DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kísértetiesen pontosan öt évvel ezelőtt történt a kamarák életében egy olyan változás, amely a kamarák sorsát - úgy gondolom, egyszer és mindenkorra megváltoztathatatlanul - kedvezően változtatta meg. Érdekes folyamat volt ez, hiszen abban az időben a kamarák megváltoztatása, a kötelező tagság megszüntetése egy olyan szükségszerű, a magyar társadalom és a magyar vállalkozói társadalom által kikényszerített lépés volt, amelynek a helyessége ebben a társadalmi körben soha nem volt vitatható, sőt általános elismerést keltett.
Ennek ellenére mély megdöbbenéssel hallom még ma is kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy a kamarák szét lettek verve, hogy a kamarák tulajdonképpen politikai befolyásoltság alá kerültek. Azt hiszem, kedves képviselőtársaim, aki így gondolkozik, az hamis eszméket ringat, hiszen azzal, hogy valamilyen társadalmi rétegre egy kényszert oktrojálunk rá, attól még az szövetségesünk és partnerünk nem lesz, még akkor sem, ha esetlegesen a kamarai vezetőket sikerül politikai befolyás alá helyezni, és ezek a kamarai vezetők az akkori hatalomnak, hogy úgy mondjam, patronáltjai voltak.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ma a magyar vállalkozók olyan kamarában tudnak dolgozni, amit önként vállaltak, és amely kamara céljaiknak megfelel, ahol dolgozni tudnak.
(11.50)
Mi sem jellemzőbb erre, hogy tulajdonképpen milyen szándék volt a kamarákban való működésre, talán az jellemző, hogy a Magyarországon ma található mintegy 938 ezer gazdasági, kereskedelmi és ipari vállalkozásból durván 45 ezer a gazdasági, kereskedelmi kamara tagja, és a lényegesen kisebb létszámú agráriumból összesen mintegy 6-8 ezer, aki ennek a tagja. Azt hiszem, ez egy értékítélet volt a magyar vállalkozók részéről, és ezt az értékítéletet figyelembe kellett volna vennie a jelenlegi szabályozásnak. Nagyon szomorúan állapítom meg, hogy ez a szabályozás olyan szintű, mint amilyen szintű a kormánykoalíció most benyújtott szabályozásának döntő része. Gyönyörű szépen megfogalmazott eszméket taglal, azonban a konkrét megvalósításhoz sem az anyagi fedezetet, sem a tényleges támogatást, sem a tényleges hatáskört nem adja meg.
Elevenítsünk fel egypár dolgot! Göndör képviselőtársam, aki '99-ben vezérszónoka volt az MSZP-nek ebben a témakörben, nagyon szépen elmondta, hogy a kamarákat nem lehet a politika, és nem lehet a kormányok alá rendelni, nem lehet begyűrni a politika alá - használta ezt a kifejezést -, ezért követelmény az, hogy a kamarák a közfeladat ellátásáért olyan normatív támogatásban részesüljenek a költségvetésből, amely normatív támogatás megfelel a kamarai tagok tényleges létszámának.
Képviselőtársaim! Hogy jelenik meg ez a pillanatnyi költségvetési és kamarai törvény szabályozásával kapcsolatban? Elmondom: a 45 ezer tagot számláló gazdasági kamara 90 millió forintos támogatást kap a kormánytól, míg a 8 ezer tagot számláló agrárkamara 750 millió forintot kap. Úgy gondolom, tisztelt kormánypárti képviselők és tisztelt kormány, nincs miről beszélgetniük, hiszen ez a diszkriminatív megkülönböztetés nyilvánvaló, hogy eredendően politikai szándékú, és úgy gondolom, hogy egyértelműen arra irányul, hogy a gazdasági, kereskedelmi kamarának a működését ellehetetlenítse, és álszent az az összes megfogalmazás, ami a törvénytervezetben szerepel, ami a kamarák erősítését illeti.
Álszent azért, mert valóban jó pár közfeladatnak tűnő vagy valóban közfeladat átadása megtörténik, azonban, ha ezeket mélyen megnézzük, különösen a gazdaságfejlesztéshez, területfejlesztéshez és általában a gazdaság befolyásoltságához kapcsolódó témákban, akkor világosan láthatjuk, hogy a kamaráknak tulajdonképpen a részvételi, véleményezési, javaslattételi jogon kívül semmiféle lehetőséget nem ad. Úgy gondolom, hogy egy valódi partner kamaránál bizonyos követelmény lett volna, hogy alapvető pénzek, célok fölött a kamarával közösen rendelkezzen a mindenkori kormány, mint ahogy megítélésem szerint álszent és kipipálandó az a téma is, hogy az illetékes miniszterrel a kamarák vezetőinek évente kétszer kell találkozni.
Ne haragudjanak, képviselőtársaim, ez enyhén szólva nevetséges, és nem takar tényleges együttműködést. A tényleges együttműködés az volt, amikor a gazdasági kamarák átalakulásakor a kamarák vezetői a Gazdasági Tanácsban vettek részt közös döntési, véleményezési joggal, amikor az illetékes miniszterhez rendszeres bejárásuk, rendszeres kapcsolatteremtési lehetőségük volt, és amikor a miniszterelnök sem zárkózott el a kamara vezetőivel történő többszöri leüléstől.
Tisztelt Kormány! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem az a lényeg, hogy szabályozzuk és hogy pipáljuk ki, hányszor találkozunk a kamarai vezetővel, a lényeg az, hogy tartalmában ez a kapcsolat hogyan alakul. Úgy gondolom, hogy a tartalmi kapcsolatok alakulása erősen hiányos és hiányolható.
Igen, valóban üdvözölendő lenne az etikai szabályok, az üzleti szabályok országos kiterjesztése, tehát nemcsak a kamarai tagokra való alkalmazása, azonban mindjárt hozzá kell tegyem, hogy amikor valaminek, egy jogi szabályozásnak nincs meg a normatív kikényszeríthetőségi lehetősége, az a szabályozás sokszor többet fog ártani, mint használni. Ezért úgy gondolom, erősen el kellene gondolkodni azon, hogy a kamarával szemben ismételten milyen ellenszenvet fog kelteni, amikor nyilvánosan kihirdeti, közzéteszi annak a vállalkozásnak, vállalkozónak a nevét, aki megszegi akár az üzleti, akár az etikai szabályozásokat. Nincs szankció hozzá. Úgy gondolom, ez csak úgy fog terjedni, mint annak idején a behajtatlan tagdíjak, amelyek azért nőttek annak idején a csillagos égig, mert az első rosszul felfogott kamarai intézkedés, ami a kamarák vezetése részéről történt, mindjárt azt eredményezte, hogy olyan ellenállás és olyan ellenálláslánc kezdődött az idézőjelbe tett kamarai tagoknál, ami azt eredményezte, hogy ezek a tagdíjak behajthatatlanná váltak. Én nagyon félek, hogy az állam elegáns kivonulása, és ezeknek a kérdéseknek a kamarákra testálása hasonló eredményekhez fog vezetni.
Szeretném elmondani, hogy nagyon komoly problémát látok a továbbiakban abban a diszkriminatív intézkedésben is, hogy a kereskedelmi kamarák tulajdonképpen nem kapják meg azt a lehetőséget, amiről később fogok beszélni az európai uniós csatlakozásnál, hogy ilyen pályázatokat írjanak, ebben részt vegyenek, komoly segítséget nyújtsanak a magyar vállalkozói rétegnek, beleértve természetesen saját tagszervezeteiket is, míg ezt az agrárkamarák olyan mértékben kapják meg, hogy szinte zsarolásnak tűnik a kistermelőkkel szemben az (Dr. Németh Imre nevet.), hogy a kistermelők a pályázatokat és a vélt támogatásokat csak akkor kapják meg, amennyiben a kamarák által végzik a szaktanácsadást (Gőgös Zoltán: Ezt nem mondja komolyan!), illetve a pályázatok a kamarán keresztül mennek. Igen, miniszter úr, ezen nem kell meglepődni, ez valóban így van. Volt már kísérlet egyébként az agrárkamaránál (Dr. Németh Imre: Melyik törvényt olvassa?), ami szerencsére időközben megváltozott és nem valósult meg.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ennek a törvénynek a legfontosabb része az lett volna, hogy szabályozza a kamarák európai uniós csatlakozással kapcsolatos feladatait. Az első alapvető probléma, hogy a szabályozás egy pillanatnyi állapotot vesz figyelembe, tehát azt, hogy 2004. május 1-jén Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. Körülbelül így szabályozza a kamarák helyzetét is. Elkerülte a szabályozás figyelmét az, hogy ez a munka nem egy adott pillanat munkája lesz, hanem ez egy nagyon megfeszített, 15 évre kiterjedő feladatköre lesz a magyar kormánynak is és a magyar kamaráknak is. Az ehhez szükséges feltételeket a kormány nem teremti meg sem a vállalkozók, sem a kamarák részéről, mert úgy gondolom, hogy az alapvető feltétel az lenne, hogy versenyképes vállalatokkal és erős kamarákkal menjünk az Európai Unióba. Ezt a szlogent egyébként a gazdasági kamarától vettem át, amely ezt zászlajára tűzte.
Ha a feltétel ez a csatlakozásra, akkor egyértelmű számunkra, hogy a vállalatok versenyképességét a kormány nemhogy nem segíti elő, hanem gátolja, hiszen azok az intézkedések, amelyek a gazdasági környezet javítása érdekében - idézőjelbe teszem - történtek a kormány részéről, összességükben nem kedveztek a magyar vállalkozói társadalomnak, hanem növelték a terheket, és még a jelenleg megszavazás előtt álló innovációs díjjal - ami jelentős összeg lesz, mintegy 70 milliárd forint - is a magyar vállalkozói társadalomra mintegy 70 milliárd forintos pluszteher nehezedik az önök szabályozásának következtében, amit a kormánykoalíció természetesen úgy tálal, hogy ez a vállalkozók számára egy kedvező szabályozás.
A másik oldal az erős kamara kérdése. Tisztelt Ház! Erős kamarák akkor lennének, ha a kamarák megkapták volna azokat a feladatokat, amit az előző kormány, tehát a Fidesz Polgári Párt kormánya a kamarák részére tervezett. Nevezetesen, arról van szó, hogy átvéve az osztrák példát, ahol az Eurofitnek nevezett oktatási formán belül Ausztriában a kamarák - és szeretném hangsúlyozni, a kamarák - a kormány megbízása alapján a vállalkozói réteg mintegy 65 százalékát képezték ki az európai uniós csatlakozással kapcsolatban.
(12.00)
Magyarországon a Gazdasági Minisztérium, függetlenül attól, hogy ennek a szervezete létrejött már 2001-ben, eddig az összes road show-val és egyebekkel együtt összesen 20-25 ezer embert képezett ki. Ezt Csillag István miniszter úr egy írásbeli kérdésre válaszolva közölte velem.
Tisztelt Képviselők! Ugye, nem gondolják komolyan, hogy a 20-25 ezer magyar vállalkozó kiképzése meg fog felelni a május 1-je utáni csatlakozásnak, hogy a magyar vállalkozók az egyébként is lényeges versenyhátrányukat egalizálni tudják? Én úgy gondolom, itt jelentős mulasztások vannak. Sem a pályázati pénzek, amelyek nagy dérrel-dúrral lettek beharangozva, és az uniós felkészülést szolgálták - itt gondolok az Euro-tervre, a Smart Hungaryre és egyebekre -, egyáltalán nem szolgálják azt a célt, amelyek a versenyképes vállalatokat és az erős kamarát hirdették meg. Nem szolgálják ezt a célt, mert a Smart Hungaryból például összesen 5,6 milliárd forint került kifizetésre 19 vállalkozónak. Az európai uniós terv pedig abszolút csődöt mondott, hiszen az eddigi időarányos kifizetés 5,6 százalékos.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a számokat nem kell értékelni, mert amikor egy magyar vállalkozói társadalomnak és az ezt képviselő, tömörítő kamarának sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem adnak, és amikor egy látszatszabályozásban, mint ez a jelenlegi kamarai törvény, még azt is nagy ívben elkerülik, hogy ennek érdekében valamit tegyenek, úgy gondolom, akkor teljesen fölösleges arról beszélni, hogy a kamaráknak a javát akarjuk.
Összesen, leszámítva azt a néhány valóban figyelemre méltó kezdeményezést, amit a törvényjavaslat megfogalmaz, de amit, úgy érzem, már nem tudott kikerülni a kamarák többszöri javaslata miatt, ezt a pár sikeres kezdeményezést leszámítva ez a kamarai törvény olyan, mint ha meg sem született volna, hiszen pontosan a fő lényeget, az európai uniós csatlakozást, annak a hosszú távú, tartós kamarai részvételét nem alapozza meg. Hiszen ha megalapozná, akkor a Gazdasági Minisztérium az ITDH-t is átadta volna, vagy éppen a BNV-t is átadta volna a kamaráknak, mert ez oda való dolog. Ezek tényleges intézkedések lettek volna a látszatintézkedésekkel szemben.
Ezért a Fidesz-képviselőcsoport erős fenntartásokkal és kritikákkal tudja csak ezt a kamarai törvényt kezelni, és bár úgy gondolom, reménytelen vállalkozás részünkről, de megpróbáljuk ezt a törvényt valamilyen formában jobbá tenni, és ennek függvényében fogunk dönteni arról, hogy támogatjuk vagy nem.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
