KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében az álláspontunkat három fejezetre bontanám. Az első részben röviden foglalkoznék azzal, hogy minek a következtében került elénk ez a két országgyűlési határozati javaslat. A második részben érdemes kibontani - bár Mécs képviselőtársam a maga szavaival már kibontotta, de érdemes újólag kibontani -, hogy mi ennek a két országgyűlési határozati javaslatnak a lényege, miben tér el az eddigi NATO-akciók megalapozottságától, miben tér el az eddigi NATO-akciók mögött álló szervezeti keretektől; illetve mi a Fidesz álláspontja a két országgyűlési határozati javaslatról, és milyen megoldási javaslatot tud mondani az ügy kibontakoztatása érdekében.
Minek a következtében került elénk ez a két határozati javaslat? Mécs képviselő úr is beszélt arról, hogy megváltozott körülöttünk a kül- és biztonságpolitikai helyzet a világban, de Európában is. Azt is tudjuk, hogy a nemzetközi terrorizmusnak nevezett világjelenség elleni küzdelem katonai eszközei egyre inkább felerősödtek. Egyébként mintha már-már elfelejtenénk, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek ennél azért vannak hatékonyabb eszközei - a bűnüldözés, bűnmegelőzés, titkosszolgálati tevékenység erősítése, a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem -, de kétségtelen, hogy a katonai eszközök felerősödtek a 2001. szeptember 11-e utáni események kapcsán. És van egy nagyon furcsa érzés: az emberek számára nehezen érthető, de egyértelműen érzékelhető Európa és a világ napi politikai eseményei kapcsán egyfajta új világrend kialakulása, amely a NATO részéről 2002 őszén, a prágai csúcson - immár elfogadott döntésben is - úgy öltött testet, hogy aktívabb szerepre készül mint katonai szövetség, mint katonai politikai szövetség, és ezért létre kívánja hozni a NATO reagáló erőket, amelyek bevethetősége nem aszerint működne, mint ahogy a NATO eddig fellépett a különböző érdekek és értékek mentén. Azaz nemcsak a tagországok által egy-egy feladatra összeverbuvált katonai kontingens látná el a NATO érdekében és értékei mentén a feladatokat, hanem létrehoznának egy NATO reagáló erőt, amely NATO-parancsnokság alatt, szükség esetén a nemzeti haderők felügyelete alól mintegy kivonva a felajánlott kontingenseket - ez Magyarország esetében 150 fő lenne -, önállóan szervezi és irányítja a műveleti területen a NATO-csapatok munkáját. És ennek klasszikusan lenne szárazföldi, haditengerészeti és légi ereje is. Minőségileg mást jelent a prágai csúcs után a NATO aktivitása, főként a NATO reagáló erők szándékolt létrehozásával, mint annak előtte volt.
A másik határozati javaslat szinte ugyanezt jelenti, de nem felajánlott kontingens tekintetében, hanem egyéni katonák, katonatisztek tekintetében, akik most is különböző NATO-parancsokságokon szolgálnak NATO-beosztásokban. Az ő vezénylésükről szeretné a kormány lemondatni a parlament jogosítványait, kormányhatáskörbe vonni, hogy ezek a katonák a NATO-műveletekben a NATO parancsnokságai által önállóan vezényelhetők legyenek, és ne kelljen alkalmazni a Magyar Köztársaság alkotmányának 19. § (3) bekezdése j) pontját, amely jelen pillanatban minden esetben az Országgyűlés hatáskörébe adja a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról szóló jogosítványait.
Azaz, az előterjesztő államtitkár úr ezt ugyan cáfolni igyekezett, de álláspontunk szerint egyértelmű: valamiféle lopakodó alkotmánymódosításról van szó. Hiszen ha a kormány két határozati javaslatban és nem egyedi ügyre, nem egyedi akcióra, nem egyedi problémára szeretne egyedi felhatalmazást kérni a hatályos alkotmány szellemében, hanem országgyűlési határozatban szeretne rögzíteni olyan jogosítványokat a kormány számára, elvenni ajánlva azt a parlamenttől, amelyek nem egyedi ügyre, hanem egy általános felhatalmazást adva biztosítanák a NATO-parancsnokságoknak, mondjuk, 150 fő magyar haderő bármikori és bárhol történő bevethetőségét és magyar NATO-tisztek bármikori és bárhol történő bevethetőségét, ez lényegileg és alapvetően különbözik attól az eddigi gyakorlattól, hogy ha felmerül egy NATO-igény a Magyar Köztársaság katonai erejének használata érdekében, akkor erről a parlament egyedileg döntsön.
Biztosak vagyunk abban, hogy amennyiben a kormány az ígéretéhez híven kifejezetten ennek a problémakörnek a rendezésére, azaz a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladataink teljesítése érdekében négypárti egyeztetést kezdeményez, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről - az eddigi bizottsági ülésen elmondott vélemények, az eddigi négypárti egyeztetéseken elmondott vélemények alapján - mi is azt tudjuk önöknek ígérni és felajánlani, hogy készek vagyunk értelmes párbeszédre, kifejezetten ezt a kérdést érintően.
Mi ebben látjuk az igazi garanciát, mert tartunk attól, még ha ezeket az országgyűlési határozati javaslatokat a parlament kétharmados döntéssel el is fogadná, akkor sem kerülne ezáltal minden olyan kérdés rendezésre, amely a NATO későbbi működését egyszerűsítené. Mi úgy gondoljuk, nagyobb garancia is adható ennél, azonban a nagyobb garancia csak akkor adható, ha a kormány nem kívánja a NATO-kötelezettségeken túlmutató egyéb szándékait is beletuszkolni egy alkotmánymódosításba, hanem maradunk szigorúan a washingtoni szerződés 4., 5. cikkelyének teljesítésénél, illetve a 4., 5. cikkelyen túlmutató, de a NATO politikai tanácsának egységes döntése alapján elrendelt NATO katonai akciók teljesítésénél.
Mi úgy gondoljuk, hogy miután 2002 novemberében volt a prágai csúcs, azóta világos a Magyar Köztársaság kormánya számára is, hogy a NATO szeretné felgyorsítani azon országokban is a döntéshozatal mechanizmusát, ahol ez kicsit lassúbb - egyébként történelmi okokból érthetően is lassúbb -, azt gondoljuk, hogy 2002 novembere óta volt idő. 2006. október 1-jére kell készen állni tulajdonképpen a teljes bevethetőség érdekében; van időnk, még mindig van időnk. Tudjuk, hogy 2003 áprilisában egy parlamenti delegáció járt Brüsszelben a NATO-központban, ahol Robertson főtitkár úr megfogalmazta, hogy szeretné, ha a NATO-kötelezettségek teljesítése érdekében a magyar parlament megpróbálná úgy módosítani az alkotmányt, hogy ezek a kötelezettségek gyorsabban, azonban a magyar parlament által teljes egészében kontrollálható alapon működnének.
Úgy gondoljuk, hogy a kormány akkor járna el helyesebben, ha nem ezt a két országgyűlési határozati javaslatot nyújtaná be, ezzel indukálva újabb és újabb vitákat - és tudjuk, hogy jönnének még országgyűlési határozati javaslatok, mert ez nem fog mindenre gyógyírt adni -, hanem azt gondoljuk, az az igazi válasz, ha a kormány vagy a kormány nevében a honvédelmi miniszter négypárti tárgyalást kezdeményez, és ennek során az itt és máshol felelősen elhangzott álláspontok, kifejtett vélemények alapján a négy parlamenti párt sikeresen meg tudna állapodni kifejezetten ennek a résznek az alkotmányban történő hosszú távú szabályozásáról.
Természetesen egy négypárti tárgyalás folyamán ezeket a kérdéseket világosan és egyértelműen kell megfogalmazni, ezeken a tárgyalásokon nem lehet mást mondani, mint eddig, ezen tárgyalások után nem illik mást kommunikálni, mint amik ott elhangzottak. Magyarul: ha a bizalmi légkört oda lehet tenni ezen tárgyalásokon az asztalra, akkor azt gondoljuk, hogy lehet megoldás. Ezt a két országgyűlési határozati javaslatot nem látjuk olyan erős garanciának, hogy ezt a problémát egyszer s mindenkorra tisztázzuk.
(16.20)
Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ennél erősebb garanciák legyenek ezen kérdések tisztázása érdekében, ezért ezt a két határozati javaslatot ebben a formában, így nem tudjuk támogatni.
