DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosítása - amely előttünk van -, vitája során annyi ajtó nyitódott, amelyiken léphetnék, kellene lépnem a témának további megvilágítása felé, hogy bőven akad. Egyik, amit éppen most hallottunk, pár perccel ezelőtt, hogy az érintettek konszenzusán alapszik, aztán az, hogy az “egységes” szó valahogyan nem kívánatos. De aztán hallottunk más olyan kitételt, meghatározást, ami bizony, igen tisztelt Ház, néha hozzájárul a tisztázáshoz, néha pedig inkább felhőt és ködöt terjeszt a témáról.
Tisztelt Országgyűlés! Ismételten figyelmeztetni tetszettek egymást, képviselőtársaim, hogy ne a múltról legyen szó, de aztán majdnem mindenki a múltba nyúlt vissza, mert különben nincs fogantyú. Az, hogy a tagoknak, a tag tulajdonosoknak és a nem tag tulajdonosoknak kárpótlás fizettessék ki, az egy régi téma, de hogy igen vagy nem, és miért igen és miért nem, akkor már mindenki valamilyen történelmi vagy intézményes, vagy valamilyen fogantyúhoz nyúl.
Engedtessék meg, igen tisztelt Ház, hogy a magam kompetenciájáról szóljak én is egypár szót. Az az Országos Szövetkezeti Tanács, amelyre itt néhányan hivatkoztak, annak én tagja voltam; 1945-ben alakult, és mindaddig, amíg az ávó, Rajk Lászlóék engem el nem vittek a börtönbe, tagja voltam. Tehát akár tanúként, akár pedig másképpen szívesen mondok erről többet, ha erre szükség lesz.
Továbbá legyen szabad tanúsítanom azt, hogy a szövetkezeti törvény, amely létrejött 1945-46-ban, egyéves koalíciós egyezség eredménye volt, az akkori négy koalíciós párt, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Parasztpárt egyezségének eredménye volt. Ennek a törvénynek, ami aztán egy kódex terjedelmű lett, 168 paragrafus, egész könyv terjedelmű, én voltam az előadója. Akkor a törvényhozás ebben a teremben úgy történt, hogy a törvényeladó fent ült az emelvényen mindaddig, amíg a törvényről szó volt.
(15.30)
Tehát én napokig ott ültem a pulpituson, és a törvényelőadó bármikor beleszólt a folyó vitába, bárki, kormány vagy képviselők, szóltak. Nos, ebben a szerepben is végigmentem, a törvényt megalkottuk, elküldtük a köztársaság elnökéhez, aztán a köztársaság elnöke épphogy aláírta, még hívott is néhányunkat, elmentem Farkas Ferenccel, Kerék Mihállyal, Kiss Sándorral Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz, és akkor már Rajk Lászlóék, Rákosi Mátyásék kiderítették, hogy ez a Horváth János ellene van a Magyar Köztársaságnak, ez egy ronda ember. Tehát a törvényt is emiatt visszavonta a kormány, aztán nem lett meg; persze, az országgyűlési naplóban benne van, és a könyvtárok polcain ott van.
Közben, tisztelt Ház, arról volt szó, hogy tanulmányozzuk, a koalíciós pártok, a szövetkezeti életet, amire annyit tetszettek hivatkozni. Erre létrejött egy hárompárti delegáció, akik elmennek majd Dániába, a Szovjetunióba, Franciaországba megnézni. A három személy a következő volt: Nagy Imre, az a Nagy Imre közgazdaságtan-professzor, akinek a szobrát ott tetszik látni, ő volt az egyik, a másik Horváth János volt, én voltam, a harmadik pedig S. Szabó Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt részéről. Végül aztán a küldöttség elment, nem én mentem Nagy Imrével, hanem Kiss Sándor, mert nekem még itt kellett lennem a szövetkezeti törvény miatt, az még folyt, ez novemberben-decemberben volt, '46-ban. Nos, ilyen történelmi háttér talán hasznos lesz azoknak, akik valóban hallgatnak erre a törvényjavaslatra, hogy legyen majd, jöjjön létre egy szövetkezeti törvény, egy komprehenzív, átfogó.
Ami jelenleg hiányzik, és elnézést kérek, hogy ennyit mondtam a múltról, tisztelt Ház, az, hogy hozzászólók egy-egy elemet kivesznek, és azt hangsúlyozzák, ugyanakkor nagyon sokszor nem tetszenek észrevenni, hogy az mennyire nem függ össze, sőt konfliktusban van másokkal. Először is, a szövetkezet szó az elmúlt számos évtized során Magyarországon nem szövetkezeteket jelentett. Ami ebben az országban szövetkezetnek neveződött, az álszövetkezet volt, az fals szövetkezet volt, az kvázi szövetkezet volt, bármi, az kollektyivnoje hozjajsztvo, a kolhoz, amelyek nem úgy jöttek létre, hogy emberek összeálltak saját jószántukból, hanem rákényszerültek.
Az a szövetkezeti törvény, amit meghoztunk, és ami létezik a magyar törvénytárban, de aztán hamarosan kitörölték, éppen azokon a régi... - amire tetszettek hivatkozni, 100 éves, 150 éves, vissza Rochdale-ig, 1844-ig, a szövetkezeti történelemben; az eleme, a lényege az, hogy emberek önként összetársulnak, és addig tagok, ameddig akarnak, és ha nem akarnak, akkor kilépnek, és a tagság: egy tag, egy szavazat. Nincsenek ilyen hókuszpókuszok, hogy ilyen tag, meg olyan tag, meg tulajdonos tag, meg nem tulajdonos tag; az már megerőszakolása a szövetkezeti témának. Hiszen a gazdasági életben, az rendben van, hogy részvénytársaság, kft., ott a súly attól függ, hogy ki mennyi apportot, ki mennyi vagyont hoz. A szövetkezeti intézmény éppen ettől különbözik. Amit mi megörököltünk, ez a Magyarország, ezekre az esztendőkre, az ennek a kényszer-álszövetkezeti intézményrendszernek a csődtömege. Ha így kimondjuk, igen tisztelt képviselőtársaim, akkor könnyebb lesz megoldani a problémákat, amihez hozzá-hozzányúlunk. Az, hogy az állam vagy valaki vegye meg azokat a részvényeket, üzletrészeket, vagy aminek nevezzük, amelyek lényegében egy csődfolyamatnak a következményei, ha így nevezzük, akkor kevesebb lesz a konfliktus közöttünk, mert akkor nevén neveztük lett légyen a gyermeket.
Ilyen gondolatok nyomán, tisztelt Országgyűlés, jó, ha visszafelé nézünk annyit, amennyi eloszlatja a tévedéseket és a félremagyarázásokat. Van itt egy átok - mint valami, hogy úgy mondjam, átok -, mintha az terjengene, a torzított történelemtudatunkról. Torzított a történelemtudatunk, úgy általában, az egész társadalomra, az egész elmúlt fél évszázadra. A szövetkezeti életben ez még talán hangsúlyosabban áll, mert olyan dolgokat nevezünk szövetkezetnek, ami nem szövetkezet, és belejöttünk, hogy ez a szó, ez pedig nem az. Amíg ezt nem tisztázzuk, addig nem lesz világos a kommunikáció közöttünk.
Tisztelt Ház! Szívesen látnám, és részt vennék akár a munkájában szakemberként, akár a politikai, gazdaságpolitikai vetületében, egy igazi szövetkezeti törvény létrehozásában, és nem kell elölről kezdeni, mert létezik a magyar törvénytárban ennek az Országgyűlésnek az okmányai között, és akkor túllépünk azon, ami egyelőre konfúziót és különnézeteket okoz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
