IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban sokan fordultak hozzám mint Vác város országgyűlési képviselőjéhez, hogy véleményüket tolmácsoljam a parlamentben, amit ezúttal most szívesen meg is teszek.
Az ősz folyamán igen nagy visszhangot váltott ki Vác város polgárai körében, hogy a város régi-új szocialista vezetése a Pro Régió Ügynökség által elkészített Főutca-főtér pályázat keretében át akarja szabni a város eddig féltő gonddal ápolt és rá méltán oly büszke barokk főterét. Tekintettel arra, hogy a város polgárai a nyár folyamán készülő tervekről addig még csak hallomásból sem értesültek, a városvezetés által elkészíttetett pályázati anyag mint derült égből villámcsapás érte őket.
(15.30)
Azok számára, akik esetleg nem ismernék, magáról a pályázatról annyit érdemes tudni, hogy azt kanadai mintára az Európai Unió írta ki PHARE-pályázat keretében, elsősorban a háromezer fő feletti települések számára, kiüresedett funkciójú terek, főutcák revitalizációjához, élettel való megtöltéséhez, további célként megfogalmazva a település közösségformáló, ezáltal megtartó erejének növelését a társadalmi együttlétre alkalmas közterületek kialakításával. A kanadai minta is - az európaihoz hasonlóan - több célt fogalmaz meg, de legfontosabb prioritásként a nyilvánosság folyamatos tájékoztatását és bevonását a döntéshozatalba.
Nos, a váci barokk főtér átalakítására elkészült pályázat benyújtása kapcsán pontosan ennek a nyilvánosságnak a hiányát sérelmezik a civil szervezetek és állampolgárok egyaránt, aggodalmukat kifejezve a főtér barokk arculatának durva megváltoztatása miatt.
Bár a városvezetés váltig állítja, hogy a pályázat benyújtásához szükséges szakmai és lakossági fórumok megtartásával ők eleget tettek a helyben elvárható demokratikus játékszabályoknak, most azonban mégis az a vád éri őket több irányból is, hogy a lakosság feje fölött döntöttek, nem tájékoztatták kellőképpen és elegendő formában a nyilvánosságot, nem kérték ki a szakmai és civil szervezetek véleményét. A legfőbb érv azonban a lakosság részéről az, hogy a szocialista városvezetés nem biztosította számukra egy ilyen horderejű kérdés eldöntésében az elvárható alternatívák közti választási lehetőséget. Nem tudják, hogy a főtér átalakítására kiírt tervpályázat során hány pályázó kapott egyáltalán felkérést, és azok felé milyen elvárásokat fogalmaztak meg a kiírók. Nem tudják továbbá, hogy ha voltak ilyen jellegű elvárások, akkor azok milyen módon lettek egyeztetve a város polgáraival.
Arról sem lehetett semmit tudni, hogy kik, hol és vajon milyen szempontok szerint döntöttek a beérkezett tervpályázatok közül. Az összes szakmai és civil fórum, a városfejlesztési bizottság, a lakossági közmeghallgatás és a képviselő-testület elé így már csak ez az egy elfogadott terv kerülhetett, amellyel kapcsolatban elmondhatták a szubjektív véleményüket a szakértők, a politikusok és az állampolgárok egyaránt.
Ilyen előzmények után a felkorbácsolt közhangulatot csak tovább gerjesztette, hogy a városvezetés és láthatatlan szakmai bizottsága által elfogadott főtér-átalakítási terv a lakosság széles körű szembenállásába, egyes civil szervezetek tiltakozásába ütközött. Nem változtatott a közhangulaton már az sem, hogy az elmúlt héten egy látszat közvélemény-kutatás keretében a lakosság szavazhatott az elkészült tervvel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a végleges pályázat benyújtási határideje november 7-e volt, a szavazatokat gyűjtő urnák zárásának a napja pedig november 4-e, az emberek joggal érezhették úgy, hogy megint a bolondját járatták velük. Senki sem gondolta már komolyan, hogy a véleményével befolyásolhatja a benyújtandó pályázat sorsát vagy az abban foglalt programelemeket.
Összességében tehát megállapítható, hogy bizony a szocialista városvezetők mulasztások egész sorát követték el a pályázat előkészítése során. S azt ugyan még jósolni sem lehet, hogy mindezek tükrében a város lakói hogyan fognak majd viszonyulni régi-új főterükhöz, de az bizonyosan tudható, hogy mi a véleményük most az ügy kapcsán a jelenlegi városvezetésről.
Noha a történetnek még ezzel koránt sincs itt vége, máris többen megállapították, hogy az egész hercehurca egyvalamire mégiscsak jó volt. Ha másra nem, arra biztosan, hogy mára mindenki számára világossá vált, mit is jelent a polgármester úr választási programjában meghirdetett “Vác reneszánszáért” kifejezés. A benyújtott pályázattal ugyanis sikerült elénk varázsolnia a váci barokk főtér szocialista reneszánszának egy modern vízióját. És ha már ezt egyre többen érzik így, akkor senki se csodálkozzék azon, hogy a pályázat esetleges sikere viszont egyre kevesebbekből fog majd felhőtlen örömöt kiváltani.
A magam részéről ezt nagyon sajnálom. Kár érte. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
