DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Való igaz, lényegi különbség van az előző kormány privatizációhoz való viszonya és az új kormány privatizációhoz való viszonya között. Az előző kormány időszakában egyrészt a privatizáció leállt, bevételek alig képződtek ilyen jogcímen Magyarországon. Másrészt meglehetősen késedelmes és átláthatatlan volt a különböző tranzakciók előkészítése. Harmadrészt az önök által szóban fontosnak tartott kárpótlási folyamat lezáratlan maradt, sőt olyan ütemben sem haladt előre, mint amit a gazdaság helyzete lehetővé tett volna Magyarországon 1998 és 2002 között. Ezen kívül az ÁPV Rt. meglehetősen profilidegen feladatokat hajtott végre, hogy úgy mondjam, magánpénztárként működött több éven keresztül, 1998 és 2002 között. Ezzel szakítani kellett, ebben változást kellett elérni 2002 után, az országnak ez volt az érdeke. Magyarországon meg kellett változtatni azt a folyamatot, amely ilyen módon kívánta fölhasználni az ÁPV Rt.-t, illetve a Magyar Fejlesztési Bankot.
Ezt követően, a változások eredményeképpen egy átlátható, világos privatizációs stratégiát fogadott el a kormány a további időszakra, és elindultak olyan tranzakciók előkészítésében, amely tranzakciók mostanra egyrészt abba a stádiumba értek, hogy már lezárultak, így lehet megemlíteni a Postabank értékesítésével kapcsolatos tranzakciót. Szemben azzal, amit képviselő úr mond, a 101 milliárd forint minden eddigi rekordot megdönt, ha az arányokat nézzük, a saját tőke és az értékesítés árbevétele közötti arányokat. Kelet-Európában sem volt ilyen értékesítés, sőt Európában sem volt az elmúlt 15 évben olyan értékesítés, amelynél ilyen magas vételárat tudott volna elérni bármely állam bármely vagyontárgya értékesítésénél, mint amit a magyar állam elért a Postabank értékesítésénél.
Képviselő úr két számot összehasonlított, hasonlítsa akkor össze azt a két számot is, amit az önök kormányzása idején akart kapni az akkori kormány a Postabank értékesítéséért. Nevezetesen azt a 30 milliárd forintot, amit egyébként nem is adtak meg érte annak idején, mert nyilvánvalóan nem úgy volt előkészítve ez a cég az értékesítésre.
A másik két ügyről, amelyekről képviselő úr szólt, szeretnék mondani röviden néhány mondatot. A MOL privatizációjának előkészítésénél egy abszolút transzparens, átlátható, világos stratégia érvényesült. Szemben azzal, amit képviselő úr mondott, és néhányan mostanában a magyar sajtóban megalapozatlanul terjesztenek, nincs arról szó, hogy ma bárki is tudná, hogy kiknek a részére lesz értékesítve a MOL most értékesítésre kerülő részvénycsomagja, hiszen ez egy nyilvános tőzsdei értékesítésű tranzakció lesz. Ennek előkészítésére egyébként a pénzügyminiszter úr jelen pillanatban éppen az Amerikai Egyesült Államokban vesz részt azon a road show-n, amelyen amerikai befektetők részvényvásárlási szándékát kívánják megalapozni a MOL szakembereivel közösen. Szemben tehát azzal, mikor képviselő úr egy bizonyos keleti értékesítési irányról beszél, miután tegnap Londonban zajlott le hasonló jellegű, befektetőkkel történő találkozás, úgy gondolom, ez világosan mutatja, hogy a világ minden országából, átlátható módon érkező tőkét szívesen veszünk a MOL részvényeinek értékesítése során. Nem lehet semmilyen diszkriminációt ebben a folyamatban tenni. Nem lehet, mert átlátható és tőzsdei értékesítésről van szó.
A másik két téma, amit képviselő úr megemlített, a következő rövid értékelést kívánja:
Amikor a privatizációs törvény módosításával bármely évben is, akkor, amikor az önök részvételével működő kormány volt Magyarországon, lehetővé válik valamely társaságok értékesítése, ez egyben nem jelent kötelezettséget az értékesítésre. Ezért akkor, amikor a Szerencsejáték Részvénytársaság értékesítését lehetővé teszi a privatizációs törvény módosítása, nem jelenti azt, hogy nagyon gyorsan és rögtön értékesítésre kerül. Ez azt jelenti, hogy elindulnak bizonyos előkészítő munkák annak érdekében, hogy mérlegelni lehessen, milyen feltételekkel, milyen körülmények között, mikor, a piaci helyzet figyelembevételével érdemes-e, és ha igen, akkor milyen paraméterek mellett egyáltalán az értékesítésre gondolni.
Jelenleg semmi olyan döntés nem született, amire képviselő úr utalt, sem személyi körre, sem a személyi kör nagyságára, sem az értékesítés nagyságára. Képviselő úrnak lehetnek ilyen hiedelmei vagy ilyen feltételezései, de azt kell mondjam, ki mint él, úgy ítél, tehát magukból indulnak ki vagy magából indul ki, amikor azt feltételezi, hogy ilyen privatizációs döntést lehet Magyarországon hozni. Ma nem lehet ilyen privatizációs döntést hozni, és nem is született ilyen privatizációs döntés Magyarországon. Képviselő úr is pontosan fogja tudni, hogy ha ez a folyamat előrébb fog majd jutni, és a számítások eredményeképpen netán születik majd olyan javaslat, ami esetleg értékesítésre vonatkozik. Ma ilyen javaslat nincs, ez az előkészítés nem tart ebben a stádiumban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
