KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt ajánlom szocialista képviselőtársamnak és Mécs Imrének is, hogy ne keressünk nézeteltérést ott, ahol nincs. Tehát szerintem értelmetlen ott feszegetni a dolgokat, ahol egyébként egyetértünk. Tehát ha mi azt mondjuk, hogy támogatjuk a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó teljesítéseink minél kézzelfoghatóbb, minél gyorsabb végrehajtását, akkor ezt legyenek szívesek, ne kérdőjelezzék meg.
Azonban éles határt szeretnénk húzni a lassan elmosódó feladatok között, hogy vannak a világban jelen pillanatban is olyan katonai feladatok, amelyek NATO-akcióként futnak, és vannak nem NATO-akcióként futó katonai feladatok, amelyek különböző érdekek és értékek mentén különböző szövetségesi és néhány ország együttállásával végrehajtott katonai akciók, és ezeket nem lehet egy kalap alá venni.
Például Törökország megsegítése érdekében a magyar parlament által több mint kétharmaddal hozott országgyűlési határozatot - Törökország a washingtoni szerződés 4. cikkelyére hivatkozva kért NATO-segítséget - a Magyar Országgyűlés késedelem nélkül megszavazta. A Magyar Országgyűlésnek soha, semmilyen tekintetben nem volt és nem is lehet szégyenkeznivalója, ha egységes NATO-akció mögé kellett felsorakozni.
Csak zárójelben megjegyzem: lassan kezdjük elfelejteni - és hála istennek, jobb is, ha elfelejtjük, legalábbis az aktuális részét, a tanulságait semmiképpen sem -, amikor a déli határainkon túl NATO-akcióként megindultak a bombázások, úgy gondolom, akkor azért nem volt egyszerű önöknek ellenzéki, nekünk pedig kormánypárti képviselőknek lenni, és meghozni a döntéseket, mert az a háború a határainktól nem messze zajlott. Akkor sem volt szégyenkeznivalónk a magyar parlamentben. Most éppen azért nem fogok élni azzal a lehetőséggel, hogy visszafelé mutogassak, hogy az akkori Szocialista Párt a mostani pártelnök vezetésével milyen politikát folytatott, amely bizony akkor elég nehéz helyzetbe hozta a Magyar Köztársaság akkori kormányát és a magyar parlamentet.
(16.40)
De ezt hagyjuk, mert nincs szégyenkeznivalónk. A belső viták ellenére megoldottuk a helyzetet akkor is és most is.
Amit én kérek Mécs képviselő úrtól és a szocialista képviselőtársaimtól, az az, hogy azt kell megérteni, hogy amikor a magyar parlament például Törökország megsegítése érdekében hozott egy egyedi határozatot, akkor azt azért tudta jó szívvel megtenni az országgyűlési képviselő, mert tudta, beírtuk a határozati javaslatba, amiből határozat lett, hogy csak Törökország megsegítése érdekében végezhetők el azok a katonai hadműveleti feladatok magyar katonák részvételével, amire engedélyt adtunk. Tudtuk, hogy ez az akció a Magyar Országgyűlés ellenőrzése alatt folyik.
Ez a két országgyűlési határozat, mind a rendelkező, mind pedig az indokló részében többször is tartalmazza, hogy például a NATO reagáló erőkről szóló határozati javaslat 2. pontja az alkotmány 19. § (3) bekezdése j) pontja alapján engedélyezi, hogy ezen alegység a NATO Észak-atlanti Tanács döntését követően bármely NATO által irányított műveletben részt vehessen. Ez nem baj, csak országgyűlési képviselőként az ember nincs abban a helyzetben, hogy bármely, számára most nem ismert, sem a jellegét, sem a kihatását, sem a jelentőségét illetően, tehát bármely ilyen NATO-akcióhoz képviselőként adja a szavazatát, mert képtelen ennek az ellenőrzésére. A mindenkori kormány van abban a helyzetben, hogy bármely NATO-akcióhoz engedélyezze, mondjuk, a kiállított 150 fős magyar katonai alegység alkalmazását, mert ő rendelkezik adott pillanatban azokkal a kormányközi és NATO-n belüli információkkal, hogy kezében tudja tartani a folyamatokat.
S ezek a rendelkezések nem a kormányon is átlépő rendelkezések. Itt arról van szó, hogy ezzel a két országgyűlési határozattal az előterjesztő a parlamenttől szeretne kétharmados jogosítványt a kormány részére biztosítani. Biztosítsuk! Ehhez van az alkotmánymódosítás! Tehát ki is ad gyorsan segítséget? Az ad gyorsan segítséget, aki azt mondja, hogy egy jól körülhatárolható kereten belül, amit nevezzünk NATO-szövetségesi kötelezettségteljesítésnek, szigorúan azon belül, abból nem kilépve megpróbál megegyezni a parlament, és utána az alkotmánymódosításba akár jogilag megfelelő szöveggel mindezt beírva már nem kell a NATO-akciókhoz országgyűlési határozati javaslatot idehozni hetente, kéthavonta - az államtitkár úr nálam nyilván jobban tudja, hogy milyen nyomás van ezekben a kérdésekben -, hanem az ad gyorsan, aki ezt a vitát lefolytatja, és utána az alkotmány, legalábbis e tekintetben, úgymond, szabad kezet ad, ellenőrizhető módon szabad kezet ad a mindenkori kormánynak.
Elég beszédes számunkra az, hogy az előző ciklusban, amikor mi szerettük volna éppen kormányhatáskörbe vonni a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítése érdekében ezen dolgokat, akkor önök ezt nem támogatták.
Most számunkra úgy tűnik, államtitkár úr, mintha önöknek az lenne a kényelmes, hogy idehozni ezeket az egyedi határozati javaslatokat, ebből önök pontosan tudják, hogy köztünk vita lesz, mert nyilván a tartalmától függetlenül talán másként kezeljük ezeket a kérdéseket, és ezzel fenn lehet tartani a NATO felé egy veszekedő magyar parlament képét.
Szerintünk ez önöknek sem érdeke, még ha rövid távon azt is gondolják, nekünk sem érdekünk, ezért nézzük meg, hogy nem lehet-e megegyezni, és ezt a vitát kivenni ebből a Magyar Köztársaságra jelen pillanatban jellemző belpolitikai helyzetből. Szerintem ez közös érdekünk. De akkor beszéljünk arról, hogy a kormány mikor teszi meg azt a lépését hitelesen, amelyet a NATO előtt többször feszegetett, hogy majd ő kezdeményezni fogja az alkotmánymódosítást, és azt is várjuk, hogy a kormány, ha ezt megteszi, akkor ne terjeszkedjen túl a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítésén, és ne mutogasson vissza az ellenzékre egy igen nehezen kommunikálható kérdés kapcsán.
Azt kérem önöktől, hogy ha valóban gyorsan akarnak segíteni, és a kormányzati felelősségük teljes tudatában szeretnék, hogy a Magyar Köztársaság NATO-n belüli megítélése ugyanolyan stabil és erős maradjon, amilyen most és volt, akkor próbáljunk meg azzal a javaslattal élni, amit a honvédelmi miniszter úr kezdeményezett a pártok felé, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának tegnapi külügyi kabineti ülésén ebben a szellemben beszéltük végig a kérdéseket. Tehát Németh Zsolt úr igazat állított, támogatjuk a NATO reagáló erők létrehozását, támogatjuk a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részvételét, ezeknek a megkönnyítését a kormány ellenőrzése révén, azonban ehhez szükségesnek látjuk, hogy ez megfelelő szintre emelődjék, és miután ezek biankó felhatalmazások és nem konkrét célra történnek, ezért mindenképpen indokolt a négy pártnak leülni, és ennek a megfelelő keretben történő rendezéséről az egyeztetéseket megkezdeni, és lehetőleg minél előbb lefolytatni.
Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szót kaptam egy ismételt hozzászólásra, de indokoltnak tartottam ezeket az álláspontokat kicsit másként, de kétségtelenül megismételve önöknek elmondani.
Köszönöm szépen.
