HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Déjŕ vu érzésem van; 1999-ben is én voltam a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka, igaz, hogy akkor kormánypárti pozícióban, de az az érzésem, hogy az elégedetlenségem hasonló a mostani törvénnyel kapcsolatban, mint a '99-es törvénnyel kapcsolatos elégedetlenségem volt.
Egy kis történelmi visszatekintést engedjenek meg. A Boross-kormány működése utolsó idejében, utolsó hónapjában fogadta el a kamarákról szóló törvényt, azonban arra, hogy a megalakuló kamarák működési területét kijelölje, a működés feltételeit biztosítsa, már nem volt ideje. Utána jött a Horn-kormány, amely ezzel a kérdéskörrel nem úgy foglalkozott, ahogy az eredeti szándékból ez következett volna; jogköröket sem telepített a kamarákhoz, a működés feltételeit sem úgy biztosította, ahogy az elvárható lett volna. Ennek következtében a kamarai vezetők, akiknek egy jó része hivatásos mozgalmárként mint született érdekképviselő töltötte be ezt a funkciót, elsődleges feladatuknak azt látták, hogy a kamarák működéséhez szükséges bevételeket fedezzék. Nem a kamarák létrejöttét célzó alapvető szándék volt az elsődleges, hanem az, hogy a kamarák megfelelő bevételekkel rendelkezzenek. Ez nagyon hibás helyzetet eredményezett, nagyon rossz gyakorlat volt.
Erre a rossz gyakorlatra a következő kormány egy meglehetősen rossz választ adott: ez a kötelező kamarai tagság eltörlése volt. Én akkor is elleneztem a kötelező kamarai tagság eltörlését. Jó megoldásnak akkor is azt tartottam volna, ha a kötelező kamarai tagság helyett a kötelező tagdíjat töröljük el, legalábbis mérsékeljük, és állami forrásból fedezzük a kamarák működésének szükséges anyagi feltételeit. Nem ez történt. Ez a mostani törvénytervezet, ami előttünk fekszik, ezekre a problémákra semmiféle megoldást nem ad. Azt is mondhatnám, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy nesze semmi, fogd meg jól.
Teljesen igaza van az előttem szólónak, Sümeghy képviselőtársamnak, hogy a legnagyobb feladat az európai uniós csatlakozás, de itt már én nem a felkészülést jelölném meg elsődleges célnak, hiszen azon már rég túl kellene lennünk, hanem azon feltételek és körülmények megteremtését, amelyek a majdani eredményes működést képesek elősegíteni és biztosítani. No, ez a törvény ebben a formában erre tökéletesen alkalmatlan, illetve nem ezt az eredményt fogjuk elérni.
Az a bajom és az az én nagyon rossz érzésem, hogy sajnos a rendszer lényegét a törvény-előkészítő, aki a törvényt ide hozta elénk, nem nagyon érti. Ha megnézzük, hogy a nyugat-európai piacgazdaságok mitől működnek jól, hatékonyan és eredményesen, akkor ebben rendkívül nagy szerepe van a szereplők szerepe tisztázásának és annak, hogy jól értelmezik ezt a szerepet. A gazdasági élet rendkívül fontos szereplői a gazdasági kamarák Nyugat-Európában. Miért fontosak ezek a szereplők? Azért, mert olyan jogosítványok vannak hozzájuk telepítve, amely jogosítványokat szakmailag kifogástalanul vagy legalábbis jó hatásfokkal csak ők tudják megvalósítani, és csak ők tudják ezt a feladatot ellátni.
Mondok egy példát. Ma nálunk mindenféle működési engedély kiadása a jegyzőhöz van telepítve. A jegyző meg tudja vizsgálni azt, hogy a törvényi feltételeknek a pályázó vagy az engedélyért folyamodó megfelel-e, de hogy az a gazdasági környezet, ahol ez a szereplő működni akar, kívánja-e egy új szereplő jelenlétét, szükségeltetik-e ez vagy nem, erre a jegyző semmilyen választ nem tud adni, mert semmiféle kompetenciája nincs. A gazdasági kamarák pontosan azért tudnának ezekkel a jogosítványokkal jobban élni, mert szakmai rátekintésük van az adott területre.
Mondok egy példát. Én a Balaton mellett élek, és azt tapasztalom, hogy egyre-másra, az idegenforgalom csökkenése ellenére, új vendéglők és éttermek nyílnak a Balaton partján, amelyek aztán rövid idő alatt be is csuknak. Egy normálisan működő országban ez úgy szokott történni, hogy a területileg illetékes kamara meghatározza annak a területnek az eltartó képességét, nemcsak a vendéglők, hanem egyebek vonatkozásában is, és limitálja az egy időben kiadható licencek számát. Ebből az következik, hogy azért a licencért ott sorba fognak állni, hogy rájuk kerüljön a sor, és aki ebbe a rendszerbe bekerült, az mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a rendszerből ne essen ki. Az úgy fogja a munkáját végezni, olyan szakmai feltételek teljesülése mellett, hogy az kifogástalan legyen, mert tudja, hogy ha ebből a rendszerből kiesik - és a kamarának lehetősége van ebből a rendszerből kiejteni -, akkor oda bizony nem fog tudni úgy visszakerülni, ahogy ez nálunk működik, hogy majd a nagymama, a keresztpapa meg az unokaöcs révén újabb engedélyhez fogunk jutni, és ott folytatjuk, ahol tegnap vagy tegnapelőtt abbahagytuk.
Tehát addig, amíg a kormányzat - mert nyilván ő a törvény előterjesztője - nem ismeri föl a gazdasági kamarák szerepének a jelentőségét, és ehhez a jelentőséghez képest nem ruházza fel őket olyan jogosítvánnyal, ami a szakmai és társadalmi elismertségüket, elfogadottságukat megalapozza, és nem rendeli oda a működéshez szükséges anyagi feltételeket, addig tulajdonképpen “pótcselekszünk”, “részmegoldunk” vagy igyekszünk részmegoldásokat találni, de a valós megoldás felé nem közelítünk.
Ez a törvény, amely előttünk fekszik, a T/5856. számú törvény tulajdonképpen jogi szempontból nem kifogásolható. Van benne egy-két olyan elem, ami komoly aggályokat vet fel. Szalay Gábor képviselőtársam is jelezte, hogy azért az elég érdekes, hogy ha nem kötelező a kamarai tagság, akkor a kamara etikai szabályzata hogyan lesz értelmezhető és számon kérhető azokon a vállalkozókon is, akik egyébként nem tagjai a kamarának; hogyan lehet a kötelező tagság megléte nélkül olyan jogosítványokkal felruházni a kamarákat, hogy olyan szereplőkre is érvényes döntéseket hozzanak, akik egyébként nem tagjai a különféle kamaráknak.
(12.10)
Azt gondolom tehát, hogy ez a mostani törvénymódosítás szándékait tekintve biztosan tisztességes és biztosan jó, de rendkívül szerény teljesítmény. Sokkal komolyabban kellene az előterjesztőnek hozzáállni ehhez a kérdéshez, ha ezt úgy szeretné rendezni, hogy hatékonyan és jól működjön.
Teljesen igaza van az előttem szóló képviselő úrnak abban, hogy a felkészítés során, az európai uniós felkészítés kapcsán a vállalkozók, a magyar vállalkozói réteg, a kis- és középvállalkozói réteg rendkívül rossz helyzetben van és elmaradott - de hát nem csak ők! Ha megnézzük, hogy az ország, a magyar gazdaság milyen eséllyel ugrik neki következő év májusában az Európai Uniónak, akkor azt látjuk, hogy ez rendkívül rossz reményekkel kecsegtet bennünket, hiszen nem vagyunk felkészülve. Nem épült ki az intézményrendszer. Nemcsak a gazdasági kamarák vonatkozásában, mert ott nem is épülhetett ki, de a kormányzat feladatai sem teljesültek ezen a téren.
Ez azt jelenti, hogy bizony azok az uniós források, amelyek a gazdasági fejlődésünket reményeink szerint megalapoznák, jó részben nem lesznek hozzáférhetőek. Egyszerűen nem fogjuk tudni lehívni, mert nincsenek meg azok az intézményrendszerek, amelyek ezt lehetővé tennék. Én még hozzáteszem, hogy az intellektuális felkészültség is hiányzik, hiszen sokkal alaposabban kellett volna a kormányzatnak ezt az előkészítő munkát véghezvinni. S ha megállapíthatjuk a kormányzatról, hogy az előkészületek az uniós csatlakozás vonatkozásában meglehetősen hiányosak voltak a saját vonatkozásában, akkor miért következne, hogy egy más területen - például a kamarák esetében - ez a törekvés eredményesebb vagy hatékonyabb lett volna.
Összegezve: erről a törvényjavaslatról az állapítható meg, hogy jogilag kevés vitatható és kifogásolható rész van, az módosító javaslatokkal korrigálható. De módosító javaslatokkal sem korrigálható azon elhatározás és szándék hiánya, amiről az előbbi percekben próbáltam beszélni, tehát ez a törvénymódosítás nem fogja a magyar kamarai rendszert olyanná alakítani, hogy a kamarák és a kamarák tagsága, a vállalkozók az európai uniós csatlakozást követően - de akár a hazai viszonyok között is - úgy tudják javítani működési feltételeiket, hogy az saját maguk, a tagságuk, de a megrendelők és a szolgáltatást igénybe vevők körének elégedettségét is szolgálja.
Ebből talán világosan következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum csak alapos változtatásokkal - olyan alapos változtatásokkal, amelyek e célok teljesülését reményeltetik vagy elénk vetítik - képes ezt a törvénymódosító javaslatot támogatni. Egyébként a javaslatunk az, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és ha komoly a szándéka, esetleg egy négypárti szakmai egyeztetés után olyan anyagot tegyen az Országgyűlés, a parlament asztalára, amely nem részmegoldásokat és látszatcselekvéseket, pótcselekvéseket jelent, hanem amely egyszer és mindenkorra generálisan és úgy próbálja megoldani a kamarák helyzetét, hogy azok működése mindenki megelégedését szolgálja, és a működésük törvényi feltételeit, anyagi hátterét megfelelően biztosítsa. Ha ezek a törekvések érvényre jutnak, akkor a Magyar Demokrata Fórum hajlandó ezt támogatni, de ebben a formában nincs támogatható formában számunkra ez a törvénytervezet.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
