DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum megfelelő módosítások mellett az önálló törvényjavaslatot támogatni fogja.
Az első és alapvető gondom az volt a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy szerkezetileg hogyan illeszthető a magyar jogrendszerbe. 1991 óta folyik az a szakmai vita, hogy az ilyen jellegű elkövetési magatartásokat, azok elbírálását és kvázi üldözését nem célszerű-e a közigazgatáshoz telepíteni, tehát ezt az egész rendszert ne telepítsük-e a jegyzőhöz. Engem a miniszteri indokolás és a mostani gazdasági és politikai helyzet meggyőzött abban a kérdésben, hogy módosítanunk kell a Btk.-t, és valóban úgy tűnik, hogy ha közigazgatási keretek közé szorítjuk magatartások üldözését és büntetését, pönalizálását, megfelelő eredményt nem lehet elérni, a jegyzők technikai felszereltsége, személyi állománya okából. De mindez nem jelenti azt, hogy továbbra is ne maradtak volna bennem kételyek, elfogadva e szerkezeti megoldást.
Azzal azonban nem értek egyet, hogy a normaszöveg tökéletes. Egy-két anomáliára felhívnám az önök figyelmét. Rögtön az első paragrafus, a 266/A. azt mondja, hogy aki “fogadást szervez vagy fogadást köt”, ezt a bűntettet elköveti. Akkor, amikor ötpercenként hallom a parlamentben, folyik a rádióból, a televízióból, az újságból a jogharmonizációval kapcsolatos előadás-sorozat, szinte énekelnek már a riporterek, akkor, amikor az én szakmai meggyőződésem szerint is a jogharmonizáció keretében sokkal többet engedtünk, mint amit kellett volna, e vonatkozásban figyelmen kívül hagyunk egy rendkívül fontos körülményt. (Dr. Kis Zoltán felé:) Kettőt azért elmondok, államtitkár úr.
Spanyolországban a bikaviadal szabályos, szabad. Az uniós csatlakozást követően bármelyik spanyol ember telepíthet ide egy fogadóirodát, egy ekkora kis képernyő kell hozzá (Kezével mutatja.), meg négy gomb. Ez a spanyol ember itt, Magyarországon, mert fogadást szervez, ön vagy én pedig a bikaviadalra fogadást kötök, e törvény alapján, ha ezt így, ebben a formájában elfogadnák, büntetendő lenne. Pontosan ezért, e vonatkozásban a Magyar Demokrata Fórum be fog nyújtani egy módosító indítványt, hogy valóban, a jogharmonizáció jegyében a Btk. eme módosítása megfeleljen az európai gyakorlatnak, és tolerálja azt a rettentő módon elítélendő magatartást, hogy bikaviadalt rendeznek Spanyolországban, Portugáliában pedig kakasviadalt; ő is - ne haragudjanak a szerkezetért - gerinces állat.
A másik, szintén jogi fenntartásom, a (2) bekezdés a) pontja így kezdődik: “Gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz...” és a többi. Minden büntetőtörvényi tényállás normaszövegéből ki kellene gyomlálnunk a lehetőségekhez képest a tágítható tartalmú, a különböző értelmezésekre okot adó jelzős szerkezetet. Pontosan ezért, e vonatkozásban kérem majd az előterjesztők támogatását: vegyük ki az “indokolatlanul” szót, és a magyar kodifikáció évszázados hagyományainak megfelelően be kell rakni egy harmadik bekezdésbe egy büntethetőséget kizáró okot, nevezetesen azt, hogy aki jogszabályi felhatalmazás alapján, amit az állatvédelmi törvény 14. §-a megad, pusztulását okozza - ezt rendesen meg kell majd fogalmazni -, tehát megöl egy állatot, az nem büntethető. Ez egy teljesen tiszta tényállás, és akkor nem fogunk találkozni esetleg olyan bírósággal, ahol a lágyszívű bírónak az az álláspontja, hogy a selyemmadzagon vezetett kismalacot nem szabad húsvétra - nem húsvétra, mikorra... (Gőgös Zoltán: Szilveszterre!), igen, szilveszterre megölni, mert az indokolatlan, és akkor börtönbe zár engem. Tehát tisztítsuk meg ezt a normaszöveget, ez egy kodifikációs probléma.
Ami számomra egyébként az egész törvénytervezetben - elfogadva és valóban megköszönve az Igazságügyi Minisztérium alapos munkáját és majdan a parlament alapos munkáját - viszont már komoly gond, az a következő. Ha önök, ha mi ezt a törvényt elfogadjuk, és szavazatainkkal támogatjuk, akkor a rendkívül erős társadalmi igény következtében nagyon kemény, komoly munka zúdul rá a rendőrségre, a bűnüldöző szervekre. Percenként jelennek majd meg a kutyák kínzását észlelő állatvédők, az én lányom is ötpercenként fog szaladgálni a rendőrségre - a nagyobbik legalábbis, akinek állatmenhelye van -, és mindenkit fel fognak jelenteni. Hallatlan nagy munka lesz. Botrányosnak tartom azt, hogy a költségvetési törvény úgy fut majd keresztül, hogy ehhez megfelelő személyi, szerkezeti, szervezeti, technikai hátteret nem biztosítunk költségvetési forrás formájában a bűnüldöző hatóságnak, a rendőröknek. Kérem, gondolják meg, ha ez a törvény működni fog, akkor kellenek speciális állatszállító járművek, nem egy olcsó dolog. Iszonyú tömegű szakértőre lesz szükség, hihetetlen pénze megy el a rendőrségnek a szakértőkre. Úgyhogy itt gondoskodni kellett volna a költségvetési háttér biztosításáról.
Végül a teremtésről és az elmúlásról, tisztelt Ház. Bár nem szoktam patetikus vagy legalábbis szubjektív vallomást tenni a nyilvánosság előtt, de azért hadd meséljek életem egyik legboldogabb részéről, időtartamából egy rám maradt történetet. Akkor, amikor Nagyvázsonyban jószerivel lovak között éltem, volt egy remek military lovunk, öreg volt, igencsak baja volt, nyomott mindegyik lábára. A lovasiskola vezetője, amikor kivettük a versenyzésből, a következővel búcsúztatta - ott maradt a ló -, hogy az “öregnek nálam mindig kenyere lesz”. Az öregnek - ez a ló - nálam mindig kenyere lesz. Azt hiszem, hogy ebben a szellemben kell eljárnunk, és a törvényt is megfogalmazni. Ez azért nagyon fontos, mert - akkor elmondom a végét is - akkor, amikor a négy lábán már nem tudott állni a ló - (Dr. Kis Zoltán felé:) ön ismerte, hogy kiről van szó -, akkor ki kellett irtanunk. És az a lovas parasztember kiirtotta azt a lovat (Dr. Kis Zoltán: Helyes!), akiről évekkel ezelőtt azt mondta, hogy az öregnek nálam mindig kenyere lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Kis Zoltán tapsol: A megszólítás nagyon jó! - Taps az SZDSZ és az ellenzéki pártok soraiban.)
