DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam az eddigi felszólalásokat.
Engedjék meg, hogy a bevezetőmet két idézettel kezdjem. Az egyik úgy szól: “Az isten az állatokat azért adta az embernek, hogy azokat használja, nem pedig hogy kínozza. De erkölcsi tekintetben igenis fontos ezen törvény, mert látjuk, hogy sokan az állatkínzáson kezdették kegyetlenségöket, és ezáltal szívük megfásolván, általmentek az emberkínzásra.”
Ez 1843. szeptember 9-én hangzott el, az akkori büntető törvénykönyvi vitában, de ajánlanék még egy idézetet tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, ami úgy szól: “Az állatkínzást a műveltebb nemzetek törvényhozásai büntetéssel sújtják, mert az erkölcsiség szabályainak durva megsértései közvetve a jogrendet is veszélyeztetik, ilyen nemű cselekmények elvadítják a kedélyt, és másoknak botránykő-okoztatást szolgálnak.” Ez pedig 1879-ben a XL. törvénycikkben a büntetőtörvény ezen szakaszához fűzött indokolás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban benyújtottuk képviselőtársaimmal együtt a büntető törvénykönyvnek egy módosítását, ami mindösszesen hat szakaszt tartalmaz. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy ennek a törvénynek megvan a maga alapja is, hiszen az 1998-ban alkotott XXVIII. törvény már szól az állatok védelméről és kíméletéről, és ebben, úgy, ahogy azt az államtitkár úr is elmondta, a preambulum már megfogalmazza, hogy az állatok érezni, szenvedni, örülni képes élőlények. Hozzátenném azt is, hogy ez a törvény meghatározza az állatkínzás fogalmát is.
Tudjuk azt, hogy van szabálysértési törvényi tényállás, azt is tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben összesen 9 darab szabálysértési eljárásra került sor, összesen 300 ezer forint értékben. Viszont kérdezem én önöktől, mit tesz a törvényalkotó akkor, ha hall ilyen esetről, mint ami éppen ebben az esztendőben volt: Fadd-Dombori határában halálra kínoztak egy gazdátlan ebet. Mondhatnám a következő esetet: Komló határában megkínzott német juhász tetemét találták, amin nyilvánvalóan megvoltak a kínzás külsérelmi nyomai; egy gazda medvecsapdát állított fel a szomszéd kutyáinak és macskáinak, és utána vasvillával kínozta az elkapott állatokat; de mondhatnám azt a felháborító esetet, ami egy hipermarket tulajdonosának utasítására a dolgozót arra késztette, hogy kéthetes kiscicákat szemétprésen préseljen le.
Képviselőtársaim, ugye önök is hallották ezeket az eseteket? Nyilvánvaló, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy megfelelő-e az a szabályozás, ami jelenleg érvényben van; megvan-e annak a szankciónak a megfelelő speciálpreventív vagy generálpreventív hatása. Én úgy gondolom, nincs. Éppen ezért megfogalmazható az is, igenis kell hogy legyen ebben az országban egy olyan általános erkölcsi követelmény, ami önmagában megfogalmazza azt, hogy a körülöttünk lévő állatokat nem tesszük ki sem kínzásnak, sem bántalmazásnak; kell, hogy a társadalomnak legyen olyan értékítélete, ami nyilvánvalóan következményeket fűz a hasonló magatartásához, és azért benne van ebben az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalom felelősségtudatát is növelni kell ezen a területen. És van egy negyedik szempont: ha körülnézünk Európában, hogy mit tartalmaz a német, az osztrák, a francia, az olasz vagy a svéd szabályozás a többi között, ez benne van egyébként az indokolásban, ha figyelmesen elolvasták, akkor mindegyik nyilvánvalóvá teszi, hogy szankcionálja a kegyetlenkedést és a bántalmazást az állatokkal szemben.
A negyedik szempont tehát az, hogy hazánk megítélését ezen a területen is javítanunk kell. Másként megfogalmazva: egy önmagára kicsit is adó és éppen az Európai Unió kapujában lévő társadalom számára szükséges, hogy ezen a területen megtegye azt, ami ahhoz kell, hogy ne csak a szankció rettentse el az embereket, hanem meglegyen ennek a maga preventív hatása is.
Én, tisztelt képviselőtársaim, nem mondanám azt, hogy a 350 ezer aláírás csak egy jó szándékú kezdeményezés. Mi ez, ha nem ennek a társadalomnak az értékítélete? Mi ez, ha nem felhívás a törvényalkotókhoz, hogy ezen a területen lépni kell, és figyelemmel arra, hogy ez ennek az országnak már régi adóssága; hiszen már az állatvédelmi törvényt követően meg kellett volna tenni - ahogy ez a szabálysértésben megfogalmazásra került - azokat a lépéseket, amelyek ezeknek a büntetőjogi törvényi tényállásba foglalását jelentik.
Arról, hogy milyen módon kívántuk ezt megfogalmazni és ennek a törvényi tényállását megalkotni, Hegyi Gyula képviselőtársam a felvezetőjében szólt, és nagyon köszönöm az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy ezt a mi idézőjelben mondott jó szándékú kezdeményezésünket felvállalta, és a jogászai segítségével olyan formába öntötte, ami már parlamenti vitára alkalmas.
Elismerem, hogy a látencia rendkívül nagy ma is, amikor van szabálysértési törvényi tényállásunk, de abban nem vagyok biztos, hogy a szabálysértésben történő megfogalmazás elegendő is ahhoz, hogy azokat az eseményeket, cselekményeket, amikről nap mint nap mi magunk is, akár a sajtóból, akár ismerősök útján vagy éppen állatvédő civil szervezetektől tudomást szerzünk... - emellett elmehetnénk, és csak éppen egy kívánság megfogalmazását tehetnénk.
Éppen nekünk, politikusoknak ebben az ügyben felelősségünk van, túl azon, amit egyébként jogszabályi kötelem előír számunkra, hogy a népi kezdeményezés elfogadásától 3 hónapon belül ebben törvényt kell alkotnunk. Én bízom abban, hogy ez nemcsak emiatt történik, nemcsak amiatt, mert az Európai Unióhoz csatlakozunk, hanem amiatt is, mert a mi erkölcsi követelményeinkkel, társadalmi elvárásainkkal azonos, hogy ez ilyen megfogalmazásban a büntető törvénykönyvbe kerüljön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer Devecseri Gábor azt mondta: “Ami a bikaviadalt illeti, én bikapárti vagyok.” Hozzátennék egy másik gondolatot: az ember úgyis meg tudja védeni magát. Ebben a tekintetben, ebben a vitában én magam hadd legyek szintén a bántalmazásnak kitett állatok pártján, és hadd kérjem azt önöktől, úgy, ahogy az egy európai parlamenthez illő és tőle elvárható, és ahogy azt a társadalom tőlünk is elvárja, támogassák ezt a törvénytervezetet, illetőleg a módosítást.
Ha 125 évvel túl is vagyunk azon, amit a bevezetőmben mondtam, azt gondolom, hogy gondolkodásban nem igazán jutottunk még túl. Ebben legyenek a segítségünkre!
Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
