DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én, megvallom őszintén, kifejezetten örülök, hogy ez a törvényjavaslat itt a Ház előtt van. Már csak azért is merem ezt mondani, mert már az eddig elhangzottakban meg a majdan elhangzottakban számtalan olyan igazság van, ami nagyon is hiányzik ennek a Háznak, hogy picit kibeszéljük ezeket a problémákat, hogy miként is állunk a vagyonnyilatkozatok dolgával. Én leginkább ennek az egész ügynek a hátteréről szeretnék néhány szót szólni. Például pont holnap kap az ország egy jelentést, egy pillanatfelvételt az Európai Uniótól, amiben minden várakozás szerint benne van továbbra is az a mondat, hogy Magyarországon nagyon-nagyon jelentős probléma a korrupció kérdésköre.
Nyilvánvalóan, ha korrupcióról beszélünk, akkor az emberek fantáziája elsősorban azokra irányul, akik mondjuk, olyan területen tevékenykednek, dolgoznak, hogy a legkönnyebben érheti őket utol külső értelemben bárminemű kísértés, és egyáltalán nekik valamiféle ráhatásuk is van arra, hogy a különböző közpénzek váljanak vagy ne váljanak magánvagyonná. Ez egy konstans probléma itthon, Magyarországon, és noha való igaz, hogy a gondolkodás nem kis mértékben egy konkrét eset körül indult el, de én - még egyszer mondom - örülök, hogy legalább elindult. Viszont mivel tényleg egy tartósan fennálló problémáról van szó, merem állítani, hogy nyugodtan nézhetünk előre is meg vissza is.
Érdekes, hogy amikor az Európai Unió legutóbbi kibővülése volt '95-ben - skandináv bővülésnek is szokták ezt mondani -, azt mondják a szakértők, hogy az Uniónak ez a kibővülése egy nagyon speciális színt hozott az Unió életébe, éspedig a skandinávoknál szokásos morális normák nagyon sokszor beépültek a különböző jogszabályokba, például a korrupcióval kapcsolatos meg a közszereplőkkel kapcsolatos ilyen-olyan szabályozásokba. Most ez velünk is meg fog történni, éspedig bátran merem előrevetíteni, hogy a jövő évi európai uniós tagságunk okán mi magunk is részt fogunk venni ennek a fokozott igényű közéleti tisztaságnak a megteremtését érintő tevékenységben.
(17.40)
Azaz egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem spórolhatjuk meg ezt a vitát itthon sem, ebben a parlamentben. Én jobb szeretném azt, ha magunk tudnánk végigvajúdni ezeket a problémákat, mintsem azt, hogy egy szép napon becsapódik a magyar Külügyminisztériumba valamilyen európai uniós direktíva, és akkor azt mondjuk, hogy ja, EU-jogharmonizáció, és akkor szó nélkül átvesszük az egészet, anélkül, hogy ennek az elvi, morális részén túljutnánk.
Egyébként ezen a ponton szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha az ember ebben az országban él - márpedig valamennyien ebben az országban élünk -, buszon, villamoson, baráti társaságban hihetetlen sűrűséggel csattan el az a mondat, hogy ebben az országban kicsik és nagyok, nagyon-nagyon sokan lopnak, csalnak, hazudnak s a többi, a bolti áfatrükköktől kezdve egészen a nagyban történő machinációkig bezárólagosan annyi szóbeszéd van, hogy az szinte már riasztó. Éppen ezért azt gondolom, hogy igenis el kell indulni ebben. Nyilván ettől a törvényjavaslattól sem lehet azt elvárni, hogy ez most aztán egyszer s mindenkorra minden problémát megold, azt viszont határozottan merem mondani, hogy igenis le kell rakni egy cöveket, és aztán utána, higgyék el, képviselőtársaim, az elkövetkezendő években még bőven-bőven lesz alkalmunk hozzányúlni ehhez a törvényhez, mert a világ halad előre.
A vitában is elhangzott, és ez ténylegesen valós probléma, hogy most egy emberre kipécézve próbálunk valamilyen szabályozást csinálni, vagy pedig tényleg a problémával foglalkozunk. Én megmondom őszintén, nagyon-nagyon gyűlölném azt, ha itt egyes emberekkel kapcsolatos különböző elképzelések mentén elkezdene az Országgyűlés szabályozni. Szóval én azt mondom, hántsuk le róla ezt a dolgot, nem lehet egyes emberekhez, még azt is hozzáteszem, hogy nem is lehet csupán kipécézett posztokhoz ragaszkodni, hogy most akkor azt ide tegyük, oda tegyük, hanem generálisan ennek a törvényjavaslatnak a mentén gondoljuk át az életünket
Én a jelenlegi, nem a képviselői, hanem más természetű, kormányzati munkám okán, bevallom töredelmesen, igen gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor tudom, látom, hogy bizonyos közpénzek milyen irányba mozdulnak el, milyen irányba indulnak el. És meg kell mondjam őszintén, nagyon sokszor bennem van az, hogy tulajdonképpen az országos átlagnál jóval vagyonosabb emberek felé mozdulnak el bizonyos kedvezményrendszerek. Ezt én nem szoktam szeretni, megmondom őszintén. És ezért van az - ez már több mint egy éve vagy talán még hosszabb ideje benne van a fejemben, és nagyon örülök, hogy ezt megoszthatom önökkel -, hogy én nemcsak azoknál tenném vizsgálat tárgyává a vagyoni helyzetet, akik bizonyos közpénzeket kezelnek és adnak, hanem sok esetben azoknál is, akik azt kapják, mert azért az is tanulságos tudna ám lenni, elnök úr. És én azt hiszem, hogy valamennyiünk tudna most erre a felvetésemre akár konkrét példát is hozni, hogy nekik is voltak már ilyen érzéseik.
A másik dolog, és ezzel szeretném zárni a felszólalásomat, hogy szerintem egy vagyonnyilatkozatnál igazából nem az a kérdés, hogy ki tárolja, ki nem tárolja - noha adatvédelmi szempontok persze vannak -, hogy ki kezeli, milyen a formanyomtatvány s a többi. A vagyonnyilatkozatnak kettő rettenetesen fontos jelentősége van. Az egyik az, hogy akkor értelmes a dolog, ha ez nyilvános, hiszen mindenki a nyilvánosság okán gondolhatja úgy át a dolgait, ahogy egy ilyen vagyonnyilatkozat mentén át kell gondolnia a dolgait; és a másik ilyen nagyon-nagyon fontos dolog az, amit úgy hívunk, hogy visszatartó erő. Nekem meggyőződésem, elnök úr, hogy ha a vagyonnyilatkozatban nem szunnyadna benne az a bizonyos visszatartó erő, akkor gyakorlatilag ma Magyarországon nem lehetne normális parlamenti demokráciát sem és normális közéletet sem működtetni.
Én ezekre a szempontokra helyezném a legfőbb hangsúlyt. Én azt gondolom, hogy ebben a közös gondolkodásban most mindenki nyugodtan tegye szépen félre a sanda egyéni kitekintéseit, és valóban egy tiszta közéletű és európai igényű Magyarország képében próbáljunk meg ehhez az ügyhöz hozzáállni, és ennek megfelelően megtenni a különböző javaslatokat.
Egyébként én nagy tisztelettel adózom a kezdeményezők előtt, nagyon is ideje volt már, hogy valaki ezt a harangot megkondítsa.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
