DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslathoz három módosítót nyújtottam be, ha meg tetszik engedni, hogy ezzel kezdjem. Nevezetesen, az egyik módosítóm azt célozza, hogy az Európai Központi Bankkal való kapcsolatunk... - erről már szóltam bizottsági jelentés kapcsán is; ezt megszövegezem, a lényege, ismétlem, ennek az, hogy a Magyar Nemzeti Bank társul a központi bankkal és a többi ország bankjával. Talán itt most nem is részletezem ezt az intézményrendszeri leírást.
A második módosítóm talán ugyancsak formálisnak, pedantikusnak tekinthető, ahol a 2. § (1) pontjához javasolok egy beszúrást. A javaslat úgy hangzik, amit kaptunk a kormánytól, hogy az MNB meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát. Ez ugyan helyes, de az igazán helyes az, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa; persze, hogy mindenki úgy érti, hogy a monetáris tanács és nem a felügyelőbizottság vagy pedig a könyvelési osztály, de mégis erre jó figyelmeztetni magunkat, mert az ilyen koherencia aztán kísérhet bennünket vagy a törvény alkalmazóit a későbbiekben.
A harmadik módosítóm az Állami Számvevőszék szerepével kapcsolatos, erről ugyancsak említést tettem már a bizottsági kisebbségi jelentésemben, amikor nagyon határozottan szükségesnek érzem leírni és kifejezni a törvényben, a módosított törvényben, hogy mi az ÁSZ szerepe. Valóban minden, ami az ügyvezetés és az intézmény, tehát a jogi személy, a részvénytársaság, a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozik, kivéve azok a következmények, amelyek a monetáris politikából folynak; tehát ott lehet veszteség, nyereség, abba nem szól bele az ÁSZ. De ha veszteség, nyereség van azért, mert téves döntést hoz valaki valamilyen tevékenység kapcsán, például az épület renoválása kapcsán vagy a személyzeti fizetés vagy biztosítások kapcsán, igen, azt szeretnénk hallani az ÁSZ-tól, és tudom, hogy halljuk is.
Tisztelt Országgyűlés! Ahelyett, hogy ezeket tovább részletezném, pedig szeretném, engedtessék meg, hogy beleillesszem ezeket a mondanivalóimat abba a nagyobb képbe, hogy ami itt most történik - vagyunk itt jó tízen, húszan -, az olyan fontos, hogy attól tartok, hogy nem is tudjuk. Hogy mi történik a magyar gazdasággal, abban jelentős tényező a pénz és a pénzpolitika, és hogy az hogyan áll össze az ország, a nemzetgazdaság különböző más vetületével, azt figyelik. Nem azért fontos, mert mi kijelentjük, de sokkal többen figyelik, tessék elhinni, mint gondoljuk. Többen figyelik, mint azt, amikor - most megint nem szeretnék összehasonlítást tenni - erről meg arról meg amarról törvénykezünk, mert hiszen az a dolgunk, törvényeket alkotunk, de van árnyalt jelentősége egyik vagy másik törvénynek.
Ezt nagyon sokan figyelik, hogy mit szól, de még mit is gondol a magyar törvényalkotó a pénzről. Most a monetáris politikai oldalát vizsgáljuk, mert hiszen az a feladatunk, az a törvényjavaslat. Jó volna - hogy mondjam, hogy ne értetődjek félre, de azért mégis kimondjam, amit szándékozom -, tisztelt Országgyűlés, a monetáris politika és a fiskális politika együtthatása és egymásra hatása kicsit más, mint az elmúlt két óra során ezt egymás szemére hánytuk vagy egymásnak emlegettük.
Igenis, a kettő nagyon összefügg, pénzről szól. A fiskális politika a kormány bevételei és kiadásai, tehát az adózás és a kormányzás kapcsán a kiadások. Pénzt költ el a kormány, amit a monetáris politika szabályoz. Hogyan szabályoz? Hogy mennyi legyen, több vagy kevesebb. S azt hogy szabályozza? Az elsődleges szabályozó a pénz ára, tehát a kamatláb, és aztán tovább, most nem kívánok belemenni. Azonban azt ne hányjuk, igen tisztelt Országgyűlés, egymás szemére, és ne hányjuk a fiskális politika csinálói szemére és a monetáris politika csinálói szemére, hogy egymást nézik, és kommentálják egymás dolgát!
Valaki itt ismételten hivatkozott a szakirodalomra, engedtessék meg, hogy tegyem ezt én is, annál is inkább, mert annak részese vagyok. Igen, a szakirodalom tele van azzal, hogy hogyan kommentálják egymást, különösképpen a monetáris politika csinálója, tehát a központi banknak mondanivalója van a költségvetést illetőleg. Ha meg tetszik nézni a nemzetközi lapokat vagy különböző forrásokat, kiderül, hogy minden másnap idézik a nagy újságok és a kis újságok, hogy Alen Grinspen - van egy olyan ország, az Egyesült Államok Észak-Amerikában, ahol a monetáris politika elnöke ez a gentleman, akinek a nevét említettem - mit mond a fiskális politikáról.
(21.30)
Most ne tessék félreérteni, én egy pillanatig sem szeretném azt tanácsolni, hogy kopírozzunk le egy országot, akár azt az országot vagy mást, de ezt általánosíthatjuk, ez történik szerte Európában, azokban az országokban, amelyek már tagok, és azokban, amelyek aspirálnak a tagságra. Egyszerűen jó volna tudni azt, vagy jó volna emlékezni arra, hogy amikor túlköltekezik a gazdaság valamelyik ágazata, akkor arra a pénzre szükség van. Az elképzelhető, hogy a magánszektor költekezik túl, mert a fogyasztóknak olyan nagy étvágyuk van, hogy mindenki refrigeratort vesz, mindenki háromemeletes palotát épít, és akkor nagy lesz a kereslet, az inflációt az hajtja. De ha a kormányoldalról keletkezik, azért, mert háborút csinál és puskaport gyárt, vagy azért, mert más nemes dolgokat csinál, a nagyobb mennyiségű pénz elköltése megemeli a pénz árát, inflációval jár.
Az infláció elleni védekezést itt különbözőképpen elmondtuk és figyelmeztettük egymást. Engedtessék meg, a régi módon tanácsoljam ezt tenni. Hogyan? Van egy nagyon egyszerű egyenlet, amelyik azt mondja, hogy a megtermelt javak mennyisége arányban van a pénzmennyiséggel, és ha a megtermelt javak mennyisége több, akkor az árak nem mennek fel, ugyanolyan vagy még kevesebb pénzmennyiség is elegendő lesz a forgalmat bonyolítani. Tehát olyan szerepet, valamilyen mágikus szerepet tulajdonítani a monetáris hatóságoknak, ami nincs meg, azzal csak félrevezetjük önmagunkat, és bizonyítványt állítanak ki rólunk azok, akik figyelnek bennünket.
Azzal kezdtem, tisztelt Országgyűlés, pár perccel ezelőtt, hogy a pénzügyi világ szerte az országban és az ország határain túl figyel arra, mit mondunk, és arra is, hogy mit nem mondunk ki, és gondolják, hogy nem mondjuk ki, pedig néha nem is gondoljuk, hogy kimondanánk. Beleolvasnak, értelmezik azt, ami történik az Országgyűlésben, amikor gazdaságpolitikával foglalkozik.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, az a lépés, amit az államtitkár úr kér tőlünk, hogy most szülessék egy törvény, mert jövőre úgyis lesz majd még egy módosítás... (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Ha kevesebb tűz és kevesebb füst lesz ennél, akkor talán jobban elkészülünk a következő alkalomra, és kevesebb politikai szemrehányást rakunk egymás tányérjára.
Köszönöm szépen.
