LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önmérséklet jegyében mindössze két ajánlási pontról szeretnék röviden szólni, illetve indokolni Szászfalvi Lászlóval, Ékes József képviselőtársammal közösen beadott indítványunkat. Az egyik az ajánlás 4. pontjában található, és a 4. §-ban hiányolták szakértőink azt, hogy az egyenlő bánásmód követelményét hol kötelesek megtartani, fölsorolás, és hiányolták azt a mondatot: gazdálkodó szervek, ahol az állami és önkormányzati tulajdoni részesedés mértéke meghaladja a 10 százalékot. Annál nagyobb volt a meglepetése, kedves államtitkár úr, a szakértőinknek, ugyanis ez a mondat teljesen illik is az európai uniós jogrendbe. Ugyanis az európai uniós gyakorlatban mindazon vállalatoknál, amelyekben az állam vagy a területi önkormányzatok tulajdonrésszel, azaz irányítási, ellenőrzési jogosultsággal rendelkeznek, a követelményeket is az államigazgatáshoz hasonló mértékben kell meghatározni, s ezt kellene nálunk is megvalósítani. Ezt az Állami Számvevőszék is javasolja, hogy az állami és önkormányzati költségvetésben is szerepeltetni kellene ezeket a vállalatokat.
Tehát ennek a törvénynek sem szabadna elfeledkezni erről a követelményről. Ugyanis nem sokat ér az egyenlő bánásmód megkövetelése a köztudottan gyengén fizetett államigazgatásban, ha ezzel egyidejűleg a lényegesen magasabb fizetésekkel járó vállalatvezetői posztokat mind az állam, mind az önkormányzatok szintjén nyíltan lehet adományozni akár politikai vagy világnézeti meggyőződés szerint. Erkölcstelen magatartásformára nevelhet az, ha az állami vagy önkormányzati vezetők például, amikor délelőtt az államigazgatásban tevékenykednek, akkor betartják az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat, délután, ha állami vagy önkormányzati vállalatok problémáiról döntenek, akkor mellőzik ugyanezt. Kérem miniszter asszonyt, illetve államtitkár urat ennek a gondolatnak a megfontolására.
A másik, a bizottsági ajánlás 15. pontjában szerepel egy közösen benyújtott módosító javaslatunk, eszerint a törvény szövegéből javasoljuk, maradjon ki a homályosan megfogalmazott “egyéb megkülönböztetés” tilalma. Ugyanis ez nem egy szokványos törvény, hanem sok esetben bizony megfordul a bizonyítási kényszer. Konkrét vádakra tudna válaszolni a bizonyításra kötelezett, de az egyéb megkülönböztetés vádját csak nehezen tudná kivédeni. Teljesen parttalanná válna a törvény, ha nem konkrétan megfogható, taxatíve felsorolt jellemzők szerint követelné meg az egyenlő bánásmódot, hanem belevenné a megfoghatatlan egyéb megkülönböztetéseket is. Felmerülhet itt még az is, hogy mi értelme van a törvényben szereplő felsorolásnak, miért nem kezdődhet a minden egyéb megkülönböztetés tilalma már a b) pont alatt vagy az a) pont után oly módon, hogy minden további egyéb megkülönböztetés tilos. Előre látható, hogy ez az “egyéb megkülönböztetés” lesz a bíróságokon a legtöbbet vitatott törvényhely, ezért is javasoljuk az elhagyását.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
