SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamarákat valósággal padlóra küldte az 1999 decemberében az Orbán-kormány által rájuk mért pusztító erejű új kamarai törvény, az 1999. évi CXXI. számú. Ennek következtében elvesztették tagságuk 95 százalékát, bevételük 80 százalékát, és ráadásul jelentős, alig egy évvel azelőtt megkapott közigazgatási feladatokat, például a vállalkozói és a taxisengedélyek kiadását is le vagy vissza kellett adniuk a Sümeghy képviselőtársunk mint kormánybiztos által inspirált hadjárat következményeként, eredményeként. Az általam ismert kamarai vezetők nagy része pedig mozdulni sem mert, nemhogy a hangját felemelni mindez ellen. Csendes, konformista rezignáltsággal igazodtak a kamarák az új helyzethez.
A tavalyi kormányváltás után azonban a kamarák kezdtek magukhoz térni a kábulatból, és az ez év februárjában megszületett két kormányhatározat tükrözte, hogy kérésüknek megfelelően az új kormány elkötelezte magát a ’99. évi kamarai törvény felülvizsgálatára, és olyan szellemű, értelmű módosítására, mely a kamarákat feladatrendszerükben megerősíti, és az ehhez szükséges forrásokat megteremti.
Az előttünk lévő törvénymódosításnak alapvetően a vállalkozói környezet javítását, a magyar gazdaság versenyképesebbé válását kell szolgálnia, főleg azáltal, hogy a gazdasági kamaráknak jóval nagyobb szerepet kell betölteniük a gazdaságfejlesztési és gazdaságstratégiai döntések meghozatala során.
Sikerül-e ezt majd elérni? Jól szolgálja-e ezt a célt ez az előttünk lévő törvénymódosítás? Sok-e avagy kevés, amit a kormány ajánl általa a kamaráknak? A vélemények legalábbis megoszlottak és megoszlanak.
Az ismert gazdasági hetilap szakírója csalódottságának ad hangot. Arról ír, hogy se színe, se szaga a kilúgozott törvénymódosítási javaslatnak, ami némi állami apanázs felajánlásával, egyes közfeladatok átadásának homályos ígéretével csak azt bizonyítja, miszerint nem igazán érzi az új kormány sem érdeke szerint valónak a köztestület megerősítését.
Szerencsére az egyik legfőbb érintett, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ennél jóval derűlátóbb. Ő a gazdasági bizottság legutóbbi, ahogy már arról szó esett, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál megtartott kihelyezett ülésén bár három kérdésben - melyekre később majd kitérek - ellenvéleményét hangoztatta, összességében előrelépésként értékelte a törvénymódosítást, és arra kérte valamennyi pártot, hogy azok támogassák azt, legfeljebb próbálják meg a parlamenti vita során továbbemelni a tétet, azaz a gazdasági kamarák erősségét, befolyását a magyar gazdaságszervezésben.
A gazdasági bizottság szintén olyannyira jónak értékelte a törvénymódosító javaslatot, hogy egyhangúlag javasolta annak általános vitáját. Ivanics István fideszes képviselőtársunk például a következőképpen summázta a véleményét. Idézem: „Én úgy gondolom, a törvénymódosítás dicséri a kamarát is, de a minisztérium részéről a tárgyalódelegációt is. Bölcsek voltak a kamara vezetői, hogy annyit markoltak, amennyi körülbelül hozható is a gyakorlatban.” Ez tehát egy ellenzéki vélemény volt.
Akkor tehát sok vagy kevés az, amit a kormány a törvénymódosítási javaslaton keresztül most kínál, kínálni tud a kamaráknak? Valószínűleg kevesebb, mint amit ők szerettek volna elérni, de egészen biztosan több, mint amihez az elmúlt négy évben szokva voltak.
A kamarák bizonyára szerették volna, szeretnék, ha tán nem is a kötelező tagság visszaállítását, de a vállalkozások kötelező regisztrációjának bevezetését megteremtené ez a törvénymódosítás. A kamarák szerették volna a számukra ’98 elején átadott, majd ’99 decemberében tőlük visszavett közigazgatási feladatokat visszakapják, de legalább azt, hogy az új közfeladatok rájuk ruházása ne feltételesen, feltételes módban, hanem egyértelműen kijelentő módban jelenjen meg a törvény sorai között.
(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(11.40)
Szerették volna, ha az általuk kidolgozandó etikai szabályok érvényesíthetők lennének az egész gazdaságon belül, vagyis azok megszegése valami módon szankcionálható lenne a nem tagok esetén is. Szerették volna, ha a kamarák finanszírozásában - a befizetett tagdíjak drámai lecsökkenése után - a költségvetés nagyobb és normatívan meghatározott automatizmus útján érvényesülő támogatást nyújt; ha mindez nem évente, a kormány megítélésétől és a parlamenti viták kimenetelétől függően dőlne el.
Tehát ezeket mind szerették volna a kamarák, de ezen maximalista célkitűzéseket most valóban nem tudja kielégíteni ez a törvénymódosítási javaslat. De amit kínál, az sem kevés. Jelenleg úgy tűnik, hogy ennyi hozható a gyakorlatban - és itt megint az ellenzéki képviselőtársat idéztem.
Nézzük, mi ez, ami jelenleg hozható a gyakorlatban, és ami végül is, úgy tűnik, a kamaráknak is elfogadható, a kormány pedig garantálni tudja annak megvalósítását. Először is: jelentős mértékben szélesíti a törvénymódosítási javaslat a kamarák által ellátható közfeladatok körét, sőt rögzíti, hogy az előzőektől eltérően azokat minden gazdálkodó szervezet vonatkozásában elláthatják. Racionálisnak tűnik ugyanakkor az a kis mellérendelt feltétel, hogy a közfeladatok átadásához az is kell, hogy azt a kamarák más szervezeteknél költséghatékonyabban lássák el. Kétségtelen, hogy a közigazgatási feladatokról nem rendelkezik a törvény, de ennek oka az, hogy azokat más ágazati törvények, például az oktatásról vagy a szakképzésről szóló törvény rendezi.
Azután: a kamarák közfeladatainak ellátását a törvényjavaslat úgy igyekszik elősegíteni, hogy lehetővé teszi a kamarák részére, hogy különféle hatósági nyilvántartások nyilvános adattáraihoz elektronikus úton és térítés nélkül hozzáférhessenek, például a cégnyilvántartás és céginformációs szolgálat adataihoz vagy a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó adataihoz. Így aztán nem kell jelentős költségek árán újabb adatregisztereket létrehozni.
Szélesedik az üzleti élet tisztaságával kapcsolatos kamarai jogkör is. A kamarák által megalkotott etikai szabályokhoz szorosan rendelt szankciók bár kétségtelenül csak a kamarai tagok esetében értelmezhetők, hiszen egyébként jogi nonszensz lenne, hogy egy bizonyos testület a saját tagjain kívül állókra is kötelező érvényű és szankcionálható jogszabályokat hozzon - ez tehát jogi nonszensz, hiszen például a legfőbb büntetést, ebben az esetben egy kamarai tag kizárását nyilván csak jegyzett, regisztrált kamarai tag esetében lehet alkalmazni -, azonban, szemben az eddigi gyakorlattal vagy az eddigi kodifikált lehetőségekkel, mostantól a kamarák a nem kamarai tagok felé is jelzéssel és figyelemfelhívással élhetnek adott esetben, mármint ha ez utóbbiak tevékenysége nem a kamarai etikai normák szerint bonyolódik a gyakorlatban.
A törvénymódosítás egyik leglényegesebb újdonsága, hogy megteremtődnek a kamarák társaságalapítási lehetőségei, igaz, ésszerű feltételek és korlátok közé szorítva, nehogy saját tagjaik konkurenseivé váljanak vagy válhassanak a kamarák. A kamarák elsődleges tevékenysége természetesen ezután sem üzletszerű, hasznot hajtó tevékenységek folytatására fog irányulni, de ésszerű gazdálkodással olcsóbbá fogják tudni tenni saját szolgáltatásaik, kiadványaik elkészítését ahhoz képest, mintha azt külső helyről kellene megrendelniük.
A kamarák finanszírozása nagyon fontos kérdés. A törvényjavaslat pontosan felsorolja, hogy milyen bevételekből fedezik kiadásaikat, és az öt forrás közül az egyik a költségvetési törvényben megállapított támogatás. Úgy gondolom, hogy ennek kodifikálása könnyebbségül szolgálhat a kamaráknak. Az sem lehet hátrányos, hogy mindez azon költségvetési fejezeteken belül fog mindig megjelenni, amelyhez kapcsolódóan végzi az adott közfeladatokat a kamara.
Nem tagadható, hogy a most előttünk lévő, költségvetésben megjelenített összegek lehetnének magasabbak is, lehetnének nagyobbak is összegszerűségüket tekintve, és a normatívan meghatározott automatizmusként érvényesülés sem biztosított jelen pillanatban még. Ez utóbbiról azonban azt érdemes megfontolni vagy meggondolni, hogy talán jobb is, ha az idén még ez nincs rögzítve, hiszen a költségvetés lehetőségei jövőre, reméljük, nagyobb vonalú normatívamegállapítást tesznek majd lehetővé, mint ha az idén történt volna meg, és az idén került volna kodifikálásra mindez.
Szintén kedvező változás a törvényességi felügyelet gyakorlásával kapcsolatos eddigi ellentmondás feloldása. A jogi jellegű felügyelet az ügyészséghez kerül, vagyis oda, ahová való, mely a köztestületekhez hasonló társadalmi szervezetek törvényességi felügyeletét eddig is ellátta. Ezáltal a kamaráknak mint köztestületeknek társadalmi szervezet szerepe is erősödik.
Mindezeken túl, szerintem, említést érdemel még az is, hogy a kamarák társadalmi szervezeti szerepét erősíti - a 6. §-ban rögzített módon -, hogy bíróság által történő nyilvántartásba-vétel jelenik meg a törvényjavaslatban; vagy hogy esetleges ismételt vagy súlyos kamarai törvénysértés esetén felügyelőbiztos kerül kinevezésre a bíróság által meghatározott feltételekkel és módon, aki viszont felügyelőbiztosi tevékenységével okozott esetleges kárért a polgári jog szabályai szerint felel, úgy, ahogy azt a 28. § (3) bekezdése rögzíti. Így tiszta, ellenőrzött és ellenőrizhető viszonyok teremtődnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarországon több mint 150 éves történelmi múlttal rendelkező, ámde sok vihart látott - mert sok különböző kormány által szerepében másként értékelte - tiszteletreméltó testület sorsát, reméljük, ezúttal egy hosszabb távra irányt adó törvénymódosítással fogjuk megszabni.
A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az előttünk lévő törvényjavaslatot. (Taps.)
