DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mint az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének előadója, sajnos a bőség zavarával küszködöm, mert a bizottsági ülésen tulajdonképpen a törvény elfogadása, támogatása mellett szinte alig hangzott el észrevétel. Abban értettünk egyet - miután az Alkotmánybíróság szólította föl az Országgyűlést arra, hogy ezt a mulasztásos törvénysértést számolja föl -, hogy az általános vita megtörténjék most, a parlamentben.
A bizottságban számtalan kérdés és igen sok vélemény hangzott el. Jellemző a bizottságunk munkájára, hogy igen sok polgármester keresi föl, de rendszeresen részt vesznek olyan országgyűlési képviselők is a bizottság munkájában, akik egyébként nem tagjai a bizottságnak, úgyhogy a mostani kisebbségi véleményben az ő véleményüket - többek között dr. Juhos Katalinét és Pettkó Andrásét - is el fogom mondani. Azokat a kérdéseket hozom most a plénum elé, amelyek több képviselő szájából elhangzottak, sőt az Állami Számvevőszék tette föl az előterjesztéssel kapcsolatosan ugyanazt a kérdést. S most csak azokat a véleményeket szeretném ismertetni - mert az öt perc ehhez kevés -, amiben igen nagy egyetértés volt a törvény problémáival kapcsolatosan.
Első kérdésként az merült fel, hogy a törvényjavaslat miért tartja fönn és miért kényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy egy év során kétszer is költségvetést terjesszenek elő, és teszi ezt a határidejének helytelen megválasztásával. A javaslat szerint a 2004. évi forrásmegosztási rendelet tervezetét 2004. február 15-éig kell a fővárosi közgyűlés részére benyújtani, és február 28-áig kell elfogadni. Ez a fenti rendelkezés ugyan megfelel az államháztartási törvény 71. § (1) bekezdésének, ebben az esetben azonban az önkormányzat késedelembe esik - mind a 23 -, hiszen a forrásmegosztás számainak ismerete nélkül a kerületi önkormányzati költségvetést ugyanerre a határidőre nem tudják benyújtani a képviselő-testületek számára. Ez csak úgy hidalható át, hogy folyosói pletykákon keresztül kapnak a kerületek arról információt, hogy körülbelül a forrásmegosztás számai mik lesznek, és szinte bele van kódolva a rendszerbe az - helytelenül és törvénysértő módon, immár törvényi szintre emelve -, hogy kénytelenek új, pótköltségvetést előterjeszteni.
A második kérdéskör akörül merült fel, hogy vajon fel tudja-e oldani ez a mostani forrásszabályozási törvény azt az anomáliát, miszerint az önkormányzatok egy része becsült értéken, a másik része pedig piaci értéken tartja nyilván a vagyonát. Milyen torzulást okoz ez a különböző nyilvántartás, és hogyan kellene arra törekedni, hogy ez a nyilvántartás egységessé váljon?
A harmadik kérdés rövid, de velős kérdés volt. Mi szükség van egy, a magyar jogforrási rendszerben ismeretlen, új jogintézmény, az úgynevezett adatszolgáltatási útmutató bevezetésére? Kaptunk rá választ, de azt hiszem, nem elfogadható az, hogy ez egy kitöltetlen, üres formanyomtatvány, amit az önkormányzatok majd kitöltenek, és attól aztán majd jogforrás lesz.
A vélemények alapvetően összecsengtek az Állami Számvevőszék képviselőjének azon véleményével, hogy elfogadhatatlan és a jelenlegi helyzet konzerválásához vezet az, hogy a mindenkori megelőző év forrásmegosztásához képest maximum 20 százalékkal nőhet és legfeljebb 10 százalékkal csökkenhet a kerületi önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat megosztási aránya. Tulajdonképpen tehát 30 százalékos játéktér van az egész forrásmegosztási elképzelésben, és ha mindehhez hozzátesszük, ahogy most is hallottuk az államtitkár úrtól, hogy semmi másról nincs szó, mint a hiánynak a deficitarányos szétosztásáról, akkor ez még szomorúbb képet nyújt a számunkra.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy lehetőség lett volna föloldani végre vagy legalábbis közelíteni az önkormányzatok egyenjogúsága oldaláról a kérdést, és valahova máshová telepíteni a forrásmegosztási rendeletet, nem a fővárosi önkormányzathoz. De mindezek a kérdések arra vezették az ellenzékben lévő, kisebbségi véleményt alkotókat, hogy azt is elképzelhetőnek tartjuk, államtitkár úr, hogy ez a törvény most visszavonásra kerülne, és van még idő négypárti egyeztetéssel, konszenzussal olyan törvényt hozni, ami nem okoz olyan anomáliát, hogy nem tettünk semmit, holott egy év volt adva arra, hogy a régi rossz rendszer helyett új rendszer szülessék meg. Ezt a lehetőséget elmulasztotta a kormány, és ezért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
