DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd reagáljak előbb néhány dologra az elhangzottak kapcsán, hisz nem akartam a kétperces játékba beszállni. A vezérszónoki körben Kuncze Gábor frakcióvezető úr az ellenzéket azzal vádolta, hogy a benyújtott nagy számú módosító javaslat alapján megállapítható, hogy nincs koncepciója az ellenzéknek a költségvetéssel kapcsolatban.
Hölgyeim és Uraim! Hozott anyagból dolgozunk, és aki azt állítja, hogy nincs koncepció az ellenzéki módosító javaslatokban, az elismeri azt, hogy nincs koncepciója a költségvetésnek, hisz a kettő egymással szorosan összefügg.
Többen utaltak arra - nyilvánvaló, hogy a nyilvánosság meggyőzése megy -, hogy az ellenzék a módosító javaslatokkal csak obstruálni próbál, hisz Molnár Albert képviselőtársunk bizonygatta, hogy egy 800 milliós tétellel szemben 27 milliárdos... - Kovács képviselő úr, gondolom, Ron Werber tanácsára, képletesen pénzjegyek bemutatásával bizonyította azt, hogy a módosítások két lába nem áll meg.
Szerintem ezt abba kellene hagyni. Mindannyian tudjuk jól, hogy ha végre valahol jelentősebb forrás állt rendelkezésre, vagy legalábbis úgy gondoltuk, hogy rendelkezésre áll, azzal szemben több tételt állítottunk be, hátha kormánypárti oldalról valamelyik befogadásra kerül, úgyhogy ezekkel el lehet játszani, de előrébb nem megyünk.
Tulajdonképpen az, hogy nincs prioritása a módosításoknak, elhangzott ez is az egyik szocialista képviselő kapcsán... - ugyanis az egész költségvetés úgy rossz, ahogy van, bárhova nyúlunk, mindenhol recseg-ropog. Talán egy terület van, az igazságszolgáltatás, ahol viszonylag - habár a benne dolgozók véleménye nem ugyanaz, de ha a számokat nézzük, viszonylag - előrelépésről beszélhetünk.
A Házszabály szerint meg kell jelölni azokat a módosító javaslatokat… Én a 2660-62. és a 3813-3842. javaslatokról szeretnék beszélni. Utóbbiak a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatai az egészségüggyel, a gyógyító-megelőző ellátással kapcsolatosan. Az előbbiek szocialista és fideszes képviselők módosító javaslatai a népegészségügyi program kapcsán, és néhány mondatot ezekkel kapcsolatban is hadd mondjak el.
A Magyar Demokrata Fórum gyanakodva és kritikával illette az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját, hisz nem értettük, hogy egy beindult, a szakma által elismert, jó programot miért kellett leállítani, miért kellett szétverni, habár erre azt mondják, hogy arra építkeztek, csak kibővítették. Az volt a gyanúnk, hogy a cél az, hogy lelassítsák az egészet, hogy ismételten vakvágányra futtassák. Nagyon nehezen lehetett kritikát megfogalmazni, hisz teljesen természetes volt mindannyiunk számára, hogy tartalmilag teljesen mindegy, hogy milyen a népegészségügyi program, ha előrelépést tudunk ezáltal elérni, akkor induljunk neki.
Ez a költségvetés lényegében a népegészségügyi program első két évének lehetőségeit behatárolja, és ha emlékszünk rá, négy nagy egységre épült a népegészségügyi program: az egészséget támogató társadalmi környezet kialakítása; az egészséges életmód programjai, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése; az elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosságok megelőzése; a negyedik pedig az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése volt. E négy nagy programcsoporton belül alcsoportok és pontok voltak meghatározva, hogy 2003-2004-ben a kormány a népegészségügyi program keretén belül mit kíván megvalósítani. Összesen 210 - azaz kettőszáztíz - programpont szerepel a népegészségügyi programban.
Ehhez képest a költségvetésben azt látjuk, hogy míg az idei esztendőben eredetileg 2 milliárd forint volt népegészségügyi program gyanánt beállítva, ez a jövő évi költségvetésben 1,5 milliárd forint, és ez már magában foglalja a tegnapi módosító javaslatok szavazásával a végső stádiumába jutott parlagfűellenes küzdelem kérdéskörét is.
(11.30)
Igaz, hogy a gyógyító-megelőző ellátások kapcsán erre még érdemes lesz visszatérni. Tehát elmondható, hogy vagy a 210 darab program összeállítása volt blöff - ebben is nagy igazság vagyon -, vagy pedig a kormánynak esze ágában sincs ezen a területen bármit tenni. Mint ahogy az egészségügy területén is, mintha elfelejtették volna a korábbi szlogeneket, ez a ne legyen szegény senki azért, mert beteg, és ne legyen beteg azért, mert szegény című szlogen, és hogy az egészségügy a következő kormányzati ciklusban, ebben a kormányzati ciklusban prioritást fog élvezni, ez mára elfelejtődött. Hiszen, ha megnézzük a költségvetés szöveges részét, ami kiemeli, hogy melyek a prioritások, még zárójelben sincs egészségügyi téma. Ez sajnálatos módon visszaigazolódik a gyógyító-megelőző ellátás jövő évi lehetőségeit illetően.
Habár itt egy nagy számháború ment, tudjuk jól, különböző kasszákat illetően, mindig a tavalyi évi, azaz az idei évi előirányzatokat hasonlítják össze a jövő évi előirányzatokkal. Igaz, hogy az államháztartási törvény előírta volna, hogy az idei évi várható teljesítéseket is odarakják, de nyilvánvalóan jó okkal ezt a kormány még törvényt sértve sem bocsátotta rendelkezésünkre, hisz akkor még akik nem is foglalkoznak különösebben számokkal, azok számára is pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált volna, hogy az elkövetkező esztendő az egészségügy számára bizony komoly restrikciót jelent. Ez a szocialisták újfajta, orwelli beszédében is megjelenik, hiszen miniszterelnök úr is többször azt mondta, hogy ez egy takarékos, megalapozó költségvetés. Ez magyarul azt jelenti, hogy kőkemény megszorítások várhatók.
A gond az, hogy ennek a politikai hozadéka nem feltétlenül kormányzati szinten fog lecsapódni, hanem a tulajdonos önkormányzatok esetében, akik a működtetésért felelősek, az adott intézmény menedzsmentjének az esetében, akik a dolgozóért felelősek, ők kell hogy kiálljanak az intézményi dolgozók elé, a betegek elé, és kell hogy pironkodjanak, illetve magyarázkodjanak.
Külön tétel a mentés és betegszállítás, amely, bár az alkotmányból eredően és az egészségügyi törvényből eredően is abszolút állami feladat, ezt most az OEP-kasszába, az OEP költségvetésébe rakták bele. Elfogadható magyarázat, hogy az uniós csatlakozás miatt, bizonyos elszámolások miatt ez egy célszerűbb dolog, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi, hogy válasszuk külön a mentést a betegszállítástól. A mentés abszolút állami feladat. Mindenki tudja, aki a szakmában van, hogy a betegszállítás nagyon alulfinanszírozott, a betegszállítás esetében magáncégek is megjelentek már ebben a tevékenységben, jelenleg a mentés tartja el a betegszállítást.
Sokkal tisztább lenne, ha az egyértelműen állami feladatként megjelenő mentés és a betegszállítás különválna. Sajnos, nem akceptálták ezt a kérésünket. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy a szétválasztást egy költségvetés-növelő javaslattal együtt tettük meg. Ezt kapcsolódó módosítóban a benyújtott költségvetési számokkal is megpróbáljuk benyújtani, hátha elgondolkoznak ezen, hogy a mentés biztonsága érdekében jó lenne kettéválasztani a két tevékenységet.
Bármelyik kasszát nézzük, mondjuk, a védőnői és a házi szakápolás kivételével, a jövő évi várható inflációt nem éri el az idei évi várható teljesítéshez képest a növekmény. Tehát elmondható, hogy egy visszalépés következik be. Miniszter úr az elmúlt napokban most már elismerte azt, hogy béremelésre az ágazatban fedezet nincs. Igaz, hogy közben megállapodtak a költségvetés benyújtását követően, hogy a minimálbér mégis növekedni fog. Nem lehet tudni, hogy ennek például milyen hatása van az egészségügyi intézményekre, mint ahogy ezzel kapcsolatban sem, általában hatástanulmányok nem készültek, vagy ha készültek, jól titkolták előttünk.
De ahol növekedés van, például a háziorvosi tétel kapcsán is, az idei évi várható teljesítéshez képest egy 4,6 százalékos növekmény figyelhető meg, azonban itt bejön az ügyelet hatása, nem tudjuk, hogy az eredetileg jogállási törvényként indult - a vége tudjuk, hogy mi lett - törvény hatása az ügyelet szempontjából mennyi többletfinanszírozást igényel, illetve az előterjesztés - itt kapcsolódok vissza a népegészségügyi programhoz - bizonyos fokú szűrő tevékenységeket, preventív tevékenységeket mintha ennek a kasszának a terhére valósítana meg, 1,6 milliárd forinttal. Ugyanez figyelhető meg a járóbeteg-szakellátás esetében is, hogy egy minimális növekedés mellett még a népegészségügyi program egy bizonyos elemét oda illeszti be a költségvetés, tehát a helyzet rosszabb a működést tekintve, mint ahogy eredetileg látszik. Lényegében a fekvőbeteg-ellátást illetően is, a hospice-ellátás közel 2 milliárd forintos, ezen kereten belüli támogatása a kilátásokat még tovább rontja.
A gyógyszertámogatás kérdése egy örök sláger, azonban a következő év egy kitüntetett év, hiszen az Európai Unió tagjai leszünk, és bár itt a legutóbbi uniós jelentés kapcsán a mezőgazdasági támogatás az, ami előtérbe került, a viták homlokterébe került, azonban itt a gyógyszer-támogatási rendszerrel kapcsolatban is aggályok fogalmazódtak meg. Ha a tegnapi sajtót a kezünkbe vesszük, ott a szakértők úgy nyilatkoznak, hogy bizony ezek a kifogások nagyon súlyosak, a támogatási rendszer és úgy általában az egész rendszer transzparenciája, az ezzel kapcsolatos jogharmonizáció még nagyon az elején tart, és kérdéses, hogy a csatlakozásig be tudjuk-e ezt hozni.
Akkor, amikor a prioritásokat kérik számon, vegyék tekintetbe, hogy nincs olyan területe az életnek, nincs olyan társadalmi csoport, amelyik ne sérülne ennek a költségvetésnek a kapcsán. Akkor, amikor egy átfogó törvénycsomagot vagy módosító csomagot nyújtunk be, ennek a hátterében az áll.
Az egészséget érintő csomagunk nagysága 65 milliárd körüli, ami azért érdekes, mert majdnem összegszerűen megegyezik azzal az előterjesztéssel, amit az egészségügyi tárca nyújtott be a költségvetés kapcsán mint igényt. Vélhetőleg ennek az igénynek az elutasítása állhat a hátterében annak, hogy a tárca élén miniszterváltás történt, de ez egy másik történet. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy maga az egészségügyi tárca is indokoltnak tartaná bő 60 milliárddal megemelni a gyógyító-megelőző ellátás kasszáját, de sajnos visszatértünk abba az időszakba, amikor ismételten a maradékelv alapján és ismételten a Pénzügyminisztérium dönti el azt, hogy az egészségügy mennyit kapjon.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
