FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott új törvénytervezet azon részével a Magyar Demokrata Fórum döntő többségében egyetért, amely az uniós kötöttségeket illeti, illetve az újraszabályozást; az I. fejezetről van szó, amelyben valóban fontos kérdéseket kell egy új törvényben definiálni, hogy azt mindenki egyformán értse.
Azonban ebben a részben találjuk meg a Magyar Demokrata Fórum által sokat kritizált vámtarifaszám-besorolás újramegerősítését a jövedéki törvényben. Ezt az adótörvényben egyszer már önök megtették, hogy visszaismételjük a házi feladatot. Tehát az egyik kormánypárthoz igen közel álló, Magyarország egyik legnagyobb szeszipari cégének akadt egy kis problémája, mert tévesen sorolta be a vámtarifaszámot, majd e besorolás következtében mintegy 3 milliárd forintot kellene neki befizetni. Úgy gondolta, hogy mivel a barátok vannak kormányon, akkor ezt el lehet intézni úgy, hogy megváltoztatjuk az eddigi gyakorlatot; nem érdekes, hogy a Vegyvizsgáló Intézet milyen besorolásra kötelezte a céget, ha majd a törvénnyel mentesítik őt és a hasonló cipőben járókat, akkor a Vegyvizsgáló Intézet besorolása ezzel annullálásra kerül. Tehát ő törvény által kap mentességet olyannyira, hogy öt évre visszamenőleges újbóli vizsgálatot sem lehet kezdeményezni.
A barátok, azok barátok minden esetben, és látható módon újra a 46. oldalon előjön a már adótörvényben általunk sokat kritizált rész - a 48. § (20)-(21)-(22) bekezdése szól erről. Egyébként ezzel a résszel annyiban egyetértünk, hogy helyesebb, ha a Vegyvizsgáló Intézet a vámtarifaszám-besorolást előre elvégzi, hogy utólagos vita ne legyen, de jelenleg a törvény nem így szólt. Ellenben, aki tévesen sorolta be saját jövedéki termékét, és ezáltal sokkal kevesebb adót fizetett be, mint amennyit kellett volna – magyarul, nagy veszteség érte az államot -, azt joggal marasztalhatja el a VPOP.
Magyarországon tudomásunk szerint eddig nem történt még olyan - az említett ominózus barát cég kivételével -, hogy a Vegyvizsgáló Intézet besorolt vámtarifaszámát, amely mindenkire nézve kötelező, ő önkényesen nem hajtotta végre, sőt ezek után a baráti szálak azon fáradoznak, hogyan lehet mentesíteni ennek a cégnek a mintegy 3 milliárd forintos befizetését, és hogy azt az ominózus részt visszaidézzem, amellyel mentesül ő is és még jó néhányan, akik hasonló trükköt akartak végrehajtani az állammal szemben, tehát összességében mintegy 25-30 milliárd forint adóelengedést tesz most az újra megerősített javaslatában a kormány. Ezzel természetesen nem tudunk egyetérteni, mert tudjuk, hogy mástól meg 700 milliárd forint elvonást kezdeményezett ugyanabban az adótörvényben, azt végre is fogja hajtani.
Úgy érzem, az idézetet azért fontos részemről felolvasni, hogy okuljunk belőle. Tehát azt mondja, hogy “az adóraktár-engedélyes az adómentes felhasználó vagy a felhasználói engedélyes terhére a kötelező érvényű vámtarifa-besorolással vagy annak megváltoztatásával összefüggő adókötelezettség - egy -, illetve jogkövetkezmény - kettő - a vámtarifa-besorolás kötelezővé válásának napját megelőző időszakra nem állapítható meg”. Magyarul, aki élesen ellentétesen cselekedett a jövedéki törvénnyel szemben - ez az egyik legszigorúbb törvényünk, aki már szembe találta magát vele, az tudja, hogy milyen szigorral szokott eljárni a jövedéki törvény, nos, aki ezzel a törvénnyel eddig önkényesen szembehelyezkedett -, azt most mentesíti az adókötelezettség és a jogkövetkezmények alól. Ehhez a részhez értelemszerűen a Magyar Demokrata Fórum nem fogja a nevét adni, bármennyire hivatkoznak itt uniós kötelezettségre, ez nincs benne az uniós kötelezettségben, ez csak a barátok elvárásaiban található meg, amit önök most jövedéki törvény szintjére próbálnak emelni.
A másik nagy témakör a rendelkezések tekintetében, amit a II. fejezetben fejtenek ki, a jövedéki termékekkel kapcsolatos. Az eddig alkalmazott jövedéki törvényben ismert besorolási rendet hozzák újra be. Ebben, mint ahogy az előterjesztő is említette, és a képviselőtársaim is megemlítették, egy területet különösen érdemes megfigyelni, szemügyre venni, ez a pálinka területe. Nem akarom részletezni, mindenki tudja, hogy ez az egyetlenegy olyan italféleség, amely Magyarországra jellemző, sehol máshol a világon nem állították eddig elő, és várhatóan nem is fogják, miután az Unió egy védelmet biztosított a magyar kormány kezdeményezésére. Tehát igazi hungarikumról, több évszázados hagyományról van szó e termék tekintetében. Ez a pálinka, ezen belül a bérfőzött pálinka.
(A jegyzői székben Vincze Lászlót Balogh László váltja fel.)
A kormány küldöttei, amikor a tárgyalási folyamat zajlott, azzal az igénnyel álltak az Unió elé, hogy a bérfőzés továbbra is a jelenlegi jövedéki törvény szabályai szerint legyen kezelhető. Azaz - most idézem a jelenlegi szabályt, az eddig érvényest -: “18 év feletti magánszemély főzethet le kedvezményes adókulccsal a meghatározott alacsonyabb adókulcsot használva bérfőzött pálinkát.” Ebben a változatban - a jelenlegi szabályok szerint - mintegy 100 litert, azaz 50 hektoliterfokot - merthogy a hivatalos mértékegysége ez, és ez fontos rész lesz a későbbiekben - lehet kedvezményes adókulccsal lefőzetni. Az uniós tárgyalások végével viszont már csak arról kaptunk hírt - itt egy nagy ugrás a vége -, hogy az Unióval úgy tudtuk elfogadtatni a szabályt, hogy 50 liter mennyiségű szeszt főzethet le kedvezményes adókulccsal gyümölcstermesztő család - tehát már nem magánszemély, hanem család és gyümölcstermesztő. (Jelzésre:) Az államtitkár úr bőszen ellenvéleményez. (Dr. Veres János: Háztartás, nem család!) Köszönöm szépen, háztartás, így korrekt, gyümölcstermesztő háztartás tekintetében. Köszönöm szépen, ez jogtechnikailag a Ptk. szerint értelemszerűen nagyon fontos, hogy mit nevezünk háztartásnak.
A lényeg ugyanaz, a háztartás és a család nem sokban különbözik egymástól, mert mi családban szoktunk gondolkodni. (Domokos László közbeszól. - Az elnök csenget.) Biztos a Magyar Demokrata Fórum által fontosnak tartott család fogalma került itt az én gondolataim közé, de valóban háztartásról van szó. Azaz az egy személy helyett háztartás, az eddigi 100 liter lefőzhető mennyiség helyett úgy néz ki, most már 50 liter, és gyümölcstermesztő. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy mi az alapja a “gyümölcstermesztő” szónak. Azért nem, mert ha jól értjük, ezzel megszűnik az a lehetőség, hogy én a szabad piacon vásárolok 200 kilogramm bármilyen gyümölcsöt, és ezt az eddigiekhez szokott módon elviszem bérfőző pálinkafőzdébe, ahol azt nekem lefőzik, kifizetem az adómat, és ezzel egy-két évre esetleg van barátaink számára is kínálható pálinka.
A másik kérdés, ha netán van valakinek gyümölcstermő területe, és ezt regisztráció útján igazolni tudja, akkor vajon csak azt a fajta pálinkát főzetheti le, amilyen fajta gyümölcse van, és akkor mi van az út mentén szedhető bogyós gyümölcsökkel, mi van az erdei szabad szedésű gyümölcsökkel, amelyekből természetesen változatlanul lehet vagy lehetne, vagy lehetett volna a későbbiekben is pálinkát főzni. Óriási hiányossága ez a törvénynek.
Ami szakmailag a legnagyobb baki, hogy a hektoliterfokot fölcserélték literre. Mind a két mértékegységben szerepel a “liter”, de természetesen akkora hiba a két mértékegységet fölcserélni, mint a métert és a köbmétert. Mind a két mértékegységben szerepel a “méter” kifejezés, csak az egyik az űrmértéknek, a másik meg a hossz mértékegységének egyik tagja. (Kovács Tibor: Direkt, nem véletlenül!) Itt a hektoliterfokot sajnálatosan fölcserélték literre, és ezért a törvénybe szakmai nonszenszként azt írták be, hogy 50 liter mennyiség az, amit elvihet a magánszemély. Kérdezem én, hogyan lehet alkoholt literben mérni, mert ennek mérőfoka a hektoliterfok. Tehát nincs olyan mértékegység, ami alkoholt literben hivatalosan ki tudna fejezni, mert ehhez párosulnia kellene az alkoholfok nagyságának is.
A végeredmény érthető, drámaian leszűkül a bérfőzési lehetőség, drámaian le fog szűkülni a feldolgozható gyümölcsök mennyisége, azaz még több fog veszendőbe menni sajnálatosan. Már sokan megkérdezték, hogy ennyire gazdagok vagyunk-e. Úgy néz ki, Magyarország ennyire gazdag, értékes gyümölcseinket hagyjuk veszendőbe menni.
(19.20)
A harmadik nagy terület, ami számunkra fontos, ez a bor területe... Elnézést kell kérnem, itt vissza kell kanyarodnom annyiban a pálinkához, a bérfőzött pálinkához, hogy azt megértjük, hogy az Unióval az lett elfogadtatva, hogy 50 százalékos legyen a kedvezményezett adókulcs nagysága, csak azt nem értjük meg, hogy ehhez miért kellett felemelni az úgynevezett normál adókulcsot 1920 forint/hektoliterfokra, mert ezt viszont nem írta elő az Unió. Tehát itt egy csalafinta, cinikus magyarázat van, hogy miért emelik most viszont a bérfőzött pálinka kedvezményes adókulcsát.
Azt már értjük, hogy az 1920 forintnak az 50 százaléka 960 forint, és a jelenlegi 880-ról föl kell emelni önök szerint 960-ra. Csak azt nem értjük, hogyan került 1920 forintra a normál adókulcs. Erre semmilyen uniós kötelezettség nincs; a kormány, úgy tűnik, a büdzsé zsebeit akarja betömni. A saját másfél éves gazdasági bakisorozatának a következménye, hogy az ország eladósodik, afelé rohan, komoly költségvetési hiányt fabrikáltak önök másfél év alatt, és most egyszerűen például a pálinkafőzésekkel és a magánszemélyekkel fogják vagy szeretnék ezt a hiányt valamelyest csökkenteni.
Tehát a harmadik nagy terület a bor kérdése. A borral kapcsolatosan vissza kell nyúlni a 2002-es nyári törvénykezésükre, amikor is eltörölték a zárjegyet a palackos borokról, ami a legsúlyosabb támadás volt a bor ellen, állítom. Ezzel kiszabadították a szellemet a palackból, mert a januári érvénybe lépése a törvénynek azt jelentette, amit most már tudunk a VPOP visszaigazolásából, hogy soha ennyi hamis bort vagy hamis boralapanyagot nem foglaltak le, mint az év első időszakában, ellenőrizetlenül maradt a terület.
Hogyan is lehetne akkor az ellenőrzést komolyabban megfogni? Erre már tettünk jó néhányszor javaslatot. Nem úgy, hogy a jövedéki törvény egyes paragrafusait még szigorúbbra akarják venni a bor esetében. Sajnos, ez az út nem járható, ezt most már látjuk a tapasztalatok alapján. Mi javasoltuk, hogy a hamisítás alapanyagául felhasználható cukrot, ha lennénk szívesek, a vámhatóság ellenőrzése alá vonni. Ebben tavasz óta négypárti együttműködés kezdődött, amely egyszer ülésezett.
Abban egyetértés született, hogy korlátozás nélkül ne lehessen Magyarországon cukrot vásárolni, úgy, ahogy a többi uniós országban, bortermelő országban is így van. A cukor forgalmazásának súlyos korlátai vannak, azaz 50 kilogrammnál több cukrot magánszemély nem vehet általában, efölött csak azok vásárolhatnak, akik regisztrált vásárlók, akik igazolják, hogy mire szeretnék azt a cukrot például felhasználni, és az utána vásárolt mennyiséget pedig folyamatosan ellenőrzi a vám- és pénzügyőrség.
Sajnálatos módon, amennyiben önök nem fogják vagy nem akarják például a cukorkérdést megoldani, a magyar bor iszonyú veszélyhelyzetnek lesz kitéve. Miért? Azért, mert a konkurens olasz, francia, spanyol borászati cégek el fogják olvasni a Magyarországon e témakörben megjelent negatív híreket, és nagy szalagcímmel fogják közölni, hogy Magyarországon bort hamisítanak. Nem azt fogják mondani, amit önök szeretnek negatívumként feltüntetni, mondjuk, az alföldi vidékre, hogy az alföldi vidéken hamisítanak bort - ami önmagában nem igaz, mert ez az egész egy egri balhénál kezdődött a borhamisítás tekintetében -, hanem azt fogják mondani, hogy Magyarországon hamisítanak bort, ebbe beletartozik Tokajtól kezdve Villányig mindenki. Tehát a legértékesebb boraink, pont az exportboraink, vagyis az uniós belpiacon a nyugati térfélre esetleg eljuttatható borok lesznek a legnagyobb veszélynek kitéve, ha ebben a kérdésben nem akarnak önök semmit tenni.
De úgy néz ki, hogy a kormány azért megtesz mindent, hogy a hamisításokat megelőzze, és ezért olyan frappáns módosításokkal állt elő, mint például az alkoholtermékek alapanyag-előállításának bizonyos szabályai, hogy “a vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék előállítására alkalmas desztilláló berendezést előállítani, birtokolni és értékesíteni”. Eddig rendben, most figyeljenek: “Nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztilláló berendezésre.”
Nos, ez a túlnyomással üzemelő háztartási főzőedény a kukta, amivel otthon főzni szoktuk a húst (Derültség.), ezt bizony kitiltjuk az Unióból, hogy ezt még azért adhatjuk-vehetjük, de minden más lepárló eszközt nagyon szigorúan tilos. Tartok tőle, hogy a kuktaprobléma megoldásával még nem sikerült az alapvető problémát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a jövedéki termékek körének a tisztázását és a visszaélések elkerülését megoldani.
A Magyar Demokrata Fórum ebben a szerkezetében egyelőre nem tudja támogatni a benyújtott törvénymódosítást.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
