SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának zászlóshajója, a Széchenyi-terv bár több helyi jelentőségű szép, néha látványos - például látványfürdő - beruházást támogatott, mégis nemzetgazdasági szempontból érzékelhető eredményeket nemcsak azért nem tudott hozni, mert téves volt az export helyébe belső keresletélénkítést helyező alapkoncepció; mert új források bekapcsolása nélkül csak a másutt már meglévő kisebb összegek összegereblyézéséből működött, amikhez aztán semmi pluszt nem tett hozzá; mert a lényeg a forma, a píár, a propaganda és nem a tartalom volt; hanem azért sem, mert a sebtében, tisztán politikai meggondolásokból összebarkácsolt pályáztatási rendszer hibái, gyengeségei, ellenőrizetlensége, illetve az ebből adódó problémák már az első időszakban valószínűsíthetőek voltak.
Az előző kormány idején természetesen még kérdés sem volt feltehető, nemhogy tisztázó vizsgálat lett volna indítható ebben a kérdésben. A kormányváltás után azonban szaporodó számban hírek voltak hallhatók, újságcikkek jelentek meg, melyek különféle anomáliájáról szóltak a pályáztatási rendszernek, a pályázatok elbírálásának. Például hallhattuk, hogy több esetben a pályázó társaságnak vagy egyáltalán nem, vagy csak pár napra állt rendelkezésére a megkívánt önrész; vagy hogy többször előfordult, miszerint a vissza nem térítendő támogatás jogcímén egy-egy pályázó többször is támogatásban részesült. Ezért aztán okkal és joggal az új kormány felhatalmazta a KEHI-t, hogy vizsgálja meg a Széchenyi-terves pályázatokkal kapcsolatos esetleges anomáliák megalapozottságát.
A vizsgálat lezárult, kérdezem ezért, hogy milyen tanulságok fogalmazhatók meg a Széchenyi-terves pályázatok KEHI-felülvizsgálata alapján, illetve mikor várhat a közvélemény teljes körű tájékoztatást a szóban forgó KEHI-vizsgálatokról.
