DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ritkán tudja azt mondani az igazságügyi tárca képviselője, hogy örül annak, ha a büntető törvénykönyv módosítása napirendre kerül. Én mégis most azt mondom, örülök, hogy ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), mert egy nagyon fontos kérdésről kezdünk el ma tárgyalni.
A büntető törvénykönyv módosítása, ahogyan azt már Hegyi Gyula képviselő úr is röviden említette, az állatkínzásra, az orvhalászatra, orvvadászatra, az állatviadalok tartására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Mindenki pontosan tudja a szakmában azt, hogy a büntető törvénykönyvet módosítani csak különleges, nagyon indokolt esetekben szabad, és főleg rövid terjedelemben, egy-egy tényállást érintve ezt tényleg nagyon megfontoltan kell tenni. Én csak arra szeretnék utalni, hogy amikor 1998-ban a parlament elé került az állatvédelemről szóló törvény, talán már akkor is - sőt biztos vagyok benne - indokolt lett volna a büntető törvénykönyv módosítását mellé beterjeszteni. Ez akkor, az utolsó egyeztetések egyikén született döntés alapján elmaradt. Ezt akkoriban a parlamenti vitában többen is észrevételeztük. Talán ha akkor elénk kerül egy büntetőtörvénykönyv-módosítás, egy kicsit jobban elősegítette volna a jogszabályváltozás, hogy változzon a szemlélet is a társadalomban ezen a téren.
Jobb későn, mint soha jelszóval én úgy gondolom, hogy még időben vagyunk. Pár hónappal az európai uniós tagságunk előtt, úgy gondolom, megbecsülésünk, az európai országokhoz való tartozásunk kifejeződése is lehet az, hogy az európai fejlett országokhoz hasonlóan immáron majd nálunk is büntetendő lesz az állatok bántalmazása a büntető törvénykönyv alapján.
Jelentős mértékben változóban van az állatvédelemmel kapcsolatos szemlélet a világban. Ennek - nagyon röviden összefoglalva - azt tudnám mondani a lényegeként, hogy az egyedkímélő állatvédelem az, amely ma már világszerte, úgy gondolom, elterjedt. Nem azért kell az állatokat védeni, mert esetleg valaki másnak a tulajdona egy állat, vagy nem azért, mert másokban megbotránkoztatást kelt, ha valaki bántalmaz egy állatot, hanem azért, mert az állatok érezni, örülni, szenvedni képes élőlények, akiknek tiszteletben kell tartani az életét és az egészségét. Úgy gondolom, ez az az ok, amiért például a Hegyi Gyula képviselő úr által idézett kihágási kódexhez képest ma már más szemléletet képviselünk.
A büntetőjog csak végső eszköz, ahogyan azt már említettem, ezt mindannyian tudjuk. Most az hiszem, ezt a végső eszközt mégis meg kell ragadnunk és alkalmaznunk kell; már csak azért is, mert több mint 350 ezer aláírás gyűlt össze néhány hét alatt ezzel a népi kezdeményezéssel kapcsolatban. Meg kell mondanom őszintén, én ennek a 350 ezer aláírásnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok, már önmagában annak a ténynek, hogy ma Magyarországon voltak ennyien, akik hajlandók voltak a nevüket adni egy ilyen kezdeményezéshez - azokban biztosan mélyen szántó gondolatok is kialakulnak ezzel a problémakörrel kapcsolatban.
(17.10)
S ha ezen mások is elgondolkodnak, akkor már nagyon érdemes volt belekezdeni ebbe az aláírásgyűjtésbe, aminek természetesen az apropója egy szerencsétlen állat kegyetlen halála volt, és még néhány utána következő eset késztette a kezdeményezőket arra, hogy ezt az aláírásgyűjtést elkezdjék.
Ebben a tekintetben nagyon sok jogharmonizációs kötelezettségünk már nincs, hiszen a kormányzat - a korábbiak is, a jelenlegi is - megtette azokat a lépéseket, amelyeket ezen a téren az európai uniós csatlakozásunk kapcsán meg kellett tenni. Ezek alapvetően a haszonállatok szállítására és tartására vonatkozó rendelkezések, azaz az Európai Unióban nincsenek előírások, legalábbis jogharmonizációs kötelezettség a tagállamok tekintetében, nem feltétlenül áll fenn az egyedkímélő állatvédelemmel kapcsolatos szabályokra vonatkozóan az említetteken túl. Mégis, ha az Európai Unió tagállamait vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy már az 1820-as években az Egyesült Királyságban létezett törvény az állatvédelemre vonatkozóan, és néhány évvel később meg is alakult az első állatvédő szervezet. Mi egy kicsit ugyan lemaradtunk ebben a szabályozásban, de már a múlt század, mármint az 1800-as évek vége felé, a korábban szintén említett kihágási kódex 86. §-ában találunk rendelkezéseket állatvédelmi tárgykörben.
Tehát ez a 350 ezer aláírás azt igazolja, hogy Magyarországon örvendetes módon megváltozóban van a szemléletmód az állatokhoz való viszonyunk tekintetében. Erre nagyon nagy szükség van, mert én biztos vagyok benne, hogy mindannyian így gondoljuk, az itt jelen lévő képviselőkkel kapcsolatban legalábbis biztosan gondolom, ne fűzzünk túlzott reményeket a büntető törvénykönyv megváltoztatásához. Fontos és kell, de a büntető törvénykönyv megváltozott szakaszának alkalmazása csak a legkirívóbb esetekben válik majd lehetővé. Azokban az apró, hétköznapi ügyekben, amelyek még csak szabálysértési eljárást sem vonnak feltétlenül maguk után, hiszen léteznek szabálysértési tényállások ebben a tekintetben, nem indulnak majd eljárások. Azokban az apró ügyekben, amikor csak felvonyít egy kutya, vagy azt látjuk, hogy egy oldalára fordított hordóban lakik egy egyméteres láncra kötve egy kutya, és télen hihetetlenül hideg van a hordóban, nyáron pedig elviselhetetlen forróság, és nem is biztos, hogy a lánca elér az ivóvizéig, akkor bizony, azt kell mondanom, a teendő alapvetően nem a büntető törvénykönyv alkalmazásában, hanem az oktatásban, a nevelésben, a gyerekek szemléletének megváltozásában keresendő. Azt hiszem, arra is nagyon nagy szükség lesz, hogy elérhessük majd a társadalomban azt, hogy azok, akik nem kívánnak állatot tartani, netán nem is szeretik különösebben az állatokat, normálisan együtt tudjanak élni azokkal, akik rajonganak az állatokért, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy körülöttük állatok legyenek. Nagyon sok konfliktusnak forrása ez ma még, ezen a téren is változtatnunk kell. Változtatnunk kell a veszélyes állatokra vonatkozó tartás szabályain is, nemcsak a jogszabályokon, hanem a tényleges tartási körülményeken, a szemléletmódon ebben a tekintetben is.
A kormány tehát szívesen támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, és szeretnék még arra utalni, hogy az előkészítő munkálatokban, bár a képviselő úr néhány dicsérő mondattal erre is kitért, szeretném megemlíteni a környezetvédelemi tárcának, a földművelésügyi tárcának az együttműködését, amely mindvégig folyamatos volt, és természetesen mindannyian köszönettel tartozunk érte. Az aláírók között is jó egynéhány kormánytagnak a nevét megtalálhatjuk, ha valaki végignézné esetleg ezeket az aláírásokat, és tudom, hogy országgyűlési képviselők is nagy számban aláírták, és azt is pontosan tudom, hogy képviselői indítványok születtek már a nyár folyamán; itt ül velem szemben Gusztos Péter képviselő úr, aki az SZDSZ nevében nyújtott be ilyen indítványt, mellette Hegyi Gyula képviselő úr, aki szintén egy másik változatot. Tehát a korábbi törekvések most egy egységesnek tűnő javaslatban összpontosulnak, nagyon remélem, hogy egy alkalmas változatot fogunk tudni végül is elfogadni; biztosan módosító javaslatok kezdeményezése fog születni különböző helyekről. Én itt kellő óvatosságra intenék mindenkit, a büntető törvénykönyv egy rendkívül érzékeny jogterület, illetve jogág, ehhez hozzányúlni csak a legnagyobb gondossággal szabad.
Nagyon remélem, hogy a hatályba lépő törvény is alkalmas lesz arra, hogy betöltse majd a megújult feladatát, de leginkább abban reménykedem, hogy a szemléletmódon gyökeres változást tudunk majd elérni, és akkor már érdemes volt egyáltalán vitatkoznunk erről az ügyről.
A kormány tehát a javaslatot támogatja és elfogadásra javasolja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
