GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tisztem, és szerepemnek sem nagyon érzem, hogy az itt folyó vitába kétpercesekkel túlságosan belefolyjak, de egyetlenegy pontra hadd reagáljak.
Most már nincs tévéközvetítés, és a rádióhallgatók szemei előtt könnyen megjelenhetnek a fejük fölött glóriával, egyébként karjukat a hasuk előtt kecsesen karba fonva tartó ellenzéki képviselők, amint a világ legjószándékúbb embereiként azért aggódnak, hogy a kormány egyes tagjai között nagyon komoly feszültség van, és ez, úgymond, rosszat tesz még az ellenzéknek is. Azt gondolom, ezt egyikünk sem gondolja komolyan, és csak a nagyon tájékozatlan rádióhallgatók hiszik el azt, hogy itt valóban arról van szó, hogy az ellenzék aggódik azért, amiért a kormányülésen az asztal körül minden bizonnyal - ezt önök így képzelik el - a miniszterek arról vitatkoznak, melyikőjüknek nyilvános a vagyonnyilatkozata, melyikőjüknek nem, és akiknek igen, azok úgy érzik, hogy feszültség van köztük és azok között, akiknek viszont nem.
Az első hozzászólásomban elmondtam, egyértelmű, hogy van egy politikai helyzet e körül az ügy körül, komoly politikai viták alakultak ki. De azt gondolom, hogy ha az ellenzék részéről felmerült egy ilyen ötlet, és a kormányoldal részéről is felmerült egy ilyen ötlet, picikét, hármat hátralépve akár úgy is megítélhető a dolog, hogy az alapvető célok közösek, miszerint: a nem országgyűlési képviselő kormánytagok vagyonnyilatkozata legyen nyilvános, ha ez közös, akkor tessék, egyezzünk meg, alkossunk ilyen jogszabályt. S mindaddig, amíg nem alkottuk meg, azt gondolom, érdemes ezt a témát a politikai csetepaté területén picikét visszavenni, mert így nagyon kilóg a lóláb, hogy tárgyalunk egy törvényjavaslatról, közben egyes emberekre lebontva követeljük, hogy a majdan elfogadott törvényjavaslat normáit ők már most valamifajta belső erkölcsi parancsként teljesítsék.
Köszönöm szépen.
