PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Most, amikor már világosan ismerjük a kormány jövő évi költségvetési törvényjavaslatát és adókoncepcióját, sok képviselőtársam bírálja a napvilágot látott elképzeléseket, a kormány elhibázott és karakter nélküli gazdaságpolitikáját, a lakosságot és a vállalkozókat jelentős mértékben sújtó intézkedéseket. Én most jelen felszólalásomban nem kívánok mindezekről szót ejteni, nem kívánok beszélni az áfakulcsok emeléséről, az elektromos energia árának növekedéséről, az ökoadó bevezetéséről. Nem kívánok kitérni az osztalékadó emelésére, a cégbejegyzési illeték jelentős mértékű növelésére és az energiaadó bevezetésére.
Jelen beszédemben csak a hazai, közel 2,5 milliós autóstársadalom gondjairól kívánok szót ejteni. Lassan luxus lesz autózni, gépjárművet fenntartani Magyarországon. Gépjárműsúlyadó-növelés, általános forgalmi adó, regisztrációs díj, magas üzemanyagár, cégautóadó - és ki tudja, hány bőrt tud még az állam az autóstársadalomról lenyúzni.
A tervezett intézkedések kapcsán joggal kapták fel a fejüket a Magyarországon futó gépjárművek tulajdonosai, és tették fel maguknak és egymásnak a kérdést: vajon meddig nőnek még a gépjárművekhez kapcsolódó és már így sem csekély terheik? A legtöbb járműtulajdonos már a súlyadó tervezett emelésének hírére felszisszent. Ezt talán még megbocsátották volna az autósok, az üzemanyag áfájának 2 százalékos csökkentése révén valóban olcsóbban tankolhatnánk benzint. Ez azonban úgyszintén hiú ábránd maradt. Ma egész Európában talán nálunk a legmagasabb az üzemanyag ára. Ebben már elértük, sőt meghaladtuk az uniós színvonalat. Újdonság lesz jövőre az Európa legtöbb országában már régen bevezetett regisztrációs adó is. A tervezett változtatások a magánszemélyek mellett a hazai vállalkozásokat is érintik, ám rájuk még fokozottabb teherként nehezedik a cégautóadó 100 százalékos növekedése.
Mindezek közben az ország közúthálózata tovább romlik, az autópálya-építés pedig nagyon lassan halad, ha halad egyáltalán. Ha hinni lehetne a Szocialista Párt kampányában ígért és emlegetett 800 kilométernek, akkor most időarányosan 200-nál kellene tartani. Ez azonban nem így van, sőt még azt is megtorpedózták, ami 2003 júliusára automatikusan megépült volna.
Fontos lenne, tisztelt hölgyeim és uraim, az állami utak fenntartása, fejlesztése is, mivel a forgalom jelentős része ezeken zajlik, és nem az autópályákon. Az autóstársadalom elvárná a kormánytól, hogy növekvő terhei mellett ne a sebességkorlátozó táblák számát növeljék, hanem a kátyúk számát csökkentsék.
Az imént említett tényekből kiindulva nyugodtan kijelenthetjük, hogy ellenszolgáltatás nélkül emeli jövőre a gépjárművel rendelkezők terheit a kormány. Ezek az intézkedések természetesen ismét az alacsony jövedelműeket hozzák nehéz helyzetbe és teszik még nehezebbé a mindennapi megélhetést számukra.
Az autósok elfogadhatatlannak tartják a már eddig is túladóztatott réteg adóterheinek további növekedését. Igaz ez akkor is, ha az adók átnevezésével, más jogcímen szedik be a még nagyobb summát, akkor is, ha új adónemet vezetnek be ugyanebből a célból. Különösen oda kellene figyelni arra, hogy az európai uniós csatlakozásból ne csak a kötelezettségeket és az ezekből adódó fizetési kötelmeket hárítsák ránk, hanem a kedvezmények is, az előnyök is érvényesüljenek.
Úgy gondolom, a mai felgyorsult világunk szinte elképzelhetetlen gépjárművek nélkül, és minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy minél több állampolgár részére elérhető legyen ez a ma már korántsem luxuscikk. Kár, hogy a kormány nem így gondolja, és az imént felsorolt intézkedésekkel megnehezíti, sőt sokak számára ellehetetleníti a gépjárművek használatát, mivel az élet más területét is sújtó megszorító intézkedések következtében valamiről csak le kell mondaniuk az embereknek.
Köszönöm figyelmüket.
