HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előterjesztőként Gusztos Péter képviselőtársam fog a vita végén szólni, én néhány rövid megjegyzést tennék - és ígérem, utoljára ebben a vitában - mindenképpen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.
Amit elmondtak a képviselőtársaim, elsősorban a Fidesz néhány képviselője, hiszen nem mindenki egyféleképpen nyilatkozott, azzal kapcsolatban szeretnék néhány hozzászólást tenni.
Az egyik az, hogy megnövekednek a feljelentések. Akármilyen bűncselekményt a Btk.-ba beillesztünk, nyilvánvalóan lesznek, akik alaptalan feljelentésekkel állnak elő - ez ugyanúgy igaz a családon belüli erőszakra; sajnos tragikusan tapasztaljuk, hogy a pedofília vádjával sokan visszaélnek, mások pedig csúnyán visszaélnek; nők elleni erőszak - akármilyen Btk.-módosítást csinálunk, nyilvánvalóan lesznek alaptalan feljelentők, ezt nem lehet kikerülni.
A másik, felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, bár magam nem vagyok jogász, de az a tény, hogy a mi büntetési tételünk nullától kettő, illetve nullától három évig terjed, a bíróknak nagyon nagy mérlegelési lehetőséget ad. Nyilvánvaló - különösen az állatkínzás tényállásánál, ahol szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés a lehetséges büntetési tétel -, hogy aki első alkalommal kitesz egy nyulat, azt másképp fogja megítélni az adott bíróság, mint olyan esetben, amikor visszatérő, visszaeső, különös közbotrányt okozó állatkínzás esete forog fenn.
Ami a vadászatot és egyéb kérdéseket illeti, én személy szerint nem vagyok vadász, és nem sok könnyet ejtenék, ha a vadászatot Magyarországon törvényen kívül helyeznék. De egy társadalmi valóságban élünk, és ebben a társadalmi valóságban a vadászatnak vagy a halászat engedélyezett formáinak nagy történelmi hagyománya van, emberek százezrei számára örömet okoz, és természetesen része a gazdasági életnek is. Azt gondolom, hogy egy ilyen törvény akkor helyes, ha középúton próbál járni a társadalom különböző csoportjainak az állatokhoz való viszonyában.
Az előterjesztői szónoklatban nem akartam részletesen beszélni róla, de aki tanulmányozza a modern nyugat-európai, amerikai szellemi áramlatokat, az tudja, hogy vannak olyan szélsőséges állati jogi aktivisták, akik az embereket kipusztítanák a Földről azért, hogy az állatok szabadabban élhessenek a maguk szokásai szerint a Földön. Ez nyilvánvaló őrültség, idáig a mi törvényjavaslatunk nem megy el. De azt gondoljuk, hogy az is helytelen és elfogadhatatlan, ha semmit nem teszünk, hiszen az a szabálysértési kódex, amely létezett, valójában nem akadályozta meg az állatkínzást. Szili Katalin képviselőtársam elmondta, hogy egy évben kilenc esetben szabtak ki büntetést; nem hiszem, hogy van köztünk, aki elhinné, hogy Magyarországon egy esztendő alatt csak kilenc esetben fordul elő állatkínzás. Azért is szükséges ez a szabályozás, hogy valamilyen módon valóban visszaszorítsuk ezt a cselekményt.
Ha azzal a szemlélettel, amit Gyapay képviselőtársam - akivel máskor többször egyetértünk a környezetvédelmi bizottságban - mondott, hogy úgyse tudnak majd élni a büntetésekkel, meg úgyse fogják végrehajtani, nem érdemes meghozni, ha ezzel a mentalitással ülnénk be a parlamentbe, akkor szinte mindenre elmondhatnánk azt, hogy nem érdemes belekezdeni, mert majd a jegyző és a bíró, valaki nem tudja végrehajtani. Akkor minek hozunk törvényeket? A törvényeket annak a reményében hozzuk, hogy azokat alkalmazni fogják, továbbá, hogy egy erkölcsi világrendet kialakítsunk, a társadalmi tudatot formáljuk, és mi ebben a szellemben hozzuk meg ezt a lépést.
Ennyit szerettem volna mondani, és ahogy említettem már, a zárszót Gusztos Péter képviselőtársam fogja megejteni.
Köszönöm. (Dr. Orosz Sándor tapsol.)
