GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában azzal nincs túl nagy probléma, ha egy adott politikai időszak súlyos politikai viharai a politika meghatározó szereplőit, így nagy parlamenti frakciókat arra indítanak, hogy törvénymódosítást határozzanak el. Az előttünk fekvő törvénymódosítás alapvető céljával - és ezt rögtön felszólalásom legelején szeretném nyomatékosan leszögezni -, azzal, hogy a nem képviselő kormánytagok, miniszterek, államtitkárok vagyonnyilatkozata is legyen a nyilvánosság számára hozzáférhető, a Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően egyetért. Annak kifejezetten örülünk, hogy erről több javaslat is születik mostanában. Ez azt jelenti számunkra, hogy több frakcióban is van komoly szándék abban a tekintetben, hogy ezek a változások megszülethessenek. Tehát ezt a törvénymódosítást, annak kiváltó okát és a végső célját elfogadhatónak tartjuk.
A vagyonnyilatkozat szerepéről és jelentőségéről ennek a Háznak, ennek a teremnek a falai között nem kell túlságosan hosszasan beszélni önöknek, tisztelt képviselőtársaim. A demokrácia, a képviseleti demokrácia egyik nagyon fontos intézményéről van szó. Ez szabályozza és biztosítja azt, hogy átláthatók legyenek a politikában szereplő politikusoknak és adott esetben kormányzati szerepet is betöltő országgyűlési képviselőknek az anyagi viszonyai, jövedelmük gyarapodása s a többi. Ez nagyon fontos dolog. Nem véletlen, hogy nemcsak az országgyűlési képviselők, hanem számos más tisztséget betöltő, hivatalt viselő személy is különféle törvények által kötelezett a vagyonbevallásra.
A Szabad Demokraták Szövetsége - azt gondolom, az elmúlt évek vitáiból ez mindannyiunk számára ki kellett hogy derüljön - elkötelezett a tiszta közélet és az átlátható közpénzfelhasználás ügyében, ezért furcsa is lenne, ha mereven és azonnal elutasító módon reagálnánk egy ilyen törvényjavaslatra, amelynek - még egyszer mondom, most már harmadszorra - az alapvető céljával egyetértünk. Nem véletlenül mondom ezt sokadszorra, ugyanis a későbbiekben szeretnék rátérni arra, hogy néhány aggályunk is van az előttünk fekvő szöveggel kapcsolatban. Három komolyabb megjegyzésem is lenne a későbbiekben.
Mivel nagyon fontos dologról van szó, azt gondolom, érdemes nagyon alaposan megvizsgálni ezt a kérdést. Mi a magunk részéről komolyan vesszük ezt a törvényjavaslatot is, és komolyan vesszük minden képviselőtársunk ilyen irányú kezdeményezését, mert hiszünk abban, hogy ezek mögött a szándékok mögött valódi, komoly politikai akarat van, amely abba az irányba mutat, hogy a magyar politikai közélet a jelenleginél még átláthatóbb, még jobban - ha teszik - üvegzsebűbb legyen.
Az indítvány önálló törvény megalkotását javasolja a nem képviselő miniszterek és politikai államtitkárok, valamint az Országgyűlés által választott közmegbízatást betöltők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének a szabályozására. Ezzel kapcsolatban szeretném elsőként felhívni a figyelmet arra, amit az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, Hankó Faragó Miklós is elmondott, miszerint az Országgyűlés által választott közmegbízatást betöltők többsége már vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett. Ilyen a köztársasági elnök, az alkotmánybírák, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke, az országgyűlési biztosok.
A kötelezettség teljesítésével kapcsolatos szabályokat és a vagyonnyilatkozatok nyilvánosságát a vonatkozó törvények szabályozzák. A tisztséget betöltők különböző gyakorisággal évente, kétévente vagy háromévente kötelesek nyilatkozatot tenni.
Az első megjegyzésem az lenne, hogy az Országgyűlés által választott közmegbízatást betöltők esetében azok vagyonnyilatkozatára vonatkozó szabályok megváltoztatását, akik már jelenleg is tesznek vagyonnyilatkozatot, e törvények módosítása nélkül - tehát a rájuk vonatkozó hatályos törvények módosítása nélkül - nem nagyon lehet megvalósítani. Elképzelhető ugyanis olyan eset, hogy az önálló képviselői indítványt ebben a formájában elfogadva ugyanazt a kérdést adott esetben két törvény is szabályozná, nem kizárt, hogy egymásnak ellentmondó módon. Ezt a helyzetet mindenképpen el kell kerülni, itt nagyon körültekintőnek kell lennünk.
A második megjegyzésem a nem képviselő miniszterek és politikai államtitkárok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatban a következő. Ezt jelen pillanatban a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény tartalmazza, és ha elfogadjuk ezt a képviselői indítványt, akkor a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alól őket ki kell venni, mert egyébként a nyilvánosság következtében ők már nem illeszthetők be a köztisztviselői törvény által meghatározott ellenőrzési rendszerbe. Felvethető az is kérdésként, hogy adott esetben a nem képviselő miniszterek és politikai államtitkárok vagyonnyilatkozatára vonatkozó szabályokat a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényben is indokolt lehetne szabályozni.
A harmadik, talán a legfontosabb és leginkább komolyan veendő aggály pedig az önálló képviselői indítvány 2. §-ával kapcsolatos. Ez szabályozza azt, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését megelőzően már kinevezett, illetve megválasztott és tisztségét már betöltő személyre is alkalmazni kell, mondja a 2. §-ban. A 3. §-ban pedig azt, hogy az öt éven belül jelen törvénnyel érintett, közmegbízatást betöltött személy korábban tett vagyonnyilatkozatát nyilvánosságra kell hozni.
Ezekkel a paragrafusokkal kapcsolatos a harmadik megjegyzésem, és talán ez a legkomolyabb aggályunk. Arra szeretném felhívni még egyszer a figyelmüket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon komoly politikai szándékot mutat abban a tekintetben, hogy az önálló képviselői indítvány által megcélzott politikai cél teljesülhessen. Mi szeretnénk, ha ez a dolog megvalósulhatna, éppen ezért gondoljuk azt, hogy nagyon fontos alaposan megvizsgálni a következőkben kifejtett aggályunkat.
Azt mondja a 2. § (3) bekezdése, hogy az öt éven belül jelen törvénnyel érintett, közmegbízatást betöltött személy korábban tett vagyonnyilatkozatát nyilvánosságra kell hozni. Tisztelt képviselőtársaim, tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság fogalmának jogalkotásra vonatkozó követelményeivel. A jogbiztonság követelménye a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatók legyenek. Az Alkotmánybíróság a kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban a tekintetben is következetes, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatályba léptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit -- az erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
(17.20)
A fentiek alapján a visszaható, a retroaktív hatály azt jelenti, hogy a jogszabály a hatálybalépése előtti eseményekre is hatályos. A visszaható hatály egyik esetében a jogszabályt a hatálybalépése előtt lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kell, míg a másik esetben azt a hatálybalépése előtt keletkezett, de még le nem zárt folyamatos jogviszonyban a hatálybalépése előtti jogi helyzetre alkalmazzák.
Amit elmondtam az előbb, abból kikövetkeztethető, hogy aggályunk a 2. § (3) bekezdésének az ügyében az, hogy visszaható hatályú jogi szabályozást valósíthat meg jelenlegi formájában, ez pedig alkotmányos korlátokba ütközik. Mindenképpen átgondolandónak és pontosítandónak tartjuk ezt a dolgot.
Tudjuk, hogy akik elvállalnak egy fontos tisztséget, legyen az kormányzati vagy az Országgyűlés által választott más fontos közhatalmi funkció, azok számára és valamennyiünk számára nagyon fontos, hogy a vállalás pillanatakor tudják azt, hogy rájuk milyen szabályok, milyen peremfeltételek vonatkoznak. Éppen ezért ebben a konkrét esetben is nehezen elképzelhető az, hogy valaki bizonyos feltételek között elvállalt egy bizonyos fontos megbízatást, és aztán később megváltoznak a rá vonatkozó szabályok, például ezen a fontos területen. Lehet, hogy vannak olyanok, akik nem vállaltak volna fontos kormányzati pozíciót vagy más fontos, Országgyűlés által választott funkciót, ha, mondjuk, egy hasonló jogszabály akkor hatályban lett volna.
Összefoglalva tehát - látom, elnök úr, hogy letelt az időm, egy mondatban gyorsan összefoglalom -: a törvényjavaslat alapvető céljával egyetértünk, ezeket a nagyon fontos gyakorlati jellegű aggályainkat szerettük volna megosztani az előterjesztővel, és természetesen készek vagyunk arra, hogy együttgondolkodjunk ennek az önálló képviselői indítványnak a további sorsáról, mert annak alapvető politikai céljával messzemenőkig egyetértünk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést az időtúllépésért, elnök úr.
