DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdekes szerkezete van ennek a részletes vitának, ugyanis a részletes vita szabályait nagyon nehéz betartani egy összevont részletes vita során, amikor tulajdonképpen nem konkrét módosító javaslatokhoz lehet hozzászólni, hanem az egészhez. Hargitai képviselőtársam mondja, hogy nincs is szerkezete - ez is igaz. Ha megengedik, akkor én is néhány általános megjegyzéssel kezdeném, ami nem egészen pontosan a részletes vita kereteibe tartozik, de ezek megtétele után áttérek a módosító javaslatok részletezésére is.
Sisák képviselő úr korrekt hozzászólását hallgatva azt kell előrebocsátanom - és ezt Kuncze Gábor frakcióvezetőnk is elmondta a mai nap elején -, hogy természetesen nem örülünk annak, hogy ilyen az ország gazdasági helyzete. Nem örülünk annak, hogy azt kell nézni, hol lehet takarékoskodni, és azt kell nézni, hogy mi az a mozgástér, amelyen belül össze lehetett állítani a költségvetést; a sarokpontokat nem kell megismételni, a tervezett költségvetési hiány és a bevételi lehetőségek természetesen adottak. Hallgatva a délelőtti vitát fentről, a pulpitusról, ennek következtében természetesen azok a hozzászólások érdemelnek reakciót, és csak azokra érdemes figyelni, amelyek figyelembe veszik ezeket a kereteket; akik azt nem veszik figyelembe, azokkal tényleg nagyon nehéz érdemben vitatkozni.
A számok természetesen mindkét oldal számára ugyanazok; a számokkal lehet játszani és bűvészkedni, és ez így van az önkormányzatokkal kapcsolatos számok esetében is.
(13.10)
Nem ez az első költségvetés, amikor az önkormányzatok nehéz helyzetéről vitatkozunk. Én úgy emlékszem, ez körülbelül a tizedik olyan költségvetési vita, amikor arról beszélünk, hogy a következő évben az önkormányzatoknak sokkal több pénzre lenne szükségük, mint amennyit az éppen akkor aktuális költségvetés tervez. Sajnálom, hogy ez ebben az évben is ilyen. Sajnálom azt, hogy tíz év alatt nem került sor az önkormányzati rendszer tényleges reformjára. Sajnálom, hogy nem arról vitatkoztunk és nem arról tudunk vitatkozni, hogyan tudnánk a feladatok átcsoportosításával takarékosabb és hatékonyabb önkormányzati rendszert építeni, hanem továbbra is folyamatosan azt ismételjük, hogy az 1270 önkormányzatnak, amelynek el kell látnia az összes önkormányzati feladatot, hogyan lehetne egy kicsit több pénzt adni annak érdekében, hogy ezeket a feladatokat ellássa.
De azt is hozzá kell tenni, hogy ez a költségvetés egy szempontból azért különbözik az eddigiektől: a fejlesztési források - és ezt eddig a ma délelőtti vitában sem kérdőjelezte meg senki - lényegesen nagyobbak az önkormányzatok számára, mint a korábbi évek költségvetési lehetőségei. Természetesen azt is tudom, hogy ezek a fejlesztési források nem minden önkormányzat számára állnak egyöntetűen rendelkezésre, mert akinek nincs pénze arra, hogy az intézményeit működtesse, a béreket, a fűtést és az egyebeket kifizesse, természetesen a fejlesztési forrásokat sem tudja igénybe venni a rendszerből fakadó hibák miatt, mert az önhikin és más csatornákon keresztül pótforrásokhoz jut, de csak akkor, ha nem fejleszt. Ez sem öröm a számomra.
A növekményről - amit Sisák képviselőtársam most is és már a délelőtti felszólalásban is számokkal illusztrálva elmondott - Gémesi képviselőtársam az MDF részéről azt mondta, csak akkor fogadható el, ha 10 százalékkal emelkednek az előző évhez képest a működési költségek. A beterjesztett költségvetés tényleg nem éri el azt az inflációs növekedést, amellyel a kormány számol, tényleg 4,5 százalék körül van a beterjesztett javaslatban a növekmény a működési kiadásokra, és a számított infláció tényleg 6 százalékos. Ez gond; abban teljes mértékben egyetértek, hogy ez nem tartható. A minimum az, hogy a szinten tartást érjük el az önkormányzati területen, amely azt jelenti, hogy minimum 6 százalékos növekményt kell elérni. 116 milliárd a Belügyminisztérium által korábban megfogalmazott igény, amely szükséges lenne a szinten tartáshoz, és ehhez csatlakoztak korábban az önkormányzati szövetségek. A szövetségekről külön majd még három mondatot engedjenek meg nekem.
Az SZDSZ által benyújtott módosító javaslatok az önkormányzatok számára - és erről Gulyás képviselőtársam már korábban beszélt - mintegy 35 milliárd forintos pluszforrást céloznak meg, egyébként a szocialista javaslatok is hasonló nagyságrendben céloznak meg többletforrást a beterjesztett javaslathoz képest. Ha most összeadom a mostani 88,9 milliárdot, és ehhez hozzáadom a 30 milliárdot, akkor elértem azt a célt, amit akarunk, vagyis durván a tavalyi évhez képest 120 milliárd forintos többletnövekményt. Biztos vagyok benne, és úgy látom, ebben konszenzus van, hogy ez a plusz 30-35 milliárd forintos többlet a költségvetés végszavazása kapcsán bekerül a rendszerbe. Arról majd még beszélek, hogy ennek a megosztását hogyan kellene megtenni, mert az egy külön ügy. Természetesen úgy kellene megtenni, nem generálisan, általánosan 10 százalékkal emelve, hanem úgy, hogy mindenhová eljusson, minden olyan településkategóriának jusson belőle, amelyik intézményeket, tömegközlekedést működtet és szolgáltatásokat folytat.
Abban is igaza van Sisák képviselő úrnak, hogy éppen tegnap itt, a parlamentben megszavaztunk néhány olyan intézkedést, amely a következő évre az önkormányzatoknál is többletforrást igényel. Ilyenek az áfamódosítás hatásai és néhány olyan ügy, amelyet a költségvetés beterjesztésekor természetesen még nem ismertünk. Az is igaz, hogy ez körülbelül egy újabb 20 milliárd forintos reális többletigényt jelenít meg az önkormányzatok esetében, és azt gondolom, ez egy jogos igény, amelyet a következő hetekben meg kell vizsgálni, nem a költségvetés kiadásainak a növelésével, hanem hogyan lehet ezt átcsoportosításokkal előteremteni. Azt gondolom, ebben is egyetértés van mind a szocialista frakció, mind köztünk, mind pedig az önkormányzati szövetségek vezetői között.
Még egy dologról eddig nem nagyon esett szó: a költségvetés előkészítése kapcsán most fordult elő először, hogy a magyar önkormányzati szövetségeket, függetlenül attól, ki az elnöke ezeknek a szövetségeknek, a kormány figyelembe vette, meghallgatta a véleményüket, és abból amit lehetett, be is épített. Először fordult elő, hogy mielőtt a kormány a parlament elé beterjesztette volna a javaslatát, egyeztetett az önkormányzati szövetségekkel belügyminiszteri szinten, sőt miniszterelnöki szinten egyeztetett a szövetségekkel, és ezeknek az egyeztetéseknek minden egyes alkalommal az önkormányzatok számára többletforrás-eredménye is volt. Ezek az egyeztetések a Belügyminisztériumban kezdődtek, majd Szigethalmon folytatódtak a miniszterelnök úr jelenlétében, amely után azonnal 10 milliárdos többletforrásra került sor a pályázati lehetőségek kitágításával.
Folytatódtak az önkormányzati szövetségek együttes fellépése következtében, ahol megfogalmazták, nem azt a 120 milliárdot, amit Gémesi úr mondott, hanem az 50 milliárdos többletet, amelyben konszenzus alakult ki, függetlenül attól, hogy a fővárost, a kistelepülési szövetséget vagy a megyei jogú városi szövetséget képviselték-e a résztvevők. Ennek következménye az a 30 milliárdos többletbejelentés, amelyet a miniszterelnök úr megtett, és amelyet az SZDSZ frakciója korábban reális többletigénynek jelölt meg. Ha emlékeznek, az általános vitában ezt akkor folyamatosan hangsúlyoztuk.
Az, hogy ezt a miniszterelnök úr a szocialista polgármesterek előtt jelentette be, azt gondolom, ebből a szempontból lényegtelen kérdés. Az SZDSZ-es polgármesterek sem voltak jelen. Én annak örülök, hogy ezt az SZDSZ-es és önkormányzati szövetséges felvetést a kormány elfogadta, támogatta. A szekszárdi polgármester véletlenül keveredett oda, ezt hadd áruljam el a képviselő úrnak. (Domokos László: Vannak még véletlenek.) Természetesen vannak még véletlenek. De azt gondolom, minden miniszterelnöknek szíve joga, hogy egyes elfogadott vagy saját maga által fontosnak tartott ügyet milyen körben jelent be. Ezt be lehet jelenteni sajtótájékoztatón, szocialista vagy ellenzéki polgármesterek jelenlétében, be lehet jelenteni frakcióülésen, ennek különböző módjai vannak. Erre az előző ciklusban is számtalan példa volt. Véletlenül sem fordult elő, hogy Szekszárd város polgármestere ott lett volna azokon a fórumokon, ahol a fideszes polgármesterek számára valamit bejelentett az akkori miniszterelnök, de ez egy zárójeles megjegyzés volt.
Tehát azt gondolom, az önkormányzati szövetségek együttes, hatékony és reális fellépése az utóbbi hónapokban és a kormány partnersége azt eredményezte - közösen a kormánypárti frakciókkal és ezen belül az SZDSZ frakciójával -, hogy a beterjesztett javaslathoz képest lényegesen nagyobb mozgástere lesz az önkormányzatoknak, mint ahogyan ezt a kormány eredetileg tervezte. Az egy teljesen más kérdés, hogy ez a növekedés nem elégséges, ezzel természetesen egyetértek. De azért az nem igaz, hogy ez egyrészt most történik meg először, másrészt ettől jövő évben az önkormányzatok tönkremennek. Az önkormányzatok 50 százaléka gyakorlatilag már tönkrement az elmúlt években, ezt mutatja az önhikis önkormányzatok száma, tavaly a bérhikis önkormányzatok száma, és mutatni fogja a következő évben ismét ugyanez a szám. Ez a rendszerből fakad. A rendszert kell megreformálni, és nem arról beszélni, hogy dologi kiadást akarunk-e vagy mást növelni, először az alapjaihoz kell hozzányúlni, de ez nem a költségvetési vita tárgya.
Egy utolsó önkormányzati szövetségi vélemény: az önkormányzati szövetségek ezzel a 20 milliárddal egyetértenek. Az elmúlt hét végén az önkormányzati szövetségek elnökei ugyanekkora összeget fogalmaztak meg a Solton tartott egyeztetésükön, és ezt írásban is valószínűleg még a mai napon nyilvánosságra hozzuk, úgyhogy annak is örülök, hogy ebben is egyetértés van, és úgy tűnik, a számok mindenki számára érthetőek.
Az általános bevezető után hadd térjek rá néhány olyan témára, amely nem számszerű téma, de a jövő évi működés szempontjából lényeges. Ezekre nyújtottam be néhány módosító javaslatot, és kérem, hogy képviselőtársaim és a kormány fontolják meg ezeket a javaslatokat.
Az egyik tulajdonképpen egy alaki javaslat, amelynek nem örülök: az oktatási törvény módosítását tartalmazza ez a költségvetési törvény, és a T/5601. számú törvényhez benyújtott módosító javaslatommal azt szeretném legalább visszaállítani az eredeti szintre, amely az eredeti oktatási törvény módosításában sem volt korrekt, mármint azt, hogy az intézmények működési célú bevételei, valamint a központosított előirányzatok összege 90 százalék legyen. Ez volt az oktatási törvényben, és a mostani törvény azt mondja, csak 80 százalék az előző évhez viszonyítva. Ezt a beterjesztett költségvetési javaslatot egyszerűen nem tartom értelmesnek, nincs a dolognak értelme; a 90 százaléknak sincs értelme, a 80 százaléknak sincs sok értelme. Politikailag rossz üzenet az, hogy az önkormányzati törvény betűjével ellentétesen azért módosítunk a költségvetésben szaktörvényt, hogy igazoljuk a beterjesztett javaslat működését.
(13.20)
Elfogadom azt, hogy a beterjesztett kormányjavaslat szerint nem érte volna el az előző évi 90 százalékot a növekmény. A 30 milliárd ki fogja ezt egészíteni, Gulyás József képviselőtársam beszélt erről, elsősorban az oktatás területén, a bejárónormatívákkal és egyéb módon. Biztos vagyok benne, hogy ez az összeg az előző évi 90 százalékot meg fogja haladni, úgyhogy javaslom, ezt hagyjuk ki. Mondom, a 90 százalék sem jó, mert az önkormányzati törvény ilyen esetekben 100 százalékos finanszírozást vár el, de ez is már milliószor elhangzott ebben a Házban, és nem tudja tartani egyetlen költségvetés sem.
A másik, jelentősebb módosító javaslat arról szól, hogy az államháztartási törvény tervezett módosítása változzon meg. Mégpedig azt javaslom, hogy az a kitétel, hogy “önkormányzatok más hitelintézetnél bankszámlát nem nyithatnak, kivéve, ha külön törvény másként rendelkezik”, maradjon el. Értem én a kormány szándékát, különösen most, amikor mindenféle brókerbotrányok és egyebek zajlanak az országban, és sajnos most is, mint ahogy az elmúlt tíz évben is voltak, mindig vannak önkormányzatok, amelyek belecsúsznak egy ilyen botrányba, és az önkormányzatok szabad pénzeszközeit ez veszélyezteti. El is tudom azt fogadni természetesen, hogy zárjuk le ezt a lehetőséget; azt is el tudom fogadni, hogy kell egy információs rendszer arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatoknak éppen milyen a pénzügyi helyzete.
Azt már azonban nem tudom elfogadni, hogy egyes bankoknak vagy a bankoknak azzal kedveskedjünk, hogy monopolhelyzetet teremtünk a számlavezető bankok számára, és azok az önkormányzatok, amelyek átmenetileg szabad pénzeszközzel rendelkeznek, ne tudjanak a piacon jobb banki kondíciót kiharcolni maguknak, mint amit éppen a saját számlavezető bankjuk kínál. Az a kondíció, ha nincs verseny, akkor természetesen minimális, ha van verseny, akkor akár 2-3 százalékponttal is jobb a mostaninál. Tehát kérném a kormány képviselőit is és képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot támogassák. Lehet ezen finomítani csatlakozó módosító javaslat formájában, ezt is jelzem, azokkal a kitételekkel, amelyeket szóban megfogalmaztam, de igazából annak örülnék, ha ez teljesen kimaradna. Az önkormányzati gazdálkodás szabadságával nem igazán korrelál ez a beterjesztett javaslat, ezért javasolnám ennek módosítását.
Egy másik, szintén szabályozási tárgyú javaslatom a területfejlesztési kérdéskörrel foglalkozik. Az elmúlt évben a költségvetés a hét hátrányos helyzetű megye számára nyújtott kiemelt támogatást. Hál' istennek, ez nem jön vissza ebben a költségvetésben, ugyanis ez azt eredményezte, hogy olyan megyék is nagyságrendekkel nagyobb mozgásteret kaptak, ahol ugyan volt néhány hátrányos helyzetű kistérség, de volt jól működő kistérség is, és jól működő települések is voltak, és azok is hozzáférhettek ezekhez a pluszpénzekhez, míg olyan megyék, például Nógrád, Bács-Kiskun, sorolhatnám… - mind a hetet föl lehet sorolni, mindenki tudja, hogy miről beszélek. Olyan faramuci helyzet alakult ki, hogy mondjuk, Kecskemét vagy Siófok városa vagy Kaposvár városa beletartozott a hátrányos helyzetű megyei körbe, és ezzel pluszforráshoz jutott, míg az Ormánság vagy más hátrányos helyzetű térségek nem kaptak pluszforrást, mert nem tartoztak a hátrányos helyzetű megye kategóriájába.
Tehát örülök, hogy ez nem került be, viszont ehelyett egy pongyola szabályozás került be a törvényjavaslatba, amely azt mondja, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségek és kistérségek felzárkóztatásának gyorsítása érdekében adjon 8,7 milliárd forintot. Ezt nem tartom szerencsés megfogalmazásnak, mert olyan, hogy leghátrányosabb, nincs. Van olyan fölsorolás, hogy van 42 leghátrányosabb helyzetű kistérség, akkor azt kell beírni, vagy vannak hátrányos helyzetű kistérségek, amelyek kitágítják a kört, és a szándékom az, hogy kitáguljon ez a kör.
Mégpedig azt is megmondom, miért gondolom, hogy nem szerencsés, hogy megint lekorlátozzuk a pluszforrásokat csak 42 hátrányos helyzetű kistérségre. Éppen a napokban kaptam levelet egy Bács megyei kistérségből, ahol azt sérelmezi Jánoshalma kistérsége, hogy ők miért nem kerültek a 42 leghátrányosabb kistérség közé. A számok a következőt mutatják. A vele szomszédos bácsalmási kistérség komplex mutatója 2,47, míg a jánoshalmi kistérségé 2,58. Vagyis gyakorlatilag ugyanaz a probléma mindkét kistérségben, ugyanabban a megyében helyezkednek el, ugyanazok a munkanélküliségi, gazdasági problémák vannak, és azért, mert a mutatók alapján 1 tizedpont az eltérés a két kistérség között, az egyik hozzájut a többletforrásokhoz, a másiknak esélye sincs hozzájutni.
Tehát azt javaslom, hogy mérlegeljék ezt a módosító javaslatomat, és kerüljön be ebbe a megfogalmazásba, hogy hátrányos helyzetű térség, és utána természetesen a kormány még mérlegelheti, hogy a konkrét szabályozás kapcsán hol húzza meg a határt. Mert azt természetesen én is fontosnak tartom, hogy a rossz helyzetben, hátrányos helyzetben lévő települések kiemelt támogatást kapjanak, legalábbis bizonyos területeken, és ez a terület a fejlesztés területe.
Adtam be módosító javaslatot két alaphoz is, amely ugyan látszólag számszaki, de a gyakorlatban nem azért adtam be. Mindkettő 9,5 milliárdos alap, az egyik a kistérségi alap, a másik pedig az EU-s pályázatokhoz önerőt biztosító alap. Azért adtam be ezeket a módosító javaslatokat, hogy megnyíljanak ezek a helyek. A következő két hétben, azt javaslom, közösen találjuk meg a legmegfelelőbb szabályozást ezeknek a felhasználására. Egyrészt, mert azt gondolom, az eddig elmondottakból az következik, hogy fontos az uniós pályázatokhoz való hozzájutás, de egy csomó településnek az is fontos lenne, hogy a hazai pályázatokhoz is hozzá tudjanak jutni, és nem biztos, hogy csak az uniós pályázatokat kell önerővel támogatni. Ezt nyilván modellezni kell, és végig kell gondolni, hogy van-e ennek reális esélye. Én azt gondolom, hogy van, azt gondolom, hogy az uniós forrásokból különösen az a településkör, amelyet magam is képviselek, a kistelepülések, a gyengébb települések nem fognak tudni részesülni. A nagyobb településeknek meg, amelyek rendelkeznek saját önerővel, nem szükséges, hogy a központi költségvetés támogatást nyújtson az önerő kipótlásához. Tehát azt fogom javasolni a következő időszakban, hogy ezt nyissuk ki, és a hazai pályázatokhoz is teremtődjön önerő, természetesen korrekt szabályozással.
Hasonló célból nyújtottam be, szintén látszólag 100 millió forintos növelést tartalmazó, módosító javaslatot a kistérségi fejlesztések és a kistérségi társulások ösztönözésére című alaphoz, amely 9,5 milliárd ebben a pillanatban. De itt is éppen az el nem végzett szabályozások és a kialakulatlan kistérségi rendszer miatt azt javaslom, hogy a következő 1-2 hétben gondoljuk végig, hogy mire akarjuk fordítani ezt a pénzt.
Részben egyetértek azzal, amit Sisák képviselő úr az előbb elmondott, és mások is, hogy nem biztos, hogy működésre kellene fordítani, de azért azt is szögezzük le, hogy ha komoly és közigazgatási feladatokat ellátó kistérségi rendszerben gondolkodunk vagy akarunk gondolkodni és be akarjuk vezetni, akkor ezt természetesen apparátus és háttérintézmények nélkül nem lehet elvégezni. Azzal egyetértek viszont, hogy ha ilyen hivatal létrejön, akkor persze abba célszerű beintegrálni mindazokat a miniszteriális személyeket és szerveket, akik és amelyek a kistérségben dolgoznak. De ez is egy szervezet, és ennek is kell iroda, kell számítógép, és, és, és... - tehát ezt lehatárolni ilyen szinten nem lehet.
Az utolsó megjegyzésem pedig egy számszaki javaslat, amelyre Gulyás képviselőtársam korábban már utalt. Egyébként teljes mértékben összhangban van azokkal, amelyeket az SZDSZ képviselőcsoportja beadott. A beadott módosító javaslatok mindegyike úgy készült el, hogy végiggondoltuk, hogy az a pénz, amiről beszélünk, az a 30-35 milliárd forint lehetőleg úgy terüljön el a rendszerben, hogy ne maradjanak belőle ki településkategóriák. A fővárosnak és a megyei jogú városoknak, illetve a tömegközlekedéssel rendelkező városoknak támogatjuk a közlekedési normatíva bevezetését. A kisvárosoknak, körzetközpontoknak javasoljuk a bejárónormatíva kiterjesztését, amelyről Gulyás képviselőtársam már beszélt, mert ezek a kis körzetközpontok oktatási és egyéb feladatokat látnak el, és eddig ezt nem támogatta a költségvetés. A legszegényebbeknek pedig az szja-kiegészítést javasoljuk, amely, azt gondolom, a legkorrektebben mutatja a települések gazdasági lehetőségeit. Az én javaslatom arról szól, hogy erre a normatívára újabb 3 milliárd forintot csoportosítsunk át.
(13.30)
A következő két hét lehetőséget kínál arra, hogy pontosítsuk, végiggondoljuk, hogy azt a forrásmennyiséget, amelyet megtaláltunk, hogyan osszuk szét.
Én azt gondolom, arról van értelme most beszélni, hogy ez a legkorrektebben megtörténjen, és nem arról, hogy milyen jó lenne, ha lenne még százmilliárd, mert úgy tűnik, hogy sajnos nincs százmilliárd; az van, amit a költségvetés elő tud teremteni az adóbefizetők pénzéből.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
