HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A hazai filmgyártás és filmforgalmazás máig nagy problémája és hazai közéletünk nagy adóssága egy széles körű szakmai konszenzust tükröző filmtörvény hiánya. Most a parlament elé került egy javaslat, amely a szakma támogatását élvezi. A törvényjavaslat sommásan megfogalmazott célja: minél több értékes alkotás létrejöttének lehetővé tétele és támogatása. E célnak persze elsősorban közönségközpontúnak kell lennie, hiszen mindaz, ami az elmúlt tíz év javaslatait motiválta, a nézők érdekében történt. Ha nem a befogadó szempontjait tartjuk szem előtt, akkor minden erőfeszítés hiábavaló volt.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a filmszakma érdekei, sajátos igényei, szempontjai kiesnének figyelmünk köréből. A feladat jelen idejű, de egyben hosszú távlatokra irányuló és elodázhatatlan. A filmtörvényt az Országgyűlésnek meg kell alkotnia. Ám az, hogy milyen lesz, cseppet sem mindegy.
Ez a tervezet elkészült, amit a szakma a minisztériummal egyeztetve elfogadott, de törekedni kell minél szélesebb konszenzus megteremtésére, hiszen egy ilyen típusú törvény a magyar kulturális élet számára nagyon fontos.
Örömmel látom, hogy ez a tervezet tartalmazza a polgári kormány és a filmes kerekasztal között 2001-ben és 2002-ben folyó párbeszéd alapelveinek többségét. A minisztériumi sikerinterjúk erről nemigen szólnak, de nem baj, ami érték, az így is érték marad.
Most a törvényalkotó folyamatban a hazai filmgyártásnak azt a hosszú távon is jól működő, racionális rendszerét kell megteremtenünk, amely történetének második évszázadában megfelelően koordinálja a hazai filmgyártást és filmforgalmazást, érvényesíti a szakmai és nézői szempontokat egyaránt.
A filmgyártás mindig is a hazai kulturális élet egyik meghatározó, alkotásaiban nívós és sikeres ága volt. A rendszerváltozás óta persze szembe kell néznie a globalizáció hatására kialakult súlyos problémákkal.
Magyarországon átlagosan napi két órát töltenek filmnézéssel az emberek, de ennek elenyésző töredékét jelentik a magyar filmek. Ennek egyik oka az is, hogy a tévében nem lehet magyar filmet látni. A másik, hogy alig készülnek olyan filmek, amelyek népszerűek lennének a nagyközönség körében. A mozik száma 1990 óta a több ezerről 500-ra, a mozilátogatók száma 35 millióról 14 millióra csökkent, és a 14 millió néző több mint 90 százaléka is amerikai filmet néz. A magyar filmre évente csak 1 millió 200 ezer néző kíváncsi.
Éppen ezért teljes mértékben támogatjuk, hogy a jelenlegi törvénytervezetben szerepeljen a normatív támogatások feltételrendszere. Fontos, hogy a támogatások odaítélésénél a nézőszám nagyságát, arányát is vegyék figyelembe.
Ha a magyar film nem jut el a magyar közönséghez, akkor a törvény nem éri el a legfontosabb célját. Egyetértünk a törvényben megfogalmazott célokkal, támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen, úgy, hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége. Ezek a filmtörvény tervezetének sarokpontjai.
Nagyon szomorú lenne, ha más európai országokban tapasztalt negatív hatásokkal kellene szembesülnünk, mint például Finnországban, ahol a hírek szerint a szakma kontraszelekciója a '90-es évek közepére kaotikus állapotokat teremtett. A kuratóriumok és különböző szakmai műhelyek, irányzatok rossz döntések sorozatával szétzilálták ott a filmszakmát. A teljes művek elkészítéséhez elégséges támogatásokat mindig csak a nagy öregek kaptak. Reméljük, hogy nálunk ez nem fordulhat elő. Bízunk benne, hogy a tervezetben szereplő műhelyek létrehozása nem az említett rossz példát erősíti.
Sajnos, a törvénytervezetben tisztázatlan, hogy kinek van joga arról dönteni, hogy mi minősül műhelynek és mi nem.
(10.50)
Ez persze nem véletlen, mert ki döntené el, hogy ez műhely, az meg nem műhely. Ám hiába lesz nyitott a rendszer, azaz bárki létrehozhat új műhelyt, ha nem kap elég pénzt. Félő, hogy az új alkotók nem új műhelyeket hoznak majd létre, hanem ahhoz a műhelyhez csapódnak, amelyik a legtöbb pénzt kapja. A jelenlegi tervezetből világosan látszik: a filmszakmának sikerült elérnie, hogy a Medgyessy-kormány választási ígéretét betartva, még idén a parlament elé kerüljön a törvény. De a tervezet számos ponton nyitva hagy kérdéseket.
A kormány által beterjesztett javaslat Wittgenstein szellemében készült. Aki azt várta, hogy egy átfogó mozgóképtörvény készüljön, csalódottan ugyanazt állapíthatja meg, amit Wittgenstein a filozófiáról: mindent úgy hagy, ahogy van. Igaz, jogilag rendezettebb formában, a feladatokat pontosabban megjelölve. Pedig meghatározó szakmai körök véleménye szerint a jelenlegi támogatási rendszer ezer sebből vérzik. A szocialista kormány, úgy látszik, nem azt tekintette a törvény feladatának, hogy ideális keretet biztosítson, átfogóan rendezze a mozgóképkultúra egészét, hanem a lehető legkisebb változtatás mellett a jelenlegi működést szentesítse. A szakma ezt nyilvánvalóan elfogadta komoly engedmények árán is, mert az ígért évi másfél milliárdos támogatásnövekedés már önmagában is jelentős előnyöket biztosít a filmes szakma egészének.
A kompromisszum értelmében kisebb mértékben növekszik az állami támogatás, mint amilyen mértékű támogatásnövekedést a filmszakmai kerekasztal szeretett volna, amely az ő javaslatában szerepelt. Sőt, még annál is kisebb ez a támogatás, mint amit a kormányfő februárban megígért, legalábbis ez olvasható a kormány 2004. évi költségvetési javaslatában. Az ígért másfél milliárdos támogatásnövekedés helyett csak 1 milliárd 250 millió szerepel a költségvetési törvény alapjavaslatában. Erre a kulturális és sajtóbizottság ülésén felhívtam az államtitkár úr figyelmét, aki a következő bizottsági ülésen ígéretet tett arra, hogy egy módosító javaslattal rendezik ezt a problémát. Hogy ez biztosan így legyen, mi is beterjesztünk olyan javaslatot, amely azt a hiányzó 250 millió forintot is biztosítja a magyar film ügyének.
Tisztelt Ház! A törvény iránya megfelelő ugyan, de hiányossága, hogy több probléma megoldására nem nyújt biztosítékot. Létrejönne például a mozgókép koordinációs tanács. A mozgókép koordinációs tanács azonban csak korlátozott jogkörökkel rendelkezik, mert nem mertek a médiatörvény módosításába belekezdeni. Így arra a jogos igényre semmiféle garanciát nem tartalmaz a törvény, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület, illetve a médiumok által kiírt pályázatokat összhangba kell hozni a Magyar Mozgókép Közalapítványéval, hogy a producerek filmterveik összeállításakor számolhassanak már ezzel az összeggel is. Lehet, hogy ez is csak óhaj marad?
A koordinációs tanács taglétszáma egyébként pedig túlméretezett. Érdemes volna megfontolni azt a megoldást, hogy kevesebb taggal működjön a tanács. A javaslat szerint öt minisztérium képviselője is tagja lenne a legalább 15 fős testületnek. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyeztethetne a többi minisztériummal, és képviselhetné a kormány egységes álláspontját, a tanács így 15 tag helyett 9 taggal már talán működőképes lenne. A tanács nem kap igazi jogköröket. Nyilván, ha kapna, az érintené a médiatörvényt. Javaslom, próbáljuk meg valódi jogkörökkel felruházni a mozgókép koordinációs tanácsot. (Vass Lajos: Szavazzátok meg!) A tanács a pályázatokat hangolja össze, akár közös pályázatokról is dönthessen.
Persze van itt probléma még más is. A Magyar Televíziónál állandósult csődhelyzet, a Duna Televízió nehéz anyagi helyzete és az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetésének kormány általi csökkentése miatt kérdésessé vált, hogy egyáltalán képesek lesznek-e pályázatokat kiírni. Remélem, igen, mert a televízióban is vetíteni kell a magyar filmeket, hiszen a magyar polgárok adóforintjaiból készítik őket.
Nézzük, mi a helyzet a gazdasági környezet tekintetében! Az oly nagyon várt törvényi szabályozás biztosan nem fogja a befektetőket sokkal nagyobb összegek beruházására serkenteni. Ne legyen ebben igazam, de úgy látom, hogy a 10 százalékos adókedvezmény nem elég csábító, és ez ráadásul nehezen egyeztethető össze a szektorsemlegességgel. Ráadásul a bérmunka és a koprodukció esetén is 10 százalékos az adókedvezmény, ugyanakkora. Nem ösztönzi külön, magasabb adókedvezménnyel a koprodukciós munkákat ez a törvényjavaslat. Fontoljuk meg, hogy a koprodukciós munkák esetén legyen legalább 20 százalékos ez az adókedvezmény.
A gazdasági környezet tehát nem előnyös. Ráadásul a remélt általános forgalmiadó-csökkentés helyett a jövő évi adótörvényben megemelték a mozijegyek áfáját is. Az áfatörvény változása, szigorítása miatt az állami támogatások is kevesebbet érnek majd jövőre. A közüzemi díjak drasztikus emelése pedig tovább csökkenti a támogatások reálértékét. Nyitva maradt annak a megoldása, hogyan termelhetné ki a maga eszközeivel a szakma a szükséges pénzt az állami támogatáson felül. Úgy tűnik tehát, hogy a külföldi bérmunkák jórészt továbbra is el fogják kerülni Magyarországot, mert a szomszédos országokban jóval kedvezőbb gazdasági feltételek várják őket.
A szabályozás egyáltalán nem érinti az állami tulajdonú cégek kérdését. Nem beszél arról, hogy a szakma javaslatára ezek maradjanak állami tulajdonban a filmgyártás infrastruktúrájának biztosítása érdekében. Ezek szerint a Medgyessy-kormány nem mondott le ezek privatizációjáról? Pedig látható, hogy az eddigi privatizációs kísérletek mindegyike jelentős veszteséget okozott a filmszakmának. Erről is hallgat a tervezet, ahelyett, hogy szabályozná ezt a területet is oly módon, hogy a hatékony működés érdekében magántőkét is bevonna. Miközben Csehországban, Szlovákiában, Romániában jelentős fejlesztések eredményeképpen komoly bevételekhez jutnak külföldi munkákból, bérmunkákból, nálunk a megmaradt értékeket is elvesztegetik.
Az eddig elmondottak alapján sajnos megállapíthatjuk, hogy a mozgókép címet viselő törvényjavaslat nemhogy a mozgóképkultúra egész területét nem rendezi átfogóan, de még a szorosan vett filmes terület egészét sem. A mozgókép nem ugyanaz, mint a film. A törvény alig mond valamit a többi mozgóképes területről. Amikor kapcsolódási pont van, akkor pedig megkerüli a médiatörvényt. A javaslat a videó- és DVD-gyártást, illetve -forgalmazást csak megemlíti. A televízióknak csak ajánlásokat fogalmaz meg, amit e törvény nélkül is ugyanígy megtehetne. Ha megnézzük a Magyar Televízió vagy a kereskedelmi televíziók mai műsorpolitikáját, akkor nem nagyon láthatunk arra esélyt, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány új televíziós szakkollégiuma által elkészített tévéfilmeket ezeken az adókon hajlandók lesznek bemutatni. Ha igen, akkor is könnyen lehet, hogy csak a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően éjfél után lesznek láthatóak.
Az Országos Rádió és Televízió Testület most készül engedélyezni a TV2-nek, hogy kevesebb közszolgálati műsort sugározzon. Félő, hogy továbbra is csak szappanoperák gyártására fordítják azt a pénzt, amit játék- és dokumentumfilmekre kellene. E törvény alapján nincs semmiféle garancia arra, hogy a létrehozandó közös tévés kuratórium támogatásával készült filmeket levetítik a televíziók.
A törvény továbbra sem rendelkezik megnyugtatóan a Magyar Mozgókép Közalapítvány szervezeti átalakításáról. Nem rendezi ezt a kérdést; többek között továbbra is kérdéses, hogy az alapítók közül hány olyan szervezet van, amely már nem is létezik. Az is kérdéseket vet fel, hogyan pályázhat az majd, aki dönt a pályázatokról. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint több esetben ugyanazok pályáznak, akik a pénzt osztják. Felmerül a kérdés: át kell-e alakítani a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumát, ez megoldja-e a problémát? A közalapítvány működésének átláthatóságát az is segítené, ha a Magyar Mozgókép Közalapítvány általános pályázati és támogatási feltételeit, valamint a támogatások elosztásának mechanizmusát meghatározó támogatási szabályzatát a kulturális miniszter az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága véleményének figyelembevételével hagyná jóvá. Tehát a bizottsági véleményt előbb megtudnánk, és a miniszter úr utána hagyná jóvá ezt a szabályzatot. Jelenleg ez a törvényben nem így szabályozott. Teszünk erre vonatkozó javaslatot, hogy így legyen. Javasoljuk azt is, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának működését, sikereit, gondjait kétévente vizsgálják felül, és ha kell, tegyék meg a szükséges lépéseket.
Már beszéltem a normatív támogatásról. Ezt a nézőszám alapján és a filmfesztiválokon elért eredmények alapján kaphatják a támogatottak. Ez helyes, de azt feltétlenül meg kell említeni, hogy amíg a nézőszám alapján megítélt normatív támogatás viszonylag könnyen ellenőrizhető, addig a filmfesztiválokon elért sikerek alapján megítélt normatív támogatás odaítélése újabb kérdéseket vet fel. Jelenleg a fesztiválokon való megjelenést a Magyar Mozgókép Közalapítvány Filmunió Kft.-je végzi.
(11.00)
Ez a kft. a jelek szerint a törvény hatálybalépésétől megszűnik. A törvény nem rendelkezik arról, hogy ki dönt ezután arról, hogy melyik film juthat ki egy külföldi fesztiválra; nem megoldott annak a kérdése sem, hogy ki menedzseli a magyar filmek megjelenését a külföldi fesztiválokon. Ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell a törvény vitájának lezárásáig. Azt is érdemes átgondolni, hogy miért számít magyar filmelőállítónak olyan külföldi állampolgár vagy külföldi állampolgárok vezette jogi személyiségű szervezet, aki vagy amely csak annyiban magyar, hogy magyarországi székhellyel rendelkezik.
A filmek tulajdonjogának kérdését sem látom megoldottnak. Az megnyugtató, hogy végre rendeződik a régi filmek tulajdonjoga körüli évtizedes vita. A Nemzeti Filmarchívumhoz kerülnek az 1987 előtt gyártott magyar filmek jogai, de ki lesz az ezután gyártott filmek tulajdonosa? Az állam az általa adott támogatás mértékében miért nem lehet tulajdonos? Miért a producerekhez kerülnek a magyar filmek jogai, ha 80 százalékban állami pénzből készülnek?
A törvénytervezet egésze azt tekinti a legfontosabbnak, hogy szakmai döntések szülessenek, ám a nemzeti filmiroda tekintetében a legkevésbé sem valósul meg ez az igény - ezen mindenképpen változtatni kell. Ezért javasoljuk, hogy a miniszter ne pályázat nélkül - ahogy a javaslatban szerepel - nevezze ki az igazgatót, hanem nyílt pályázat útján válassza ki a megfelelő személyt. A filmszakmai bizottság tagjait se pályázat nélkül nevezze ki az igazgató, hanem őket is nyílt pályázat útján válasszák ki. Ennek a kiválasztásnak azért kell demokratikusabbnak lennie, mert ez a testület fontos kérdésekről dönt.
A filmszakmai bizottság dönt az artminősítésekről. Az artminősítés azt jelenti, hogy a filmek esetében több kópiát lehet állami támogatásból készíteni. Az egykori három T helyett elegendő ma a kópiaszámmal kifejezni a filmmel kapcsolatos értékelést, mert ez meghatározza a reklámköltségektől az előadások számáig a forgalmazási mutatókat, ezért kell nagyon körültekintően bánni az alkotások besorolásával. A nemzeti filmiroda fogja besorolni a mozikat is az artkategóriába. Ez a mozik esetében azt jelenti, hogy a forgalmazót e szerint támogatják. Fontos tehát az, hogy még áttételesen se a miniszteri akarat érvényesüljön a besorolásoknál.
Tisztelt Ház! Említettem már, hogy fontos a finanszírozás, a támogatás jelentős emelése, és az ezzel kapcsolatos garanciák is fontosak, de néhány következményen el kell gondolkodnunk. Ez az összeg hamarosan a minisztérium költségvetésének több mint egytizede lesz. Vajon a nézők visszaigazolják majd, hogy ezzel a jelentős, fontos támogatással nő a magyar filmművészet megbecsülése? Vajon nő-e ettől a nézőszám is? Az is fontos kérdés, hogy más művészeti ágak és szakmák is kapnak-e hasonló esélyt. Vajon születik-e róluk is törvény? Miért ne lehetne a művészek jogállásáról is törvényt alkotni?
Az előadó-művészi, képzőművészeti területekre vonatkozóan is készültek tervezetek, de úgy tűnik, azt egyelőre nem veszi elő a kormány. Kezdeményezzük majd, hogy a kulturális bizottság tárgyalja ezeket a kérdéseket is, ha már a kormány nem foglalkozik velük. Reméljük, a filmtörvény nyomán, a mozgóképről szóló törvény nyomán más kulturális területek is hasonlóképpen, a szakma képviselőiből álló testületek irányításával szerveződnek meg, és törvény által szabályozva működnek majd.
Tisztelt Ház! A mozgóképről szóló törvény a hibák ellenére is fontos; üdvözöljük, hogy ez a tervezet megszületett. Ha látunk garanciát arra, hogy a javításra, átgondolásra szoruló részekhez benyújtott módosító indítványainkat megfontolják, elfogadják, akkor el tudom képzelni, hogy támogatjuk majd a törvényt a parlamenti szavazás során.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
