DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselőtársunk hozzászólását nem is igazán tudom értelmezni. Különleges felelősségről szól - úgy gondolom, hogy épp ezért vagyunk itt, és ezért próbálunk meg szólni, és rávilágítani arra, hogy ez a törvénytervezet-csomag mennyire még az általános vitára sem alkalmas. Hogy miért is nem?
Nos, itt több törvényről van szó, amelyet módosítani kíván a kormányzat. Nagyon emlékszem azokra az időkre, amikor hihetetlen vehemenciával támadtak bennünket a salátatörvények miatt, és most végképp salátákat vagy salátaelemeket találhatunk itt, a közjegyzőktől kezdve a pénzmosásig minden ide lett bezsúfolva, mint ahogy tapasztaltuk is, egyetlenegy cél érdekében, hogy elvonatkoztassunk attól vagy eltereljék a figyelmet arról, hogy tulajdonképpen ez a törvényjavaslat más célt nem is szolgál, mint hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét eltávolítsák.
Miért is mondom azt, hogy ez a különleges felelősség nem tapasztalható az önök részéről? Sebbel-lobbal benyújtották a tervezetet; arról nem beszélek, hogy nagyon sok helyen az alany és az állítmány egyeztetésének problémái merültek fel: többes számot használnak a főigazgató-helyettesekről, de már egyes számú állítmányokat. Úgy gondolom, ez is mutatja, hogy egy fércmunkáról van szó.
Úgy gondolom, mindezek mellett azonban sokkal súlyosabb - ahogy a bizottságunkban is megfogalmazódott -, hogy az államigazgatási egyeztetések abszolút hiánya jellemzi ezt a törvényjavaslatot. Hiszen előírja a jogalkotásról szóló '87. évi XI. törvény 31. §-a, a kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994-es kormányhatározat vagy magáról a PSZÁF-ról szóló '99. évi CXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdése, hogy ezeket az egyeztetéseket bizony-bizony le kell folytatni, és ahogy kiderült számunkra, sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével nem tették ezt meg - hiszen leginkább őket érinti ez a csomag -, sem pedig az Állami Számvevőszékkel, amely szintén igencsak érintett ezekben a kérdésekben. Azt hiszem, innentől kezdve joggal merült fel az az aggályunk, hogy ez a törvényjavaslat így általános vitára nem is alkalmas, hiszen ezek az egyeztetések nem zajlottak le.
Sokszor fölmerült a mai vita során is - különösen Bőhm András képviselő úr részéről, aki sajnálatosan nincs már jelen - a függetlenség kérdése, hogy mennyiben független egy olyan szervezet, amely kormány alá rendelt, és mennyiben szabad független legyen. Úgy gondolom, erről a kérdésről valóban kell beszélnünk, hiszen magának az intézménynek a függetlensége mindenképpen olyan garancia, amely épp a betétesek védelmét szolgálná. Sajnos, ezekkel az intézkedésekkel éppen az ellenkezőjét váltja ki a kormány: a betétesek védelme helyett inkább a betétesek elbizonytalanítása következik be. Én azt hiszem, nem kell attól félni, hogy ha nem kézi vezérléssel, mondjuk, nem a pénzügyminiszter kézi vezérlésével működik egy államigazgatási szerv, s mondjuk, nem abból áll ez a vezérlés, hogy negyedévente jelentéseket ír és olvas a pénzügyminiszter… - mert ezek szerint lassan ott fogunk tartani, hogy a pénzügyminiszter mást se fog olvasni, mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelentését. Kérdem én, hogy a pénzügyminiszter csak ezért van-e, csak ezért tartjuk-e az állampolgárok befizetett pénzéből, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének negyedéves jelentéseit - amelyek azért elég vaskosak tudnak lenni - olvasgassa, és következtetéseket vonjon le. De lehet, hogy épp ez a cél vagy a célok egyike.
Nagyon sok példa van a világban arra vonatkozólag, hogy hogyan is működhet egy pénzügyi szervezeteket felügyelő intézmény. Nagyon jó példa erre az Egyesült Királyságban működő szervezet, amely valóban nagyon hatásos és hatékony függetlenséget élvez, különösen a tekintetben, hogy volt ott egy BCCI nevű banknak a botránya a 90-es évek legelején, ahol épp azt a következtetést vonták le, hogy igenis meg kell erősíteni a felügyelet függetlenségét, például olyan külsőségekkel is, hogy ugyanolyan javadalmazást biztosítanak az ottani felügyelet elnökének, mint amilyen a jegybanknál van az Egyesült Királyságban. De ez a példa figyelhető meg Németországban is, sőt, olyan országokban is, mint Argentína vagy a dél-koreai állam. Tehát azt hiszem, nem idegen a világ számos pontján sem, hogy a felügyelet valóban függetlenséget élvezzen.
Itt szóba kerülhet a rendeletalkotási jog, amely hosszú évek óta kíséri a parlament munkáját. Én emlékszem arra, amikor Burány Sándor úr még '99-ben egy egyeztetés során - ez pedig egy többpárti egyeztetés volt - igencsak támogatandónak tartotta ennek a jognak a megadását a pénzügyi szervezeteknek. Ennek ellenére, amikor a törvény elfogadásáról volt szó, a hitelintézeti törvény akkori módosításáról, akkor végül kihátráltak belőle, pedig ő a szavát adta, hogy támogatni fogják. Azt hiszem, épp a függetlenséget erősítené meg az, ha ez a lehetőség igenis megteremtődne a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére.
Szó esett már arról, hogy a pénzmosással és a közjegyzőkkel kapcsolatban is némi módosítás történik. Valóban, kicsit megmosolyogtató, hogy ez a két törvény itt bekerül. A közjegyzőkről már szóltam. A pénzmosással kapcsolatos törvény valóban nagyon komolyan veendő és nagyon fontos törvény, de azt ide behozni most módosításként, hogy milyen személyi okmányok, illetve a személyi okmányok egy része, a plasztik lap most már azonosításra alkalmas lett, nagyon helyes dolog, de azt hiszem, egészen másról van szó, sokkal nagyobb horderejű dolgokról, és kicsit elbagatellizáltuk ezzel a kérdést.
(23.00)
Többen szóba hozták az informatikai rendszerek biztonságának kérdését. Valóban, ez rendkívül fontos dolog, mindezek mellett azért ne feledjük el, hogy Kulcsár Attila egy Excell-táblán vezette a kimutatásait, és erre azért nem lehet ráfogni azt, hogy az informatikai rendszer biztonságosnak tekinthető. Úgy gondolom, hogy bármilyen szabályozást is találunk ki, bármilyen nagyszerű gondolatok merülnek föl bennünk, azt nem fogjuk sosem megakadályozni, hogy ilyen házilag eszkábált Excell-táblák segítségével ne kövessenek el különböző csalásokat. Tehát úgy gondolom, hogy ez a szabályozás, ami előttünk fekszik, egyébként is egy ilyen alapfokú informatikai kézikönyv szabályozásával talán még meg is egyezik, vagy abból emelte át a törvény előterjesztője, arra pedig végképp nem alkalmas, hogy egy jól működő pénzintézetben hasznosítható legyen, hiszen azért minden pénzintézet a maga egyediségében nyilván ennél sokkal hatékonyabb és jobb informatikai és adatvédelmet igényel. Arról nem beszélve, hogy a tárgyieszköz-nyilvántartástól az ügyfelek adatainak védelméig ugyanazokat az archiválási feladatokat írja elő, ugyanazokat az informatikai biztonsági feladatokat írja elő a törvényjavaslat, ami nyilvánvalóan nonszensz és végrehajthatatlan.
Ebből mi következik? Végrehajthatatlan szabályokat hozunk, egyrészt hihetetlenül megdrágítja a banküzemet; ha meg olyan szabályokat hozunk, amelyek betarthatatlanok, azt nem is fogják betartani, tehát nyilvánvalóan nem fogja a törvényjavaslat ezáltal sem a szakmai elvárásokat teljesíteni. Persze nem utolsósorban az is kérdés, hogy valóban, egyáltalán törvényi szinten kell-e ezt szabályozni: azt hiszem, hogy rendelettel is bőven meg lehetett volna ezt a kérdést oldani.
Nagyon fájlalom és nagyon sajnálom azt a helyzetet, ami kialakult, hogy 2004-től jelentősen bővülnek a szervezet, a felügyelet feladatai. Ehhez sajnálatosan forrást nem rendel a kormány, ezt már a tavalyi hitelintézeti törvény módosításánál is tapasztalhattuk, a mostani módosítás pedig ezt tovább erősíti.
Úgy gondolom, hogy összességében nem beszélhetünk szakmaiságról; egyetlenegy cél vezérelte a kormányt, hogy megbüntesse azt a személyt, aki egyáltalán fel merte tárni azokat a visszásságokat, amelyek a magyar pénzintézeti rendszerben, a magyar pénzügyi rendszerben bekövetkezett. Azt hiszem, hogy ezért inkább elismerés illetné őt.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
