GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A 2003 és 2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program - ahogyan az a vitában is elhangzott - két fő pilléren nyugszik. Ennek az első pillére az első nemzeti környezetvédelmi program - 1997-2002 -, illetve az ennek a végrehajtása során felhalmozott tapasztalatok. Ugyanis azzal ellentétben, amit Pap János képviselőtársam az imént elmondott, ez a nemzeti környezetvédelmi program I. létezett még akkor is, ha ennek a Pap János által most hiányolt kétéves beszámolóit az előző kormány nem hozta be a Ház elé, ezért azokról itt nem lehetett tárgyalni. Ennek ellenére az bizony létezett. A második pillér a sokszor emlegetett, 2010-ig szóló környezetvédelmi akcióprogram, az EU VI. környezetvédelmi akcióprogramja.
Az első nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása, valamint az egyéb társadalmi-gazdasági tényezők következtében a program fő célja, a környezet állapotának javulása, javítása, a korábbi környezetszennyezések felszámolása, az újabb problémák megelőzése terén számottevő előrelépés történt - ezt kijelenthetjük - az első nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásával kapcsolatban. Ezzel a bizonyos első programmal áll kapcsolatban - véleményünk szerint szerves kapcsolatban - a második nemzeti környezetvédelmi program, amely az elsőt folytatja egy új, korszerűbb szerkezetben. A környezetpolitikai megalapozás során feltárt magyarországi, hazai problémák megoldása - ahogy ezt a miniszter úr is elmondta expozéjában - nagyrészt egybeesik az EU-csatlakozással összefüggő környezetpolitikai célkitűzéseinkkel és egyéb nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségeinkkel is, de ettől függetlenül is alapvető, önös célunk.
A második nemzeti környezetvédelmi program kidolgozása a legfontosabb hazai és nemzetközi környezetpolitikai alapelvek mellett az átfogó társadalom- és gazdaságfejlesztési politikákat és programokat is figyelembe veszi. Ilyen többek között: Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programja, az országos területfejlesztési koncepció, illetve területrendezési terv, a nemzeti fejlesztési terv és a többi. A második nemzeti környezetvédelmi program épít a már meglévő ágazati politikákra és szakterületi tervekre, programokra, és ösztönzi, hogy elsősorban a többszörös hasznú, azaz környezeti, társadalmi, gazdasági haszonnal egyaránt járó intézkedések kapjanak támogatást. A program azokra a környezeti kockázatokra összpontosít, amelyek a társadalmi, gazdasági, környezeti problémák metszéspontjaiban komplex módon jelentkeznek, vagyis több környezeti elemet érintő beavatkozást igényelnek.
A célkitűzések ugyanakkor egyes elemekre és témakörökre bontva, konkrét módon is megjelennek, ezzel is elősegítve az előrelépés hatékonyságának nyomon követését. Külön szeretném kiemelni, hogy a különleges kezelést igénylő területeken a második nemzeti környezetvédelmi program konkrét beavatkozásokat, kilenc tematikus akcióprogramot vázol fel, amelyek felsorolásszerűen a következők: környezettudatosság növelése, éghajlatváltozás, környezet-egészségügy és élelmiszer-biztonság, városi környezetminőség, biológiai sokféleség védelme és tájvédelem, vidéki környezetminőség, terület- és földhasználat, vizeink védelme és fenntartható használata, hulladékgazdálkodás és végül, de nem utolsósorban környezetbiztonság. Az egyes tematikus akcióprogramokhoz átfogó, specifikus és operatív célokból álló célrendszer, illetve a célok megvalósításához szükséges feladatok tartoznak.
A második nemzeti környezetvédelmi programra készült vizsgálati elemzés alapján megállapítható, hogy a program elvei és főbb elemei összhangban vannak az Európai Unió VI. környezetvédelmi akcióprogramjával. Orosz Sándor képviselőtársam kitért erre, és ha jól értettem Pap János szavait, akkor a környezetvédelmi program természetvédelemmel kapcsolatos részei még az ő dicsérő szavait is megkapták, erről szeretnék néhány szót szólni.
(21.00)
A környezetvédelmi program részét képezi a második nemzeti természetvédelmi alapterv. Ez szervesen kapcsolódik más nemzeti tervekhez, stratégiákhoz, illetve meghatározza a vele összefüggő, az ebben a tervezési időszakban elkészülő ágazati politikákat. Ilyenek elsősorban a nemzeti agrár-környezetvédelmi program, a kidolgozás alatt álló nemzeti erdőstratégia, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, az országos területrendezési terv és a nemzeti fejlesztési terv. E tervek megvalósítása nagymértékben befolyásolja a természet állapotát, ezért ezeknek integratív módon, egységes rendszert alkotva kell képviselniük a természetvédelem érdekeit.
A nemzeti természetvédelmi alapterv 2003 és 2008 közötti időszakának egyik legfontosabb célkitűzése az Unióhoz történő csatlakozással együtt járó feladatok maradéktalan ellátása. Fontos, hogy a táj- és természetvédelmi szempontrendszer az Európai Unió elfogadott szakmapolitikájával összhangban beépüljön az egyes természeti erőforrásokat hasznosító ágazatok működésébe, és hogy az erőforrások hasznosítását a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően szabályozzák.
Nyilvánvaló, hogy a természetvédelem korábbi, úgynevezett rezervátumszemléletét egy modern, dinamikus természetvédelmi megközelítésnek, természethasználatnak kell majd felváltania, miközben a különleges értékek körül kialakított védett területeket meg kell őrizni. Ennek érdekében a védett természeti területek hálózatát és ezek védőövezeteit, a természeti területeket, a természeti területekként nyilvántartott területeket, a Natura 2000 területeket, az ökológiai zöldfolyosókat és a természetközeli területeket is magában foglaló nemzeti ökológiai hálózat mint teljes körű rendszer átfogó védelmével szükséges biztosítani.
Az említett területi védelmen túl nagy nemzeti programjaink, így például a nemzeti agrár-környezetvédelmi program, a nemzeti erdőstratégia és az uniós víz keretirányelv hazai megvalósítása biztosíthatja majd hazánk természeti értékeinek, tájainak hosszú távú megőrzését.
A második nemzeti környezetvédelmi programban külön fejezet foglalkozik a környezetpolitika ágazati és regionális integrációjának erősítésével, a program előrehaladásának mérésével, ellenőrzésével, valamint a végrehajtás szervezeti kérdéseivel is. A program megfelelő koordinációját és végrehajtását átlátható, nyomon követhető és ellenőrizhető intézmény- és eszközrendszer szolgálja, amely megfelelő szintű képviseletet biztosít a döntéshozók, a hatóságok, a tudomány, az üzleti szféra és a civil szervezetek képviselői számára.
A program kilenc tematikus akcióprogramjának összehangolására tárcaközi bizottságot kell felállítani, amelynek tagjai a szakminisztériumok vezető tisztségviselői, valamint a regionális fejlesztési tanácsok delegáltjai. A tárcaközi bizottságnak kell döntenie évről évre a szakmai és pénzügyi prioritásokról, valamint a jogi, közgazdasági, intézményi eszközrendszer összehangolt fejlesztésével kapcsolatos feladatokról. Az akcióprogramok kidolgozására egy-egy albizottságot kell létrehozni, melyek elvégzik az éves programozást, és a felelősök és források megjelölésével javaslatot tesznek az adott év megvalósítandó feladataira.
A program eredményes végrehajtása nem nélkülözheti az érdekeltek minél szélesebb körű bevonását sem, ahogy ezt miniszter úr is említette az expozéjában. Az előbbiek miatt az albizottságok tagjai a tematikus akcióprogramok végrehajtásában érintett tárcák képviselői, a tudományos élet szereplői és - újra elmondom, mert azt gondolom, ez nagyon fontos - az önkormányzati delegáltak, a gazdálkodó szövetségek tagjai és a civil szervezetek képviselői.
A programban javasolt szervezeti forma, illetve működés előnye, hogy anélkül segíti elő a több szerv, illetve intézmény működését igénylő feladatok horizontális tervezését és finanszírozását, hogy lényeges intézményi fejlesztéseket kellene ehhez alkalmazni. Összhangot teremt az egyes intézmények által megvalósítandó feladatok között, megjelölve a finanszírozási terheket is.
S ha már a finanszírozásról van szó, a második nemzeti környezetvédelmi program finanszírozása a központi költségvetés jelenlegi ráfordításait, a feltétlenül szükséges tervezett környezetvédelmi ráfordítások nagyságát, valamint a GDP-hez viszonyított arányát veszi alapul. A program mint minimummal számol az EU-csatlakozás környezetvédelmi kötelezettségeiből, illetve az egyéb nemzetközi környezetvédelmi egyezményekből és az érvényben lévő hazai programokból származó kiadásokkal. E kötelezettségek teszik ki a program fejlesztési kiadásainak több mint négyötödét.
A program kilenc tematikus akcióprogramjában előirányzott feladatok költségvetési forrásból fedezett része 2002-es árszinten mintegy 2100 milliárd forint. A teljes ráfordítás mintegy 4200 milliárd forint.
Ahogy azt miniszter úr is érintette, átalakul a finanszírozás struktúrája is. Az időszak elején, 2003-2004-ben az állami költségvetés várhatóan a környezetvédelmi kiadások 56-58 százalékát, az önkormányzatok a lakossággal együtt a kiadások 10-11 százalékát, a gazdálkodó szervezetek 23-24 százalékát, a külső források 7-8 százalékát képezik. Az állami költségvetés környezetvédelmi kiadásai a program időszakai alatt volumenükben nőnek, részarányuk azonban fokozatosan csökken: 2008-ra 47-48 százalékra. Ezzel párhuzamosan a többi forrás szerepe nő. Az önkormányzati rész a lakosságival együtt 12-13 százalékra emelkedik, az államháztartási szektor mellett meghatározóvá válik a gazdálkodók szerepvállalása is. A gazdálkodói források az időszak végére az összes kiadás 26-28 százalékát adják ki. A külső források aránya közel megduplázódik, eléri az időszak végére a 12-14 százalékot.
Itt szeretnék kitérni Pap János képviselőtársam egy mondatára, ahol is azt sérelmezte, hogy megszűnt a költségvetésben az a fejezet, amely úgymond a nemzeti környezetvédelmi program fejezet lett volna. Ezzel kapcsolatban fontos elmondani azt, hogy ilyen önálló fejezet nem volt, ellentétben a program kezelésére szánt ráfordításokkal, amelyek nem nevesítve ugyan, de benne vannak a következő évi költségvetésben; igaz, nem ennél az egy tárcánál, hanem több tárcánál találhatók.
Ami pedig a minisztérium helyzetét illeti, azt gondolom, a kormánypártok egyöntetű és egységes határozott támogatása megnyugtató ennek a programnak a tekintetében, lévén, hogy az ellenzéki oldalról megfogalmazott kritikák egyrészt meglehetősen erősek, másrészt viszont néhányszor mintha következetlennek tűnnének. Két ellenzéki képviselőtársam közül egyikük bizottsági kisebbségi véleményt ismertetett, másikuk pedig a Fidesz vezérszónoklatát mondta el. Egyikük arról beszélt, hogy az a helyzet, hogy az adatok nem voltak megfelelőek, amikre ezt a programot alapoztuk, és ezért az egész program úgy rossz, ahogy van, mert az alapadatok nem voltak jók, hanem kifejezetten rosszak voltak. Ehhez képest Pap János az előbb arról beszélt, hogy a módosító javaslatok benyújtásának fő akadálya az, hogy nem hozzáférhetőek ezek az adatok a fideszes képviselők számára, és ezért nem tudnak módosító javaslatokat benyújtani. (Dr. Pap János felé fordulva:) Képviselőtársam jelzi, hogy nem lát a két állítás között ellentmondást. Lehet, hogy ez az én (Dr. Pap János: Nem ezt mondtam.) szellemi képességeim korlátaival magyarázható. (Dr. Pap János: Nem ezt mondtam.) Igen, lehet, hogy ez így van; persze az is lehet, hogy ez nincs így, és a két állítás között volt némi ellentmondás, tisztelt képviselőtársaim.
Összefoglalva tehát: a miniszter úr által az expozéban is megfogalmazott alapvető célokkal, a fejlődő gazdaság által okozott környezeti károk kivédésével, ezeknek a veszélyeknek a kivédésével, a fenntartható fejlődés érdekében tett lépésekkel, a köz- és magánszféra együttműködésének erősítésével, a környezeti károk felszámolásával és összességében hazánk környezeti állapotának jelentős javításával messzemenőkig egyetértünk. A programot a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, és ezt javasolja még az ellenzékben ülő képviselőtársaknak, frakcióknak is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
