódosítást el fogja utasítani - ezt a függetlenséget veszélyeztetik. Ennek a függetlenségnek a mai helyzetben teremti egy olyan bizalmi kérdéskörét, amely vitatott helyzetbe hozhatja a Nemzeti Banknak a jövőbeli néhány hónapját, amikor egyébként is látjuk, hogy napról napra kényes helyzetben van a monetáris tanács és a Nemzeti Bank is, amikor a monetáris politikával, de azon belül is az árfolyam-politikával kapcsolatos lépéseit, döntéseit hozza meg.
Itt különösen érdemes kiemelni a törvénymódosítás 11. §-át, amely a monetáris tanács tagjai felmentésének körülményeit taglalja. Ez több szempontból értelmezhetetlen és pontatlan megfogalmazásokat jelez, de mindenféleképpen arra alkalmas lesz, hogy a rosszul szereplő... - a kormány szempontjából vagy a felügyelőbizottság, amelyben a kormányzat tagjai többségben vannak, alkalmat adhat arra, hogy a monetáris tanács tagjait befolyásolja, fenyegetését kifejezze. A 12. § is ezt támasztja alá, amely szintén, azt gondolom, alapjaiban sem elfogadható, hiszen a felügyelőbizottságnak egy további ellenőrzési pontot teremt meg ez a módosítás, de valójában a felügyelőbizottság létéről mi azt gondoljuk, hogy helytelen. Ma sokkal helyesebb lenne, különösen amikor ilyen bizalmi válságban van a magyar gazdaság és szereplőinek megítélése, az egy fontos jelzés lenne, ha a felügyelőbizottság megszüntetéséről gondolkodna a parlament és a kormányzat, és pont ellenkezőleg, mint hogy további hatáskört kíván adni.
Harmadrészben pedig, ez már csak jelzés, ami a 15. §-ban jelenik meg, a törvény 65. §-ához kapcsolódik, amely a kormány kezébe helyezi az osztalékfizetéssel kapcsolatos döntést. Nem a parlament fog dönteni, ahogy eddig szabályozta a megfelelő formulán keresztül, hanem a költségvetés mindenkori kiszámíthatósága érdekében, ahogy ez az indoklásban is olvasható, gyakorlatilag a pénzt, a szabad forrásokat elvonhatja a Nemzeti Banktól, szűkítve annak mozgásterét, gazdálkodásának a szabadságát, a jövőbeli évekre való felkészülést.
Tehát összegezve, határozottan szeretném jelezni, hogy ezt a három pontot nem támogatjuk, viszont figyelmébe ajánljuk a kormánynak, hogy pont a pontos, egyértelmű beszéd érdekében dr. Horváth János képviselő 2. módosító javaslatának további értelmezésére keressük a közös megoldást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen a figyelmet.
